A magát függetlennek tartó, az orosz hatóságok által azonban külföldi ügynökként kezelt Levada Központ májusban, a Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet pedig júniusban igyekezett kideríteni, hogyan tekintenek a megkérdezettek arra az emberre, aki zsarnoki kegyetlenséggel számolt le emberek millióival.
Az oroszoknak több mint a fele, 56 százalékuk, egyetért azzal a megállapítással, hogy Sztálin kiemelkedő vezető volt és csak 14 százalékuk van más véleményen. Az ukránoknak viszont mindössze 16 százaléka tekinti nagy vezetőnek, 40 százalékuk azonban nem. Különösen feltűnő, hogy a Sztálint övező elismerés Oroszországban 2016 óta a duplájára emelkedett. Ez önmagában ugyanakkor nem párosul feltétlen hódolattal. Amikor azt a kérdést tették fel, személy szerint a megkérdezett lelkesedik-e Sztálinért az oroszoknak csak az 5, az ukránoknak pedig csak az 1 százaléka mondott igent. Tisztelettel vagy rokonszenvvel viszont az oroszoknak több mint a fele, az ukránoknak a 16 százaléka tekint a zsarnokra.
A Levada központ elemzője szerint a Szovjetunió felbomlása után mind Oroszországban, mind Ukrajnában erősek voltak a Sztálin-ellenes érzelmek annak a hatására, hogy a gorbacsovi nyitottabb légkörben ismertté váltak a megtorlások. A két társadalom különböző pályát futott be: a putyini korszak az oroszokban ismét a vezér mítoszát erősítette, míg az ukránok a Sztálin alatti sérelmeiket, a szándékosan előidézett éhínséget megbocsáthatatlan bűnnek tekintik.
Van, ami az oroszok számára megkérdőjelezhetetlen: hazájuk második világháborús helytállása. A Szovjetunió megtámadásának a nyolcvanadik évfordulója előtt a Levada Központ azzal a kérdéssel fordult az emberekhez, hogyan tekintenek a tragikus eseményekre. Mint Lev Gudkov, vezérigazgatóhelyettes, tudományos vezető megállapította, az 1945-ös győzelem az orosz társadalom nemzeti önazonossága központi szimbólumává, fő erkölcsi tőkéjévé vált. Ezzel élve, visszaélve, hathatós propaganda támogatással felmentést adnak a Sztálin által elkövetett hibákért és bűnökért, a Molotov-Ribbentrop paktumért, a Baltikum és Lengyelország egy részének a bekebelezéséért, a Vörös Hadsereg tisztjei ellen elkövetett gyilkosságokért. A hatóságok igyekeznek elfeledtetni a korábban lefolytatott történelmi viták megállapításait, és az emberi veszteségeket kizárólag az ellenség kegyetlenségének a rovására írni, félretéve a hadvezetés bűneit és súlyos tévedéseit.
A legutóbbi közvéleménykutatás arról tanúskodik, hogy a putyini korszakban jelentősen megnőtt azoknak a száma, akik hisznek a második világháború elkerülhetetlenségében. Ebben közrejátszik a mai Oroszország ellenséges környezete is, annak a sugallása, hogy a Nyugat mindig is oroszellenes volt és területi épségét fenyegette. Előkerültek és felerősödtek a régi sémák a német támadás váratlanságáról, a szovjet hadsereg kényszerű visszafogottságáról, nehogy provokálják a németeket. S jelentősen csökkent azoknak a száma, akik a harmincas évek sztálini megtorlásait, a gazdaság háborús felkészítésének elmaradását, a katonaság kiképzésének gyengeségeit a kezdeti vereségek okai közé sorolná. Nincsenek nagy eltérések a különböző korosztályok és társadalmi csoportok között. Az idősebb korosztály, amely még emlékszik a korábban lefolytatott vitákra, valamivel kritikusabb a hivatalos állásponttal szemben, ez azonban nem változtat az összképen. Ma a közvélemény megengedőbb a Szovjetunió hatalmas veszteségeivel kapcsolatban is. Jelentősen csökkent azoknak a száma, akik felelőssé tennék a sztálini vezetést azért, mert nem törődött az emberi veszteségekkel.
A Levada központ májusi felmérésében arra volt kíváncsi, kit tartanak az oroszok a történelem legkiemelkedőbb emberének. Az első helyen immár 2012 óta folyamatosan ezúttal is Sztálint jelölték meg (39%), őt kövei Lenin (30%), Puskin (23 %), Nagy Péter (19%). A Putyinra szavazók aránya négy év alatt a felére csökkent (15 %), Gagarin csak 13 százalékot kapott. Einsteinnek be kell érnie a 9, Napóleonnak az 5 százalékkal. Több ismert bolsevik, forradalmár neve eltűnt a kollektív emlékezetből, de aki maradt, szintén a régi forradalmár körből kerül ki. Puskin szereplése annak a jele, hogy az irodalom és a költészet gyökeret vert Oroszországban.
