Lengyel László (LL): 2011 novemberében az Orbán-kormány hozzálátott az önkormányzati önállóság felszámolásához. Célja a korlátlan központi hatalom megteremtése, valamennyi intézményi autonómia és ellensúly korlátozása vagy megsemmisítése volt. Ahogy az egyszemélyi hatalom hajtószíj-pártjává tette a Fideszt, az alkotmányos intézményeket, ugyanúgy azon igyekezett, hogy hatás- és feladatköreik, finanszírozási forrásaik korlátozásával, intézményeik elvételével, a központi akarat kiszolgáltatottjaivá, hajtószíj-önkormányzatokká tegye a helyi közösségek demokratikus képviselőit, az önkormányzatokat. Az új önkormányzati törvény 2011 novemberi vitájában 15 pontban foglaltad össze a javaslataidat és a törvény várható következményeit. Melyek a legfontosabb pontok, és mennyire igazolódtak „rémlátásaid”?
Tóth József (TJ): A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény parlamenti vitájában megfogalmazott aggályaink 10 év távlatából nézve – sajnálatos módon – teljesen megalapozottak voltak. Amitől tartottunk, amit addig elképzelhetetlennek tartottunk, az napjainkra valósággá vált. Az európai értelemben vett önkormányzatiság alapfogalmainak - autonómia, gazdasági önállóság, szubszidiaritás - tartalma kiüresedett. Az Alaptörvény elfogadásával megszűntek az önkormányzatok alkotmányos alapjogai, látszólagossá vált azok alkotmánybírósági védelme. Az önkormányzatokat érintő jogalkotás mellőzi a velük való érdemi egyeztetést, az önkormányzati érdekszövetségek súlytalanná, a velük való egyeztetés fóruma (ÖNÉT) formálissá, elsődlegesen nem a párbeszéd, hanem a kormányzati szándék közlésének intézményévé vált. A kormány tudatosan teszi súlytalanabbá a települési önkormányzatokat a helyi közügyek körét szűkítő feladat- és hatáskörök államosításával. Így vonta ki az önkormányzati feladatkörből az alap- és középfokú oktatást, az önkormányzat jegyzői által gyakorolt hatáskörök közel felét, a személyi okmányok kiadásától kezdve a szabálysértések szankcionálásán keresztül az építésügyi hatósági hatáskörökig. Mindig a szakszerűbb, egységes színvonalú feladatellátásra, a gyorsabb ügyintézésre, a hatékony működtetésre hivatkoztak, de az elmúlt években a közoktatás minőségét jelző mutatószámok romlanak, az építésügyi hatósági hatáskörök egyre kevésbé biztosítják az önkormányzatok településfejlesztési terveinek megvalósulását. Torzó maradt az önkormányzat alapfeladatai tartalmi követelményeinek meghatározása, a differenciált feladat- és hatáskör-telepítés jogszabályi követelményének érvényesítése. Elmaradt a kötelező feladatok ígért, teljes körű feladatfinanszírozása. A kormány az önkormányzati saját bevételek, az önkormányzati vagyon elvonásában igazán kreatív. Gondoljunk csak az úgynevezett „szolidaritási hozzájárulás” egyre növekvő mértékére, az állam által működtetett iskolák infrastruktúrájának rohamosan romló állapotára, a „különleges gazdasági övezet”, helyi bevételt az adott településtől elvonó intézményére, az önkormányzatok magasépítési fejlesztéseinek elvételi lehetőségére, ha ahhoz akárcsak 1 Ft állami támogatás kapcsolódik. Az államigazgatási hatósági jogkörök járási hivatalokhoz centralizálása, a közös hivatalok létrehozásának kényszere, a közszolgáltatások egyes intézményeinek körzetesítése a kisebb lélekszámú településeken élőktől távolabb vitte mindennapos ügyeik intézését, az itt működő képviselő-testületek helyi közügyekben való döntési lehetőségeit kiüresítette. Én azt látom, hogy a legfelsőbb kormányzati döntéshozóknak egyfajta „önkormányzati fóbiája” van. Félnek az önkormányzatoknak a demokratikus államokat jellemző hatalommegosztásban betöltött ellensúlyától. Az önkormányzatokat a kormány szolgálójának tekintik. Saját tévedhetetlenségük tudatában nem tartják szükségesnek az önkormányzatokat érintő döntések meghozatala előtt a velük való érdemi, a döntések hatását, végrehajthatóságát előzetesen felmérő párbeszédet, pláne az együttműködést. A kormányhivatalok, a járási/kerületi hivatalok a településekben csak az illetékességi területet látják, csak aktákat látnak az emberek helyett. A mai államigazgatás elfelejtette a tevékenységének lényegét, azt, hogy az emberekért van, az ő adóforintjaikból működik, nekik tartozik elsődlegesen felelősséggel.
