Annak érdekében, hogy az évszázad végére ,,csak" 1,4 fokkal legyen magasabb a Föld átlaghőmérséklete az ipari forradalom kezdetéhez képest, 2025 és 2035 között évi 6, majd 2055-ig további évi 9 százalékos csökkentéssel kellene eljutni a szén-dioxid-kibocsátás szint teljes megszüntetéséig - emeli ki az ENSZ égisze alatt működő Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) első munkacsoportjának lapunk által is szemlézett augusztus eleji, átfogó jelentéséből a Másfélfok.hu szakportálon Lehoczky Annamária éghajlatkutató. Megjegyzi: a Covid-19 tavaly 6-7 százalékos kibocsátás-csökkenést hozott. Az évtized első felében még eme, legbátrabb forgatókönyv szerint is nőne a szennyezés. Így két évtizeden belül már 1,6 fokos felmelegedéssel számolnak, ami aztán az intézkedések hatására csökkenésbe fordulna, majd szinten maradna. Az elképzelés egyik gyenge pontja a még gyerekcipőben járó szén-dioxid-kivonás.
A tudományos ismeretek összefoglalójának tekinthető jelentés ismét megerősíti: a Föld felmelegedéséért és az egyre szélsőségesebb időjárásért nem a Nap, nem a vulkánok, hanem csakis az ember a felelős. A tanulmánykötetről született beszámolók többsége ugyanakkor nem hangsúlyozza eléggé az egyik legfontosabb üzenetet: minden riasztó folyamat ellenére az éghajlat és a felmelegedés továbbra is megállítható másfél fok körül. Ez csakis rajtunk múlik - szögezi le Lehoczky Annamária.
A kormányok jelenleg érvényes vállalásai alapján a szén-dioxid-kibocsátás 2050-ig tíz százalékkal tovább nőne és csak az évszázad végére érné el a nettó nulla szintet. Ez csaknem 3 Celsius-fokos felmelegedéssel fenyeget. A Climate Action Tracker (CAT) szerint, ha az államok szóbeli ígéreteiket is betartják, ez az emelkedés leszorítható 2 fokra. Ha viszont a világ államai megszegik vállalásaikat, 2100-ra akár 5 fokkal is nőhet az átlaghőmérséklet.
A felmelegedés csak a kibocsátás teljes megszüntetésével fékezhető le. A világszintű szennyezés mintegy háromnegyedét képviselő 130 ország már törvénybe foglalta vagy legalábbis szóban közzétette azt az időpontot, amikorra a maga részéről elérni tervezi a nettó nulla kibocsátást. Ezt a kutató többek között a 2018-as IPCC-jelentés sikerének tudja be. Az ENSZ-nek a közelmúltig 110 ország jelezte vállalásai további fokozását. Igaz, a nagy szennyezők közül például Kína, India vagy Brazília tervei nem mutatnak érdemi előrelépést. Többen a Cop-26-nak nevezett, októberben várható glasgow-i klímatárgyalásokra ígértek frissítést. A kutató ugyanakkor - alighanem az eddigi kormánytervek kijózanító tapasztalatai alapján - immár egyértelmű, valós, trükközésmentes útiterveket sürget.
Az EU viszonylag korán (2019. decemberében) jelentette be a 2050-es klímasemlegességre - vagyis nettó szén-dioxid-kibocsátása teljes megszüntetésére - vonatkozó szándékát. Tavaly decemberben aztán az Európai Tanács az 1990-es szennyezési szinthez képest 40 százalékos 2030-as csökkentési célt 55 százalékra emelte. Az anyag a párizsi megállapodás uniós vállalása tükrében ezt is kevesli. Annak érdekében, hogy az EU igazságosan kivegye részét a világszintű közös célból, 2030-ig legalább 58-70 százalékos kibocsátás-csökkentésre lenne szükség. Emellett az EU-nak pénzügyi támogatással kellene segítenie más, szegényebb országok klímavédelmi intézkedéseit is.
Ahhoz, hogy élhető maradjon a földi éghajlat, gyökeres, rendszerszintű változtatások szükségesek. A fosszilis tüzelőkről minél gyorsabban megújulókra kell váltani. Át kell alakítani az ipari és mezőgazdasági termelési folyamatokat, újra kell gondolni fogyasztási szokásainkat és azt, hogy miként viszonyulunk a természethez. Bár ezek megvalósítása valószínűleg minden eddigi, világszintű kihívást felülmúl, a tudomány szerint nem lehetetlen.
