Egyre gyűlnek a közvetett bizonyítékok, amelyek az eddig több mint 170 millió embert megfertőző és több mint 3,5 milliót (ezen belül Magyarországon 30 ezret) megölő koronavírus a Vuhani Virológiai Intézet (WIV) laboratóriumúból szabadulhatott ki. A kórokozó ez amerikai sajtó szerint egy olyan kutatás eredménye lehet, amelyet részben az USA finanszírozott, kifejezetten járványmegelőzési céllal. A BioRxiv online tudományos publikációs felületre a napokban került fel egy tanulmány, amely a járvány korai szakaszából származó (és az eredeti kínai adatbázisból azóta törölt) SARS-CoV-2 szekvenciák alapján azt állítja: jelentős különbség van a vuhani piacon talált, illetve a járvány első ismert fertőzöttjeiből elkülönített vírusok genetikai állománya között.
Az a vírus, ami a Wuhaniakat megfertőzte, sokkal jobban hasonlít olyan denevérvírusokra, amelyeket a WIV korábban jó kétezer kilométerrel távolabb, a Mojiang bánya alján található vastag denevérürülék-rétegből gyűjtött be. Ha tehát ragaszkodunk a „természetes eredet” teóriához, azt kellene elhinnünk, hogy egy olyan kórokozó indította el a fertőzést a kínai városban, amely legközelebb onnan kétezer kilométerre fordul elő, ami a csodával határos – mintha egy Szicíliában honos vírussal próbálnánk megmagyarázni egy Svédországban pusztító betegséget.
A dilemma az amerikai médiát is foglalkoztatja: nemrég a Vanity Fairben jelent meg hatalmas, kormányzati dokumentumokon, tisztviselők nyilatkozatain és az ügyet tisztázni igyekvő adattudósok kutatásain alapuló tényfeltáró riport a témáról. A lap szerint az első dominót egy Gilles Demaneuf nevű, az Aucklandi Bank of New Zealandnál dolgozó adatelemző indította el, aki Asperger-szindrómás, és – talán emiatt – olyan mintázatokat is észrevesz az adatokban, amelyek másoknak nem tűnnek fel.
Ahogyan korábban a Népszava is beszámolt róla, tavaly februárban a rangos tudományos folyóirat, a The Lancet megpróbálta lezárni az „eredetvitát” egy 27 tudós által aláírt közleménnyel (műfaji szempontból: olvasói levéllel), amely elutasította a laboratóriumi szivárgás elméletét. Demaneuf-nek először az tűnt fel, hogy a nyilatkozat semmilyen bizonyítékot vagy információt nem tartalmaz. Aztán kiderült, hogy a Lancet-nyilatkozatot az a Peter Daszak nevű amerikai tudós szervezte, aki maga is együttműködött a wuhani intézettel, és részt vett annak legvitatottabb, a vírusokat új tulajdonságokkal (például humán fertőzőképességgel) felruházott kutatásaiban. A következő tény, amire az adattudós rátalált, az volt, hogy a kínai víruslaborok egyáltalán nem biztonságosak: 2004 óta négy olyan dokumentált eset fordult elő, amikor kutatásokra használt SARS-vírus szabadult ki belőlük. Demanuef az első „találatait” a Twitteteren tette közzé; ennek nyomán mások is bekapcsolódtak az adatnyomozó munkába, és létrejött a DRASTIC nevű informális keresőcsoport.
A Vanity Fair egy másik szálon is elindult. Feltárték például Dr. Robert Redfield, az USA járványügyi hatósága (CDC) korábbi igazgatója esetét, aki – miután azt nyilatkozta: „ennek a kórokozónak a legvalószínűbb eredete, hogy Wuhanban egy laboratóriumból származik”, halálos fenyegetéseket kapott. Richard Ebright, a Rutgers Egyetem molekuláris biológusa azt mondta: a járványról szóló első hírek után „egy nanoszekundumig vagy egy pikaszekundumig” sem kellett gondolkoznia, hogy a kór kapcsolatban lehet-e a Wuhani Virológiai Intézet. A világon ugyanis csak két másik laboratórium - a texasi Galvestonban és az észak-karolinai Chapel Hillben - végzett hasonló kutatásokat; mindkettő egy másik földrészen található.