LL: Benyomásom szerint a rendszer első éveiben egy politikai piszkos alku köttetett a központi hatalom és a kormánypárti önkormányzati szereplők között: a központ bármit megtehet fent – hatalmaskodhat, rabolhat, stratégiai döntéseket hozhat -, de biztosítania kell a hatalmi stabilitást; a helyi oligarchák bármit megtehetnek lent – hatalmaskodhatnak, rabolhatnak, taktikai döntéseket hozhatnak -, de hozniuk kell a választókat és fizetni a központnak járó részesedést. Ám a tízes évek közepétől a központ egyoldalúan felmondta az alkut, valamennyi önkormányzatot és valamennyi helyi elitet megfosztotta önállóságától. A különbség csak az, hogy az alkuképes kormánypárti önkormányzatoknak ad egyedi támogatásokat, a nem alkuképesektől és az ellenzékiektől folyamatosan elvesz és semmit se ad: költségvetési sivatagba küldi őket. A veszélyhelyzet idején brutálisan megtámadta az önkormányzatokat, ezzel a helyi közösségeket. Hogyan érintett ez titeket és a fővárost általában?
TJ: A kormányzat szerepfelfogásából egyenesen következik, hogy az önkormányzatoknak csak végrehajtói szerepet szán, az önkormányzati tisztségviselőktől, képviselőktől vazallusi hűséget vár el. Látom, hogy a jelenlegi kormányzat második ciklusától kezdve egyre többször megjelenik a kormányhoz lojális polgármesterek, képviselők részéről is a kritikus hang, észrevétel. Számomra ez azt mutatja, hogy a kormánynak már a saját politikai köréhez tartozó polgármesterekkel való döntések előtti egyeztetés is nehezére esik. Nagy érdeklődéssel olvasom az egyes önkormányzatoknak nyújtott külön kormányzati támogatásról rendelkező kormányhatározatokat. Nem nehéz észrevenni, hogy még mindig „nagy a kísértés az alázatra”, hogy a kezdetben kritikus hang csendes „fejingatássá” szelídül egy külön támogatásról szóló döntés után, vagy azt röviddel megelőzően. Ez egy ideig működhet, de a választókat az adott településen hosszútávon nem lehet becsapni.
A veszélyhelyzet időszakának történései valóságos esettanulmányként vizsgálhatók. Olyan kormányzati döntések születtek, amelyek „köszönő viszonyban” sem voltak a járvány elleni védekezéssel. Ilyen az ingyenes parkolás elrendelése, amely a fővárosban, így nálunk is közlekedési káoszt okozott. Az iparűzési adó csökkentése is álságos, különösen úgy, hogy differenciáltan kompenzálják a településeket. Veszélyhelyzetben természetes lenne az önkormányzatokkal való együttműködés, a közös fellépés. Nálunk nem ez történt. Mindent rajtunk kívül, nélkülünk döntöttek el. A lakosok ugyanakkor ránk szorultak. Az itt élők nem a kormányhivatal „kormányablakán”, hanem az önkormányzat „ajtaján”, a polgármesternél kopogtattak segítségért, legyen szó megelőző intézkedések megtételéről, a járvány miatt elvesztett munkahely, családi bevételkiesés okozta krízishelyzetről, a házi karantén alatti bevásárlásról, halaszthatatlan ügyintézésről, stb. A kormánymegbízott-tól adatokat kértünk a házi karanténban lévőknek legalább a számáról, azt válaszolta, hogy az önkormányzatnak nincs ezekre az adatokra szüksége. Amikor ez év elején a szakrendelőnkben oltópontot alakítottunk ki, a kormánymegbízott közölte: az önkormányzatoknak nincs ilyen feladata. Majd márciusban elrendelte az oltópont működését. A kormányhivatal a járvány időszakában egyetlen egyszer sem tartotta fontosnak a polgármesterek tájékoztatását, az intézkedések összehangolásáról szóló egyeztetést, pedig a polgármester náluk jobban ismeri a kerületet, ő napi kapcsolatban van az emberekkel.
