A francia közvéleményt a Marine Le Pen pártja, a Nemzeti Tömörülés (RN) és az Emmanuel Macron elnök által fémjelzett Lendületben a Köztársaság (LREM) múlt vasárnapi, a regionális választáson elszenvedett kudarca mellett a példátlanul alacsony részvétel foglalkoztatja leginkább. A választópolgárok 66,74 százaléka nem voksolt, amire még sosem volt példa az Ötödik Köztársaság történetében. Vajon a most vasárnapi második körben is ilyen csekély lesz az érdeklődés? De, ami ennél is nagyobb kérdés, a jövő tavasszal esedékes elnökválasztás is kirívóan alacsony részvétel mellett zajlik majd? A regionális voksolás első fordulójának legnagyobb tanulsága az volt: az alacsony részvétel a tradicionális pártoknak, a Republikánusoknak és a szocialistáknak kedvez leginkább, de Le Pent és Macront is hasonlóképpen sújtja.
Megdőlni látszik az az elmélet, amely szerint a szélsőjobbra szavazók nagyobb arányban mennek el voksolni. Talán már Marine Le Pen sem elég radikális a nemzeti érzelműeknek, a RN elnöke egy sor kérdésben finomított álláspontján az eltelt évek alatt, hogy a mérsékelt jobboldali számára is elfogadhatóbb legyen a következő elnökválasztáson. Csakhogy eközben eltávolodott saját szavazói bázisától. Macron pártjának drámai szereplését viszont a fiatalok tömeges távolmaradása idézte elő.
A konzervatív Le Figaro című lap az Odoxa Backbone Consulting irodát bízta meg azzal, találjon magyarázatot a sosem látott alacsony részvételre. Minden második távolmaradó a „bizalmatlanságot” és az „érdektelenséget” jelölte meg indokként. 17 százalékuk szerint teljesen értelmetlen szavazni a regionális választáson, 13 százalék pedig azt közölte, a „politikai kínálat” nem volt megfelelő. 24 százalékot egyáltalán nem érdekelte a voksolás. Ugyanakkor 16 százalék nem tudatosan maradt távol, hanem egyszerűen valamilyen ok miatt lemaradt a voksolásról. Gaël Sliman, az Odoxa elnöke szerint optimális esetben ennyivel magasabb lehetett volna a részvétel. A megkérdezettek 91 százaléka szerint a távolmaradás aránya „a polgárok és a politikai élet közötti szakadék jele” a polgárok háromnegyede (73 százalék) szerint ez a tartózkodás „aggasztó a demokrácia szempontjából”.
Franciaországban elindult egyfajta közös gondolkodás arról, hogyan érhetnék el, hogy a jövőben elkerüljék az ehhez hasonló szégyent. Egy gond már a 2022-es elnökválasztáson is felmerül, hiszen az egyik szavazási forduló vagy húsvétra, vagy a május elsejei hosszú hétvégére eshet, ami aligha kedvez a részvételnek. Sokan úgy vélik, az internetes szavazás lehetővé tétele segíthetne orvosolni a problémát, a megkérdezettek 78 százaléka látja így.
Más felmérések egyértelműen arról tanúskodnak, hogy bár a részvételi arányt igen nehéz megjósolni, most sem lesz sokkal magasabb, mint múlt vasárnap volt. Marine Le Pen mindenesetre igen kínos helyzetbe kerülhet és elnökválasztási esélyeit is jelentősen gyengítheti, ha a Nemzeti Tömörülés politikusa egyetlen régióban sem nyer. Igazi esély csak egy régióban, Provence-Alpes-Cote d’Azurban (PACA) nyílhat a győzelemre, ahol az első fordulóban Thierry Mariani majdnem öt százalékot vert a Republikánusok politikusára, a Macron-párt által is támogatott Renaud Muselierre. Megjósolhatatlan a vége, egy felmérés szerint utóbbi áll az élen két százalékkal, ám ez hibahatáron belüli.
Mariani ellenfelei attól tartanak, hogy a RN jelöltjének győzelme esetén megnőne az orosz befolyás, a politikust a Kreml afféle trójai falovának tartják. Cécile Vaissié egyetemi tanár könyvében (Les Réseaux du Kremlin en France) részletesen is foglalkozott a kérdéssel. Muselier többször is utalt arra, hogy kihívójának esetleges győzelme az európai érdekek elárulását jelentetné, mert Mariani Putyin fő védelmezőjeként lépett fel az Európai Parlamentben, akár az orosz konfliktust, akár a Krím annexióját illetően. Mindez azért is érdekes, mert a mediterrán régió nagyban függ az uniós támogatásoktól, 2027-ig legalább tízmilliárd eurónyi uniós pénzt kap. Ha Mariani nyerne, az orosz érdekek kiszolgálására használná fel ezt az összeget? – teszik fel sokan a kérdést.
Mariani hozzáállására jellemző, hogy hevesen ellenezte a 2019-es, Németország és Franciaország közötti aacheni szerződés aláírását, mondván, Berlin „fel akarja vásárolni Franciaországot”. Az azonban cseppet sem zavarja, hogy a varázslatos Cote d’Azure-on az oroszok számos ingatlanra tették rá a kezüket. A 62 éves politikus korábban a Republikánusok párt elődje, az UMP tagja volt, s már akkor Vlagyimir Putyin orosz elnök szószólójaként ismerték. 2005-ben egy orosz nőt vett feleségül, aki a 2007-es elnökválasztási kampány idején az UMP internetes csatornáján orosz nyelven ismertette Nicolas Sarkozy kampányát. Mariani állt amögött is, hogy Sarkozy már elnökként stratégiai partnerséget ígért Oroszországnak. Miután a Krím annektálása után az Európai Unió szankciókat fogadott el Moszkva ellen, Mariani ellátogatott a félszigetre és elítélte az „igazságtalan, megalázó és provokatív” büntetőintézkedéseket”. Több orosz fórumon is felszólalt. Így a vele szembeni vádak egyáltalán nem tűnnek alaptalannak.
