Töltött káposzta
Ettem már sokféle töltött káposztát
jót is, gyengét is (utóbbi vérciki).
De biztosan jelesre osztályoznák
azt, ahogy a feleségem készíti.
Mi a titka, nem tudom, mert ugyanaz
van benne – gondolom én – akár máshol:
kolbász, füstölt hús, valami ravasz
fűszeres gombóc, mi jó ízt varázsol,
végezetül tejföllel meglocsolva,
mert ettől lesz az íze különleges,
a gombóc szánkban lassan szétomolva
(bár átsült, nem száraz, csak picit leves)
boldogan csúszik végül a gyomorba,
nem is földi étel, hanem istenes!
Halászlé
Ehetsz halászlét nyáron Balatonnál,
vagy pedig bármikor Paksnál, Szegeden,
én bevallom hogy falánk alkatomnál
fogva mindegyik típusát szeretem.
Sok paprikával oly jó a szegedi,
(ez a lé-alapok legfontosabbja)
az ember az összes búját feledi,
amikor a halat s levét bekapja.
Halászléhez persze jó a harcsa is,
de csakis bográcsban, szabadtűz felett,
(gyufatésztával meg olyan bajais).
Túrós csuszával lesz majd befejezett,
laktató s leöblíthető kaja is:
mert sör, bor kell rá – de ez más fejezet.
Sólet
Ó, azok a réges-régi sóletek!
Fehér babból, liba combjával, amely
füstölt; s persze gersli, főzni beletett
héjas tyúktojás, s libamell, valamely
hagyma s libazsír, így készítik el,
és ehető lesz, finom, elismerem,
ámde az igazi, ebben hinni kell,
ami már ritka – édes istenem –
mikor fazékban, kenyerekkel párban
kemencében sült, igazi pékségben,
látványa is vonzott, s már alig vártam
a fedőlevételt. S akkor szépségben
s őrjítő illatú párába zártan,
tömör gyönyörben űzte el éhségem.