Tettük a dolgunkat magunk, megvalósítva elsődleges célkitűzésünket: az önkormányzati közszolgáltatások folyamatos elérhetőségének biztosítását. A pandémia 2020-ban 4 milliárd forinttal, 2021-ben várhatóan 8 milliárd forinttal csökkenti költségvetési forrásainkat. A kormányzati intézkedések (ingyenes parkolás, adók, vagy egyrészük megfizetése alóli mentesítés, a bérletidíj emelési moratórium, a teraszok, a közterületek engedély nélküli használatának biztosítása) elsődlegesen az önkormányzatok megregulázását szolgálták. Ezt bizonyítja, hogy a XIII. kerület és a többi ellenzékinek számító önkormányzat egyetlen fillért sem kapott, holott a kormányzat részleges kompenzációról beszélt. Többletkiadásainkat az idei évre tervezett fejlesztéseink elhagyásával, átütemezésével tudtuk fedezni. Igazolja a kormányzat önkormányzat-ellenességét, hogy a védekezésben résztvevő egyes foglalkoztatottak 10 napos pótszabadságáról kiadott kormányrendelet diszkriminatív módon kizárta – az egészségügyi, a szociális intézmények szakdolgozóin kívül – az önkormányzat munkavállalóit
LL: Fordulóponthoz érkeztünk: ha a Fidesz nyer 2022-ben, végleg felszámolja az önkormányzati rendszert valamiféle hatósági igazgatással betöltve helyét; ha az egyesült ellenzék, akkor mód nyílik egy 1990-eshez hasonló önkormányzati rendszerváltásra. (Ezért javasoltam a Szabad Városok Szövetségét, hogy ezen munkálkodjék.) Képzeljük el, hogy te vagy az árnyékkormány önkormányzati árnyékminisztere, milyen hatásköri, finanszírozási és intézményi tervekkel állnál elő a választások előtt? S ha győz az ellenzék, és te leszel az önkormányzati miniszter, melyek az azonnali, s melyek a hosszútávú feladatok, amikhez hozzá kell látnod és szakmailag fölkészült csapatkormánnyal együtt? Milyen lenne az új önkormányzati törvény?
TJ: Winston Churchill az önkormányzati minisztériumról úgy tartotta, hogy ez az egész kormányzatban a legfárasztóbb, legtöbb gondot okozó, a leghálátlanabb állás. Ha az árnyékminiszter megkérdezne, tanácsot azt adnék neki. A legfontosabb célkitűzés a magyar önkormányzati rendszer visszaterelése az 1990-es alapokra épülő európai önkormányzatiság útjára. Nagy feladat, melyhez következetesség, eltökéltség kell. A változtatások üteme, mértéke függ attól, lesz-e kétharmados támogatottság a parlamentben. Az azonnali feladatok között javasolnám az önkormányzatok autonómiájának biztosítását, jogvédelmük megteremtését. Felhívnám a figyelmét arra, hogy tanuljon elődjei kudarcaiból, következetesen képviselje a kormányzati, ágazati döntések kialakítása során a települések, az önkormányzatok szempontjait. Érvényesítse, hogy az önkormányzatok, érdekképviseletek megkérdezése nélkül az önkormányzatok működését meghatározó döntés ne születhessen, tegye érdemivé a kormány és az önkormányzati szövetségek közötti egyeztetés intézményesített fórumát. Kezdeményezzen: a kormány olyan döntéshozatali mechanizmust működtessen, amelyben meghatározott kérdésekben csak az érdekszövetségek támogatásával lehessen jogszabályt módosítani. Ne engedjen törvénnyel új kötelező feladatot megállapítani az önkormányzatok számára, ha nem biztosított a feladatellátás költségvetési fedezete.
