A női vízilabda-válogatott második csoportmérkőzésén óriási bravúrt elővezetve 10-9-re verte a sportág meghatározó válogatottját, a kétszeres címvédő amerikai csapatot! Az első két negyedben egálban voltak a felek (2-2, 3-3), ám a félidő után már nagyon rosszul állt a magyarok szénája: a harmadik negyedet 3-1-re nyerte az amerikai válogatott, így a záró játékrészt kétgólos hátrányból kezdte Bíró Attila szövetségi kapitány csapata.
Az új-zélandi születésű, a magyar válogatottal a honosítás után Európa-bajnoki bronzérmet nyert Parkes Rebecca góljával indult az utolsó negyed, majd Vályi talált be (8-8), és egy amerikai találat után Keszthelyi távoli bombája kellett újra az ikszhez (9-9). Egy perccel a lefújás előtt ismét Parkes villant, centerből egészen speciális, fej fölött hátra húzott mozdulat után mattolta az amerikai kapust (10-9)! Az Egyesült Államok olimpián 13 éve veretlen, ezt a sorozatot zárta rövidre a magyar válogatott!
Bíró kapitány szerint csapata extrát hozott: „Az amerikaiak talán nem hitték el, hogy rossz kézről vagy centerből gólt tudunk lőni, ez lehetett a kulcsa a sikernek. Két-három pozícióban, főleg center- és kapusposzton jobbak voltunk az amerikaiaknál, ez nagyon ritkán fordult elő, már-már a lehetetlen kategóriája volt az utóbbi időben” – fogalmazott. A vízilabda szövetség honlapjának munkatársa rákérdezett arra, hogy tudja-e, az utolsó negyedet mennyivel nyerte meg csapata, de kiderült: az adrenalin és a friss élmények utáni pillanatokban fogalma sem volt erről (amúgy 4-1 ide). „Nem a szűk vereségért jöttünk, hanem nyerni, mert tudtuk, hogy a csoport második helye az amerikaiak elleni eredményen, a gólkülönbségen múlik majd. Ennek a sikernek lehet örülni, de a torna hosszú, és könnyen pofára lehet esni, mert például a Kína elleni meccs semmivel sem lesz könnyebb” – összegzett az uszodai szlenget kedvelő kapitány, aki leszögezte: továbbra is a negyeddöntő megnyerése a cél, mert akkor biztosan éremért játszhat a válogatott.
A három – közte a döntőnek bizonyult – góljával legeredményesebb Parkes Rebecca szerint kulcsfontosságú volt, hogy egymásért küzdöttek: „Csapatként nagyon jól teljesítettünk, igyekeztünk minden egyes támadóidőt teljes mértékben kihasználni, mindig megtalálni a megfelelő embert és neki passzolni a labdát” – értékelt Parkes.
A kapuban Magyari Alda egészen kivételes napot fogott ki – ámbátor ez nála már nem is kivételes esemény, a poszt új nemzetközi klasszisáról beszélünk: a trieszti olimpiai selejtező sorsdöntő összecsapásán Bíró Attila kapitány teljesen váratlanul, megérzéseire hagyatkozva tette a kezdők közé az alapembernek számító Gangl Edina helyére, és bravúros bemutatkozásának is köszönhető, hogy a válogatott egyáltalán kijutott Tokióba. Aztán az athéni világliga-döntőhöz hasonlóan most is kulcsfigurája volt a csapatnak: Magyari Alda húsz lövésből tizenegyet megfogott… „Sokat számított, hogy nagyon jól ismertük őket, a közös edzőtáborban is sokat tanultunk tőlük, ez most kifizetődött. Ha jól szerepelünk a folytatásban, lehet, hogy összefutunk még velük, de ott a mostaninál is többet kell majd beletennünk abba a mérkőzésbe.”
A győzelem súlyát mutatja, hogy a magyar válogatott világversenyen legutóbb 2005-ben, 16 évvel ezelőtt győzte le az amerikaiakat. A keret zöme akkor még épp csak úszni tanult… „Beszéltük a meccs előtt a lányokkal, hogy ezt a csapatot lehet, hogy csak egyszer lehet elkapni, de azt is, hogy nem akarjuk tartogatni ezt a bravúrt mondjuk a döntőre. Igenis több alkalmat kell teremteni arra, hogy megverhessük őket. Ki is derült, hogy nem verhetetlenek” – nyilatkozta a szövetségi honlapnak Leimeter Dóra.
S ha már a kapitány úgy fogalmazott, hogy az olimpián ettől még simán „pofára lehet esni”, akkor álljon itt a csapat másik ászának, Keszthelyi Ritának az örökbecsűje: „Mindenki nagyon jól tudja, hogy nem az első héten, hanem a másodikon kell igazán produkálni.”
A válogatott pénteken 11.20-kor az eddig pont nélküli házigazdával, Japánnal játszik.
