A már-már kultikus jellegű kisoroszi szigetcsúcsra tervezett turisztikai nagyberuházás 2019-es megvalósítási terve felvetette azt az ötletet is, hogy a modernizáció jegyében ki kellene vinni a wifit a csúcs nagyjából még természetes állapotú ártéri ligetébe. Bár ezt az ötletet később ejtették, vigasztalásul hozzátették: „Az okos eszközök használatának napjainkban jellemző módja és mértéke azonban előrevetíti ezen fejlesztés megvalósításának szükségességét.”
A wifi-pártiak az ígéret nyomán valószínűleg egyre nagyobb hangerővel fogják kifejezni igényüket. A sátrakban és lakókocsikban megjelenhet az internet-kapcsolat, lehet spotify, you-tube, miegyéb, és ha már van zene, akkor kellenek hozzá a bluetooth-hangszórók is. És ha már vannak nagy hangszórók, akkor miért is ne lehetne bulizni egy jó nagyot a homokpadon?
De ha egyelőre le is kell mondaniuk a táborozóknak a wifi áldásairól, kárpótlásképpen be van nekik ígérve beton alapzatú konténer, aszfaltút, vízvezeték, áram, szennyvízcsatorna és parkolóhely.
A szigetcsúcsot fenyegető – és a hírek szerint közvetlenül a megvalósítás előtt álló - terv meglehetősen nagy port vert fel. Az Átlátszó augusztus 16-i cikke hozta be a köztudatba a tender, a pályáztatás ügyét, majd több közleményt követően a Magyar Nemzet augusztus 27-én hívta fel a figyelmet arra, hogy eltűnt az engedélyeztető eljárás dokumentuma a hivatal honlapjáról. A Kisoroszi Szigetvédők nemrég beruházást ellenző petíciót is indítottak, amelyet augusztus végéig több mint 5200-an írtak alá.
Azt persze, hogy a környezetpusztító beruházást sokan haladásként élik meg, nagyon is meg lehet érteni. Aki esőben sáros, máskor poros udvarát betonnal vagy térkővel fedi le, annak nem kell többé az udvaron a latyakban gumicsizmában tapicskolni, a háziállatok pedig nem hordják be folyton-folyvást a sarat. A munkagépek és az autók a buckás földutak helyett betonúton haladhatnak, van áram, van víz, angol WC – és van persze wifi is.
Persze nem a modernizáció elkerülhetetlen, ma már természetes vívmányainak minden áron való ellenzéséről van szó, hanem sokkal inkább azok használatának mértékéről - és arról a veszélyről, hogy a legkülönbözőbb lépések következményei összegződnek, és ellenőrzésük egyre inkább kicsúszik az emberiség kezéből. És hiába tűnhet - a globális környezeti problémákon belül - a kisoroszi szigetcsúcs esete bagatell ügynek, erről szó sincs.
A tudományos elemzések (például az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület jelentése) nyomán ugyanis mára már nyilvánvalóvá vált, hogy minden egyes négyzetméter, térkövezés, erdőirtás, erdősáv-megsemmisítés, fúrótorony-telepítés, autópálya-építés, a ligetes részbe lefektetett betonalapok hatása végül is globális szinten összeadódik, amelynek következtében jön az extrém időjárás, összeomlik a jégtakaró, olvad Grönland, emelkedik a tengerszint, tarol a tornádó, áradnak drámai hirtelenséggel a folyóvizek, házakat, hidakat, autókat, embereket sodorva el.
A lakosság egy része a drámai képek ellenére valószínűleg felhőtlenül örül a helyi fejlesztéseknek, vagy legalábbis csendben tudomásul veszi, hogy ez az élet természetes rendje. Ha meg ellenvetései lennének, inkább hallgat, mondván, hogy jobb a békesség.
Mindamellett az önkormányzat felügyeleti hatóságai sem jeleskedtek ellenőrzési jogaik gyakorlásában. Sőt arra sem voltak képesek, hogy a legfeltűnőbb anomáliákat észleljék, és a helyzetnek azonnali hatállyal véget vessenek. Hiába nem engedélyezett például a szigetcsúcs Nagy-Dunára néző részén sátorhelyek és lakókocsik telepítése, a lakókocsik egész nyáron háboríthatatlanul jelen voltak, hatalmas lekerített privát területeikkel. Nem tűnt fel a hivataloknak az sem, hogy a sportpálya pőre füvén személyautók hada parkol, és az olaj- és benzinfoltok fenyegethetik a talajvizet. Ha nem szerzett tudomást a hivatal ezekről szabálytalanságokról, akkor rosszul működik. Ha pedig szerzett és nem cselekedett, akkor kötelességszegést követett el. Feltűnő az is, hogy a falu hivatalos honlapján 2020 októbere óta nem hozták nyilvánosságra a testületi ülések határozatainak jegyzőkönyveit, az üzemeltetővel kötött szerződés legutóbbi, aláírt változatát a jegyzőnő csak titkosítottan adja ki.
Mindenesetre augusztus végén megjelentek a szigetcsúcson a földmérők, és elkezdték cövekeiket leverni a csúcs közelében, a gyalogos ösvények mentén.
Ég veled, romantikus, természetes állapotú szigetcsúcs?
A wifi várható megjelenése az ártéri ligetben nem csupán kuriózumszerű helyi hír, hanem a modern kor egyik paradoxonának szimbolikus és általános jelensége. A kapitalizmus - mint tudjuk - olyan, a folytonos növekedésen alapuló rendszer, amelyben a szegények életszínvonala is csak akkor javul, ha nő a gazdaság. A szigetcsúcsi üzemeltető is – aki 10 évre előre potom évi 4 millió forintért kapta meg a használati jogot - a nyereségesség kényszerében előbb-utóbb újabb és újabb befektetésekre kényszerül majd. Az internet csatlakozáson kívül jöhet tehát a jachtkikötő, a kutyasétáltató és fürdető hely, esetleg a jetskik számára üzemanyagtöltő, egy sor strandépítmény és motorcsónak kikötő. Ezzel újabb és újabb látogatói rétegeket csalhat a szigetorra – a folyamatban nincs igazán megállás.
Több vendég, több nyereség: ebből kell majd fedezni az egyre nagyobb valószínűséggel szaporodó nagy viharok vagy a hirtelen megérkező dunai árvizek által okozott károk költségeit, vagy a nagyobb forgalom miatt növekvő fogyasztás okozta hulladékhegyek eltakarítását. Emiatt nagyobb szemétszállító kapacitásra lesz szükség, ami több útfenntartási kiadást, személyzetet igényel – és így tovább, egészen addig, amíg a spirál végén el nem érjük a növekedés végső határait: például a még nem teljesen gyarmatosított kisoroszi szigetcsúcs folyamatban lévő, kíméletlen kizsákmányolása nyomán.