A teljes világ Afganisztánra figyel, aggódva lesi, megváltoztak-e a tálibok, ahogy állítják, vagy alig várják, hogy visszatérhessenek a régi énjükhöz, és vaskézzel érvényesítsék a mindennapokban az iszlám jogrendet.
Kétségtelen dilemma, hogy a világ országai elismerhetik-e a tálib uralmat, akkor is, ha úgymond "jól viselkednek". A nemzetközi közösség azon fele, amely magát a demokrácia felkent védelmezőjének állítja be, tagadhatatlanul kettős mércével mér. Az amerikaiak, illetve szövetségeseik elkapkodott kivonulása eleve adott egy pofont a magasztos frázisoknak, de az új afgán berendezkedéshez való viszony majd ennél is többet elárul. Olyan egyszerű lenne, hogy ha egy szegény országról van szó, akkor lehet neki erkölcsi magaslatokból prédikálni? Afganisztán mindig a világ szegény feléhez tartozott, sosem lesz nagyhal a globális tőkepiacon.
Még szerencse, hogy Kínával koránt sincs ennyi elvi baja a legtöbb államnak. Azzal a Kínával, ahol kommunista diktatúra van, ahol az ujgur kisebbséget brutális módszerekkel nyomja el a rezsim, és ahol felőrlik a hongkongi autonómia maradékát is. Washingtonban, Brüsszelben és Pekingben is tudják, mennyit érnek a dörgedelmes nyilatkozatok. Kína a világgazdaság meghatározó szereplője, mindenkinek alapvető érdeke a vele való együttműködés. Innentől kezdve a többséget jóval kevésbé izgatják az emberi jogok, a demokrácia és bármi más, amit a nyugati világ most számon kér a tálib vezetésen.
Persze a nemzetközi közösségnek kötelessége felemelni a szavát, ha a korábbiakhoz hasonló jogsértésekről érkeznek hírek Afganisztánból. De fontos lenne, hogy egyszer Kínával kapcsolatban is folyjon egy hasonló diskurzus. Vagy ez csak egy utópisztikus álomban lehetséges? Tán még sosem volt úgy tetten érhető a nyugati hatalmak kétszínűsége, mint most.