Pár fiatal művész is elegendő volt ahhoz, hogy megreformálja a XIX. századi Nagy-Britannia festészetét – derült ki Carol Jacobi, a Vágyott szépség című tárlat kurátorának előadásából. A Magyar Nemzeti Galéria kiállítása kapcsán a londoni Tate Britain szakembere kiemelte: a történelmi korszak számos változás előtt állt, hiszen a glóbuszon ekkor söpört végig az ipari forradalom, miközben London metropolisszá, Nagy-Britannia pedig világbirodalommá vált.
Ebben az időszakban döntött úgy három fiatal festőművész, az olasz származású Dante Gabrielli Rossetti, a tehetős családból érkezett John Everett Millais és a korábban raktárosként dolgozó William Holman Hunt, hogy négy társukkal egyetemben megújítja a brit festészetet, így az európai forradalmak évében, 1848-ban létrehozták a Preraffaelita Testvériséget.
Noha képeikkel a saját korukra reflektáltak, az ábrázolásukkal visszanyúltak a Raffaello előtti időbe. Jacobi az előadásában azonban kiemelte, hogy a brit fiatalok a reneszánsz mestert szintén nagyra becsülték, a követőit viszont – azaz a raffaelitákat – azért ítélték el, mert nem alakították ki saját stílusukat.
Jacobi az újfajta ábrázoláshoz Millais Krisztus szülei házában című 1849–50 között készült festményét hozta fel, melyen nem idealizált alakok, hanem hús-vér emberek jelennek meg, akiknek kinézete és testtartása kifejezetten valóságosnak hat – éppen ezért a kép a korszakban eleinte felháborodást váltott ki.
A Testvériség képein a valósághű ábrázolás mellett az alakok egymás közti viszonya is nagy hangsúlyt kap. Jacobi ennek kapcsán Rossetti Ecce Ancilla Domini! című olajképét említette, melyen Gábriel arkangyal meglátogatja Szűz Máriát – a képen Isten hírnökét a brit festő bátyja, William Michael, míg a Szent Anyát húga, Christina Rossetti alakítja. Bár a mű az Angyali üdvözlet jelenetét mutatja be, Mária alakját rendhagyó módon nem oldalról, hanem szemből látjuk, így testtartásából és arckifejezéséből jobban megérthetjük érzéseit és gondolatait.
A személyesség ábrázolása kapcsán Jacobi elmondta: a preraffaeliták az alakjaikat barátaikról, családtagjaikról és szerelmeikről mintázták, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy a múltbéli, akár biblikus témákat összekössék a saját jelenükkel. Rossetti festményein például többször jelenik meg a múzsája, Jane Siddal, akiről egyik képén például Francescát mintázta, aki szerelmével, Paolóval a tragikus kapcsolatuk miatt Dante Poklának második körébe került. Jacobi példának hozta fel még William Morris egy képét, melyen későbbi feleségét, Jane Burdent ábrázolta középkori ruhában, aki a legújabb kutatások szerint Izolda királynét ábrázolja, aki szerelméért, Trisztánért szomorkodik.
A női szépség ábrázolása kapcsán az előadó végül John William Waterhouse nagy méretű Shalott kisasszonya című olajképét emelte ki, melyen a tornyát elhagyó hölgy szinte magával ragadja a nézőt, miközben csónakjával elindul az utolsó útjára Camelot felé.
Infó:
Vágyott szépség. Preraffaelita remekművek a Tate gyűjteményéből
Magyar Nemzeti Galéria
Nyitva: augusztus 22-ig