Azonnali feladatként javasolnám a helyi közügyek körébe tartozó, önkormányzatoktól elvett feladatok visszaadásának vizsgálatát. Fontosnak tartom, hogy az önkormányzatok visszakaphassák az iskolák alapításának jogát, azzal, hogy ha egy település a feladatellátás feltételeit nem tudja biztosítani, akkor átadhassa azt a megyei önkormányzatnak vagy az államnak. Indokolt az elvont államigazgatási - építésügyi, építésfelügyeleti, a szociális támogatással kapcsolatos - hatáskörök visszarendezése. Kötelezném a helyi közfeladatokban érintett államigazgatási szerveket, a kormányhivatalokat, hogy az önkormányzat kérésére rendszeresen adjanak tájékoztatást a képviselő-testületek előtt.
Az önkormányzat finanszírozásában nagyobb mozgástérre lenne szükség az önkormányzati saját bevételek növelésére, pl. az SZJA legalább 20%-os részének automatikus átadásával, a gépjárműadó teljes, az üzemanyag vásárlásához kapcsolódó jövedéki adó egy részének átengedése mellett azzal a megkötéssel, hogy ezt a bevételt a helyi utakra, közlekedésre, parkolás üzemeltetésére fordítsák. Meg kell szüntetni az ún. közmű-adót és a szolidaritási hozzájárulást. A több pénzzel több felelősség is párosuljon, tartalommal is kitöltve a közpénzzel történő gazdálkodásért való képviselő-testületi felelősség mai keretszabályát. Harmincegy éve megoldatlan az ágazatban az amortizáció ügye. Javasolnám, hogy a miniszter kezdeményezze az állami fejlesztési források meghatározott részének önkormányzatokhoz való decentralizációját, a döntési joggal együtt. Ez a területi ellátást biztosító, valamint a települések által átadott intézmények fenntartása, az adókivetési jog biztosítása mellett eszköze lehet a valódi megyei önkormányzatok kialakításának. Költségvetési eszközökkel ösztönözném az önkormányzatok közös, társulásban való feladatellátását. A testületi döntéshozatalban intézményesíteném a lakossági és civil szervezetek érdemi részvételét. Kezdeményezném az állami és az önkormányzati köztisztviselők jogállásának egységesítését, a 13 éve változatlan, 38650 forintos köztisztviselői illetményalap legalább 60000 forintra emelését, forrás biztosítását. A kormánymegbízottak kinevezésénél kizárólag a szakmai követelmények érvényesüljenek. A kormányhivatalok szervezeti egységeinek tevékenységében – lássanak el azok bármilyen ágazati igazgatási feladatot –az ellenőrzéssel azonos hangsúlyt kapjon az önkormányzati feladatellátás szakmai segítése.
Az önkormányzatok bevonásával haladéktalanul elindítanám az önkormányzatokról szóló törvény tapasztalatokon alapuló felülvizsgálatát, még akkor is, ha annak elfogadásához szükséges parlamenti többség az új, ellenzéki kormány támogatásához 2022-ben még nem lenne meg. Megerősíteném az önkormányzatokért felelős miniszter súlyát a kormányzati tevékenységben, azzal, hogy ne csak az önkormányzatok szabályozásért, hanem a működésükért is tartozzon felelősséggel, akár kvázi vétójog biztosításával a jogszabályelőkészítési folyamatban, hozzá telepíteném vissza az önkormányzatok törvényességi felügyeletének szakmai irányítását.
