Csalódottan vette tudomásul a Nyugat, hogy az Afganisztánt elfoglaló iszlamista tálibok minden korábbi ígéretük ellenére olyan átmeneti kormányt alakítottak, amely kizárólag a mozgalom tagjaiból áll. Az Egyesült Államok aggasztónak minősítette, hogy a megnevezett miniszterek nem elhanyagolható hányada szerepel az ENSZ, illetve Amerika szankciós listáján is, egyes tárcavezetőknek pedig kifogásolható az életútja. A belügyminiszter például a terrorakciók végrehajtása révén hírhedtté vált Hakkáni-hálózat vezére, Sziradzsuddin Hakkáni lett, akinek a fejére 5 millió dolláros vérdíjat tűzött ki az FBI. Az Európai Unió elsősorban amiatt adott hangot elégedetlenségének, hogy a kormány sem Afganisztán etnikai, sem pedig vallási sokszínűségét nem tükrözi, szinte kizárólag a pastu népcsoporthoz tartozó személyekből áll - nők, a síita felekezethez tartozó muszlimok vagy az előző tálib rezsim alatt üldözött hazara kisebbség tagjai közül egy sem képviselteti magát.
Korábban voltak arra utaló jelek, hogy a tálibok komolyan gondolják azt, hogy más politikai erőket is magába foglaló kabinetet hoznak létre. Ezt támasztotta alá, hogy Kabul elfoglalása után tárgyaltak például Hamid Karzai egykori államfővel, illetve Abdulla Abdullával, a megbukott világias kormány második emberével. Ez egy olyan gesztus lett volna a külföld felé, mellyel az iszlamisták bizonyíthatták volna, hogy állításukhoz híven tényleg megváltoztak, valamelyest biztosan mérséklődtek. Noha a tálibok vágynak a diplomáciai elismerésre és a Nyugat által felajánlott sokmilliárd dolláros segélyre, más szempontok fontosabbnak bizonyultak a Mohamed Hasszán Ahund molla vezette kabinet összeállításánál.
A kormányalakítás vezérelve az lehetett, hogy a mozgalom megőrizze az egységét - magyarázta lapunknak Abdul Basit, a neves szingapúri Sz. Radzsaratnam Nemzetközi Tanulmányok Intézetének kutatója. A dél-ázsiai térség szakértője szerint a tálib vezetőket érzékelhetően feszültté teszi a hasonló ideológiájú ellenfelük, az Iszlám Állam nevű dzsihádista szervezet helyi ága (ISIS-K) által jelentette fenyegetés. Ahogyan korábban a Népszava is többször megírta, a tálibok attól tarthatnak, hogy a mozgalomból esetlegesen kiábránduló harcosok átállhatnak a rivális csoporthoz. “Ingoványos talajon mozognak: az ideológiai merevségük ugyan a nemzetközi legitimáció akadálya lehet, ám, ha túl rugalmasnak mutatkoznak, akkor a dzsihádista körökben veszíthetik el tekintélyüket, ami az ISIS-K-nak kedvez. A mozgalom jövőjét az határozza meg, mennyire tudnak egyensúlyozni a két véglet között” - mondta Basit. A szakértő úgy vélte: valahányszor a tálibok kompromisszumot kötnek, az Iszlám Állam meg fogja ragadni az alkalmat, hogy megkérdőjelezze hitelességüket.
Szintén súlyos kihívást jelent a hivatalba lépő tálib kormány számára, hogy hiába tiltották be (átmenetileg) a gyűléseket, szerdán is folytatódtak a tüntetések. Ismét szabadsághoz hozzászokott, öntudatos nagyvárosi nők tucatjai vonultak fel Kabulban annak dacára, hogy a tálibok keményen felléptek az előző napi tiltakozások ellen. Egyes harcosok botokkal verték a demonstrálókat, fegyvert fogtak rájuk, majd végül figyelmeztető lövésekkel oszlatták fel az összegyűlt tömeget.
Ahogyan az új kormány összetétele, úgy a tüntetőkkel szembeni bánásmód is nyugtalanítja a Nyugatot. Ezek “nem olyan jelek amelyek optimizmusra adnak okot” - fogalmazott a rá jellemző diplomatikussággal Heiko Mass német külügyminiszter. Szintén nemtetszését fejezte ki Ali Samháni, az iráni legfelsőbb nemzetbiztonsági tanács titkára. Kína viszont úgy tűnt, hajlandó elnézni a tálibok kihágásait. Vang Ven-pin kínai külügyi szóvivő jelezte: készek fenntartani a kommunikációt az új afgán kormánnyal is, hangsúlyozva, hogy tiszteletben tartják a szomszédos ország függetlenségét és szuverenitását.
