Az orosz és a kínai hatalommal jó kapcsolatot ápoló, az EU-ban nyilatkozatok szintjén a populista – nem egyszer oroszbarát – pártokkal összeálló, idehaza radikális retorikát használó Fidesz gyökeresen másképp viselkedik, amikor az EP-ben kényes kérdésekben kell állást foglalni – derül ki a Political Capital (PC) elemzéséből, amely azt vizsgálja, a különböző politikai formációk hogyan szavaztak az elmúlt három évben 90 olyan esetben, amikor az orosz és kínai ügyek elítélése, az autoriter tendenciák visszaszorítása, a dezinformáció elleni fellépés került terítékre.
Az elemzésben 0-100-ig pontozták, hogy az egyes tagállami delegációk mennyire kritikusak az adott kérdésekben (a magasabb pontszám a kritikusabb hozzáállást jelöli). A kutatásból az derül ki, hogy az EP-ben a Fidesz-KDNP inkább „európai arcát” mutatja, a tényleges döntéshozatalnál többnyire inkább együtt mozognak a Parlament főáramával. Ha Oroszországról volt szó, nagyjából hozzák a 80 pontos EP-s átlagot, míg például a görög, a francia, a szlovák, a cseh, az ír portugál és a német delegátusok sokkal kevésbé kritikusak Moszkvával szemben. Kína esetében már megértőbbek a hazai kormánypártok képviselői, ám itt sem lógnak ki a fősodorból: a görög, francia, ír politikusok még náluk is ritkábban keménykednek az ázsiai szuperhatalommal.
Mint a PC megállapítja: összességében Kína nem túl népszerű Európában, az EP-ben pedig úgyszólván alig tudja a befolyását éreztetni. Így a kínai rezsim kritikátlan támogatói jobbára súlytalanok, főleg a szélsőbaloldalról jönnek. Miközben Oroszországnak jóval kisebb gazdasági ereje van mint Pekingnek, történelmi beágyazottsága folytán Moszkva valamivel jobban tudja érvényesíteni érdekeit a Parlamentben. De még a populisták között sem egyhangú az oroszok támogatottsága, ráadásul a Kreml hatókörébe bevonzott szélsőséges pártok képviselői is ingadozóak. Egy magyar vonatkozású példa: miután a kémkedéssel meggyanúsított, látványosan Moszkva pártján álló Kovács Béla kiesett a Jobbik piksziséből, a mostani képviselője, Gyöngyösi Márton lett az egyik legaktívabb EP-delegált az autoriter rendszerekkel szembeni fellépésben.
Ugyanakkor a tanulmány bemutatójához szervezett konferencia résztvevői megállapították: az EU egésze számára Kína lett a legnagyobb veszély. A német EP-képviselő, Reinhard Bütikofer egyenesen úgy látja: az ázsiai hatalom egyértelműen világuralomra tör, a kormányzati módszereit próbálja exportálni. A globális irányítás igénye és a kínai rezsim totalitárius jellege – a high-tech megfigyelőállam – együtt súlyos romboló hatással lehet az EU alapértékeire. A képviselő elismerte, Kína nem igazán talált fogást az EU-s intézményeken, de hozzátette: éppen ezért a tagállamokban próbál bomlasztani.
Kevin Sheives, a Nemzetközi Demokratikus Tanulmányok Fórumának (IFDS) társigazgatója úgy látja, hogy az ázsiai hatalom elsősorban gazdasági kapcsolatain keresztül próbál beszivárogni a kontinensre és alakítani annak politikáját. Így a kínai állami-félállami médiavállalatok cégfelvásárlásokkal próbálják elérni, hogy bizonyos orgánumok a Kína-barát narratívát terjesszék Tibet, Tajvan, Hongkong vagy éppen az ujgurok elnyomásával kapcsolatban. Ugyanakkor szerinte már a kínai vezetés is látja, hogy Európában az utóbbi két-három évben nagyot esett Kína megítélése, így várhatóan professzionálisabb megoldásokat fog majd keresni, hogy befolyását növelje. Ezzel szemben a kormányoknak, a civil és az üzleti szférának szerinte közösen, összehangoltan kellene fellépnie.
Political Capital elemzése azt is leszögezi: az EP szerepének az erősítésén túl a tagállami vétójog eltörlésére lenne szükség, azaz a minősített többségi döntéshozatalra kellene átállni. Ezzel elejét lehetne venni, hogy az autoriter államok kedvében járni próbáló európai különutasok megbénítsák az EU közös fellépését.
