Völgyi Lajos évtizedek óta meghatározó szereplője Siófok közéletének. Kaposváron született, de több mint negyven éve él a Balaton-parti üdülővárosban. Húsz éve képviselő a városi testületben, és csaknem ugyanennyi ideje vezeti a szocialisták helyi szervezetét is.
„A legfájóbb tétel, amit a politika, illetve a művelése elvesz, az idő. Főleg, ha ennyi év van az ember háta mögött: már jobban sajnálunk minden percet. S amit ad, az a tapasztalatok és néhány (nem túl sok!) jó ember barátsága meg az örök remény: lesz ez még jobb is” – meséli a politikában eltöltött évtizedekről. Mint mondja, Siófokon sokáig nem volt kettészakított a városvezetés, vagyis a képviselő-testület. Elfogadható volt a hangnem, a stílus. Aztán kiderült, mindez addig van, amíg a politikai ellenfelek fölényét nem fenyegeti veszély. A legutóbbi önkormányzati választások kampányában érezték, oda lehet a fölény, s ekkor bedurvult a helyzet, az ország kettészakítottsága leköltözött a Balaton-partra is. „A megbékélés egyik záloga, hogy olyan vezetők kerüljenek előtérbe, akik érdekeltek a megbékélésben. Ők majd tesznek is érte. Meg az is előrébb visz, ha mindnyájan sokkal többször fordulunk közös értékeink, például a kultúra felé. Politizálás helyett olvassunk több SiópArtot, vagy olvassuk a jó kis Májbrót…” – ajánlja hamarosan megjelenő első regényét.
Feketekönyv című kötetét (amely a 2015-ben megjelent Összevissza című követte, Parnasszus Könyvek) 2018-ban adta közre a Napkút Kiadó. Ezt két, egymáshoz közeli haláleset ihlette: elvesztette édesapját, és a számára irodalmi iránytűt jelentő írót, Esterházy Pétert. „Közel egy időben ment el, mint apám; e kettős és hatalmas veszteségről szólt a »feketekönyvem«; nyilván hozzájuk fel nem érő színvonalon. A művészi minőség és a közéleti szereplés színvonalának az egyenlege számomra Alföldi Róbert esetében a legmagasabb. Minden megnyilvánulását tiszteletteljes kíváncsisággal lesem. A kultúrpolitikában pedig egyértelműen mértékadó Hiller István nézetrendszere, és nem csak baloldaliságom okán.”
Néhány évvel ezelőtt a SiópArt című irodalmi folyóirat alapításánál bábáskodott. Motivációiról azt mondja: a „kedves balatoni kisvárost”, a nyár fővárosát az idegenforgalmi zsargon a buliturizmus fellegváraként említi. A mélypont számára az volt, amikor megjelentek a „Siófuck” feliratú pólók. A fürediek pedig állítólag azzal indokolták, hogy miért állnak ellen a buliturizmusnak, hogy nem akarnak „elsiófokiasodni”. „A jelenlegi városvezetés elkötelezett a konszolidáltabb arculatú idegenforgalomban és az ezt igénylő vendégkör idecsábításában. Ehhez egyebek között másfajta kulturális kínálatra van szükség. A SiópArt ennek a kínálatnak az egyik eleme, s a jelenlegi városvezetés többsége ki is áll a fenntartása mellett. Mert azért vannak ellendrukkerek…”
Siófok első kulturális folyóirata törekszik a siófokiságot, a balatoniságot és a somogyiságot is szem előtt tartani. Egyes számaik tartalmában is és abban is, hogy a lap korábbi főszerkesztője az ismert, Balatonbogláron élő író, Podmaniczky Szilárd volt. Mostanság ugyancsak somogyi kötődésű, tehetséges fiatal irodalmárok, Totth Benedek főszerkesztő és Vass Norbert szerkesztő fémjelzik a lapot. És persze siófokiként Völgyi Lajos is a csapat lelkes tagja.
Májbro című regénye csak „részcsaládi” történet. „Szüleim elváltak, két féltestvérem van: bátyámmal, Májbróval közös az anyánk, s van egy öcsém, vele közös az apánk. Azért egy ilyen családban keletkezik élményanyag.” A sztori mindazonáltal jócskán tartalmaz fikciós elemeket. Szerzőtársa, a báty, Tommy Morrison 1980-ban disszidált Magyarországról, és szövegeiben jobban ragaszkodott a valósághűséghez, mint ő. De ezeket az írásokat alaposan át kellett dolgozni, eredeti formájukban kezelhetetlenek és közölhetetlenek lettek volna: „annyira már nem jó a magyarja”. A részcsaládregény arról szól, mi történt az 1980-ban megpattant Bróval ott, és az itt ragadt Öccsel itt. De fontosnak tartja megemlíteni Varga Tamás könyvhöz adott grafikáit is: aki elolvassa a regényt, s utána megnézi Tamás alkotásait, megállapíthatja, ő rajzban mesélte el a sztorit, mondja.
„A jövő útjában eltökélt vagyok. Ahogy a korábbi könyvem fülszövege írja rólam: »Az írás a hobbija, de pár éve hozzáteszi: sőt…« Azóta még »sőtebb« a helyzet.”
