Azért még most is sokat gyakorol, nem?
Interjú a balerinával
Névváltoztatásra nem gondolt? Még a
Tünde, na de a Hamarfarkas…
Kiválasztottnak lenni megtisztelő,
de ki kinek a biodíszlete itt most?
Amikor Blixával boroztam, szóltam
neki, hogy szerepel a regényemben.
Nevetve kortyolt: Élve vagy halva?
Szóval regényt is ír, mióta?
Látom, figyelsz néha mégis. Mindig is
írtam. Belülről
nézünk kifelé, új és új
testben, kiterjesztjük magunkat –
van, aki jegyzetel és rendszerez, miért
ne? Ahogy én is az érdektérképedre
kerültem, holott nem vagy kíváncsi.
Rám se. Nem készültél, nem hozod szóba
a szörnyet. Kontár riporter. Boldogság,
hablatyolsz, mint egy macskagyökérárus.
Nagy kihívás volt a színpadra lépni?
Rajzolhatod az orromat, nem lesz portré,
nem ismernek rám a pórusok, a pólusok.
Egy ruhafogas kérdezne így, ha volnának
hangszálai. Csak kotkodácsolj, tudod talán,
mi az a csípéssorrend. Az én csőröm
makulátlan, mint egy harkályé.
Olyan családból
jövök, ahol megkérdezték, érsz te annyit?,
amikor az osztálykirándulásra kértem pénzt.
Nyavalyoncnak hívtam apámat, vágtam
a centit, mikor hal meg. Lám,
az öninterjú izgalmasabb lett volna; kezdjük?
Ilyen ablaktalan stúdióban még úgyse jártam.
A hölgy a trendkutató? kérdezte az asszisztens,
ahogy beléptem. Á, dehogy, én vagyok a trend.
Majdnem szökés
Párkányát könyökölném. Ez már
majdnem szökés.
Idelátszanak a függőhidak.
Valaha szerettem azt az imbolygást
a szurdok fölött.
Úgy éreztem, hogy haladok.
Hogy holdat hordok a körmömön én is,
és az jel.
Hogy aki hősnek tart,
nem veszi észre a biztosítókábelt.
A motyogást, ami már majdnem ima.
Unom a padlót, a pöpec
parkettát, jó volna esni,
csak legyen, ami visszaránt. Mint trükkös
szeretőket a safe word. Mint
mikor csorda tipor álmomban,
és arra ébredek, egy ismeretlen
macska dagasztja a mellkasom.
Mint mikor zubog a perc a fülemben, mert
sikerült egy játékos újraélesztése –
pedig különben soha nem nézek focit.