- Ha egy víruslabor megpróbál megtanítani egy denevérvírust az emberi sejtek megfertőzésére, majd kialakul egy denevérvírus-eredetűnek mondott humán fertőzés ugyanabban a városban, biztosan nem járunk el helyesen, ha figyelmen kívül hagyjuk a laboratóriumi kiszabadulás hipotézisét – foglalta össze a lap. A cikkből az is kiderül, hogy az USA Nemzetbiztonsági Tanácsának (NSC) szakértői fontos bizonyítékokat találtak a laboratóriumi szivárgásról, de tisztázás helyett elbocsátották őket. Shi Zhengli, a WIV denevérvírus-specialistája és Ralph Baric, az Észak-Karolinai Egyetem epidemiológusa 2015-ben közös cikkben igazolta, hogy egy új koronavírus-tüskefehérje lehetővé teheti az emberi sejtek megfertőzését. Kutatásaikban egy korábban is ismert SARS vírus molekuláris struktúrájába illesztettek be egy denevérből származó fehérjét, új, fertőző kórokozót létrehozva. Az előzményekre szintén az önkéntes adatelemzők találtak rá egy 2013-as disszertációban.
2012-ben hat bányásznak Mojiangban (2000 kilométerre Wuhantól) azal bíztak meg, hogy a bányaalagút talajáról gyűjtsék be a denevérguanót. Hatan közülük súlyosan megbetegedtek, közülük három meg is halt. Az eseteket megvizsgálva Shi Zhengli egy 2013. októberi tanulmányban közölte: bizonyos denevérvírusok megfertőzhetik az embereket anélkül, hogy előzőleg egy „köztes gazdában” mutálódnának. A kutató csapata azt is megállapította, hogy a fertőzőképes vírus az ACE2 receptor nevű fehérje révén juthat be az emberi sejtekbe. Szintén a Vanity Fair által idézett adattudósok mutattak rá, hogy az embereket megfertőzni képes vírus (amellyel bizonyítottan végeztek ún. funkciógazdagító kísérleteket a WIV-ben) génállománya sokkal jobban hasonlít a mostani koronavírus-járvány kórokozójához, mint bármely egyéb, Wuhan környékén gyűjtött víruséhoz, beleértve a vuhani piacról származó mintákat is.
Hogy a WIV-nek semmi köze a koronavírus-járványhoz, azt úgy lehetne bebizonyítani, ha független szakértők megvizsgálhatnák az intézetben őrzött vírusmintákat. Ezt azonban Kína elutasította; amikor az év eleji WHO-delegáció összeállítása volt napirenden, három, az USA által delegált kutató részvételét is megtiltotta, és csak a már említett Peter Daszak utazásához járult hozzá, aki viszont fölöslegesnek nevezte a minták átnézését.
Az USA egyébként egy járványvédelmi együttműködés keretében 3,7 millió dollárral segítette a WIV kutatásait. A programot – éppen a „funkciógazdagító” kutatások miatt – Obama felfüggesztette, Trump viszont elnöksége elején újraindította. Talán ezzel is összefügg az NSC koronavírus-ügyben nyomozó ügynökeinek elbocsátása, illetve az is, hogy Thomas DiNanno, a külügyminisztérium ugyanezen témában vizsgálódó tisztviselőjének emlékeztetője szerint az irodája munkatársait „figyelmeztették… hogy ne folytassanak nyomozást a COVID-19 eredete miatt”, mert „egy olyan szelencét nyithatnak ki, amelyet után nagyon nehéz lesz visszazárni”.
