Amikor egy egy folyamat elérkezik oda, hogy már azt sem mondhatjuk, hogy „Mindennek van határa!”, mert fel kell ismernünk, hogy semminek nincs határa - nagy megkönnyebbülés. És „szerencsére” minden agresszív hatalom van annyira korlátolt, hogy elhiggye, számára nincsenek gátak, és ilyenkor már nem törődik manipulációval, hazudozással, hanem büszke gátlástalansággal leleplezi igazi természetét.
A magyar állami televízió immár egy évtizede követ el egyre komolyabb határsértéseket. A legfőbb vád az szokott lenni ellene, hogy a hírműsorai kormánypártiak, valahogy nem igazán adnak teljes képet a hazai politikai életről, mintha alig kapnának szót benne ellenzékiek, és az embernek az a benyomása, hogy még bírálgatják, bélyegezgetik is őket. De hát mi az igaz hír? Miért akkora torzítás, ha azt mondom egy tízezres tüntetésről, hogy néhány százan vettek részt rajta. Megszámolta valaki? És miért baj, ha akár be sem számolok róla? Hiszen ezzel még nem tagadtam le, hogy volt. A stúdióba pedig olyanokat hívok be, akiknek hiteles számomra a véleménye. Ez pedig nem politikai hovatartozástól függ. Amúgy meg a médiát állítólag az ellenzéki orgánumok uralják (aki nem hiszi, végezzen kutatást), szegény kormánynak is kell kapnia valamilyen esélyt álláspontjának képviseletére. Úgyhogy, nem kell ebből ügyet csinálni. A program meg nem csak híradókból áll, ott van hat csatorna tele politikailag semleges műsorokkal, ismeretterjesztéssel, sporttal, filmekkel. És nem egy még értékes is.
Rendben, az ember hajlamos a békességre. Ha nem kormánypárti, a híradókat elhessegeti magától, és nézi, ami nézhető. Idén márciusban új műsor jelentkezett az M5-ön, a Kommentár Klub. Kultúrpolitikai-világnézeti magazinnak titulálja magát, vasárnap esténként látható. Na, ez viszont már egészen súlyos köztévés határsértés, amely egyben visszaigazol minden gyanút, vádat a mai állami televízióval szemben.
Egy vállaltan kormánypárti, jobboldali beszélgetőműsorról van szó; szó szerint: a kormány propagandáját hirdeti, és a nemzeti-keresztény, jobboldali ideológiát terjeszti mint a nemzetépítés egyetlen biztos eszközét. A Hír TV-n semmi probléma nem lenne vele, elfér a Civil kör, a Keménymag meg a Bayer-produkciók mellett – még talán színvonalasnak is tűnne. De a köztelevízióban semmi helye! Ez nem jobboldali szellemi műhely, kávéház vagy kocsma. Részben baloldali, szabadelvű, anarchista és bármilyen más világnézetű adófizetők pénzén főleg nem az! Vagy azoknak is készül már a saját hasonló műsoruk az M5-ön? Nem mintha helyes lenne, de nem tudunk róla.
Továbbá nem világos az sem, miért kap egy folyóirat, adott esetben a 2018-ban Békés Márton kezébe került, és politikailag kormányirányba radikalizálódott Kommentár heti ötvenperces adásidőt a közmédiában. Vagy hamarosan jelentkezni fog a baloldali Eszmélet vagy az Új Egyenlőség is egy műsorral? Ez sem lenne helyes, de erről se tudni! Akkor pedig ez a magazin is takarodjon az állami tévé kulturális (!) csatornájáról a francba, a saját határai mögé!
Ehhez képest másodlagos, hogy amit hallunk a Kommentár Klub nyomasztó, imitált fénycsóvák közé zárt sötétes terében, hitvány és szánalmas. Pontosabban, az lenne egy borozóban. Politikailag és intézményesen fölénk emelve azonban ijesztő. A nemzetvédő, radikálisan nacionalista jobboldaliságnak olyan gondolateffektjei durrognak, amelyek megmozgathatnak egy kiszolgáltatott választói szívet, de szellemi szinten a konzervatív oldalon is nehezen emészthetők.
Amit itt látunk-hallunk, egészében a társadalomtudomány megcsúfolása. Tisztán érzelmi locsogás, világos kategória-rendszer nélkül, szabad csúsztatásokkal. Az asztalnál ülő, tanultnak kinevezett emberek inkvizíciós testülethez hasonlíthatók, akik szinte kizárólag azt vizsgálják, honnan éri támadás a szent, kormányhű jobboldalt. Ki is derül, hogy bizony a baloldalról, ott lapulnak meg az eretnekek. Az összes. Nevezzék magukat akár konzervatívnak, szabadelvűnek, szocialistának, sőt, fasisztának. Ez mind a baloldal. Hitler is baloldali maradt, az európai jobboldali pártok is áteveztek a baloldalra, onnan érkeznek a muszlim terroristák. Így aztán még az antiszemitizmusnak is a baloldaliság a melegágya. Meghatározó képviselői pedig a szocialista-kommunista zsidók, Marx, Kun Béla és a többiek, akik önmegtagadó internacionalizmusokkal meg akarták szüntetni a zsidóságot.
Egyedül gyakorlatilag csak a magyar nemzeti-keresztény jobboldaliság őrizte meg tisztaságát, amit a továbbiakban is óvnia kell. Állami szintű hegemóniával. És így majd el lehet végezni az igazi nagy feladatot is, ami nem más – figyelem! – mint a mai jobboldaliság meghatározása. Horváth Szilárd műsorvezető fel is teszi olykor bizakodva a kérdést: Tényleg, mi is ma a jobboldaliság?
Nos, Pogrányi Lovas Miklós úgy véli, a „kereszténység politikai formája”, míg Békés Márton ezt könnyezte ki magából: „a természetes rend”. Hm, nem cseng jól, de számukra nem inkább a miniszterelnök talpának tisztogatása? Mindegy, gondoljanak, amit akarnak, csak ne a köztévében.