LL: Fordulat előtt áll Budapest is: Fidesz győzelem esetén a fővárosi és kerületi önkormányzatok a megsemmisülés határára kerülnek, s a rendszer szabadon élheti fel a Budapest erőforrásait, lepusztítva rendszereit; ellenzéki győzelem esetén, a fővárossal együttműködő kormány egy új Budapest-modellt alakíthat ki. Milyen Budapestet képzelsz el, milyen Budapestet szeretnél, velünk budapestiekkel együtt?
TJ: Én egy élhető, szerethető, értékeit megőrizve fejlődő Budapesten szeretnék élni. A nagyvárost lakói akkor tartják élhetőnek, ha azt látják, a városnak, a kerületnek van gazdája, tiszták a közterületek, ha rend van a környezetükben, ha látják, hogy az együttélés emberi és közösségi szabályai nem csak azért vannak, hogy lehessen mihez viszonyítani az eltérést, ha van közbiztonság. Azt is fontosnak tartja, hogy véleményét, észrevételeit a város üzemeltetői ne csak meghallgassák, hanem azok érdemben befolyásolják döntéseiket. Persze az igények sokszor meghaladják a lehetőségeket, sokszor ütköznek érdekek, de ezeket mérlegelni, közülük választani mindig a döntéshozó, az önkormányzat felelőssége marad. Budapest az ország fővárosa is, ezért működtetése, fejlesztése nem csak a fővárosi és a kerületi önkormányzatok, hanem a kormány feladata és felelőssége is.
Én a kétszintű önkormányzati modell fenntartását támogatom, azzal, hogy az összbudapesti érdekek érvényesítése, a főváros lakosságának a főváros önkormányzata feletti ellenőrzésének biztosítása érdekében a fővárosi közgyűlés tagjai között a kerületi polgármesterek mellett a közvetlenül, listán választott tagok legyenek többségben. A főváros és a kerületek feladatmegosztásában a város egészét érintő feladatok (infrastruktúra üzemeltetése, közösségi közlekedés, színházak, gimnáziumok, közüzemi ellátás) a fővárosi önkormányzat, a lakosságot közvetlenül érintő közfeladatok (alapfokú oktatás, háziorvosi ellátás, szociális, közművelődési szolgáltatások) a kerületi önkormányzatok feladatkörébe tartozzanak.
Szükség van egy külön, Budapest törvényre: A fővárosi önkormányzati döntési mechanizmus olyan szabályozására van szükség, amely biztosítja a főváros életében meghatározó gazdasági szereplők, az érdekképviseletek, civil szervezetek testületi döntéshozatalban való érdemi részvételét. A főváros fejlesztésében legyen meghatározó szerepe egy olyan testületnek, amely az érintett szereplők (önkormányzat, kormány, gazdasági szereplők, az önkormányzat feladataihoz kapcsolódó civil szervezetek képviselői) részvételén, a kormány, valamint a fővárosi önkormányzat egyes hatásköreinek átadásán, vagy az együttes döntés mechanizmusán alapul. A HIPA bevételek főváros és kerületek közötti megosztásában a jelenlegi, a 2010. évi teljesítési mutatókon alapuló szabályozással szakítva, igazságosabb megosztást kell érvényesíteni aktuális mérőszámok alapján (pl. a lakosságszám arányában) annak érdekében, hogy a megosztás a szolidaritás elvének érvényesítése mellett a kerületeknek a gazdaság és a közszolgáltatások fejlesztéséért tett anyagi tehervállalását is elismerje. Rögzíteni szükséges a kormány felelősségét és szerepvállalását a főváros sajátos helyzetéből adódó feladatok, közszolgáltatások működtetésében, fejlesztésében. Dedikált forrásokat kell megállapítani a központi költségvetésben a kormányzati részvételre (pl. valamely központi adó meghatározott részének megosztásával/átengedésével). Törvény szabályozza a fővárosi önkormányzat és a kormány között az önkormányzati ciklus első évében, a ciklus időtartamára szóló, a főváros településfejlesztési stratégiáján alapuló fejlesztési tervszerződés intézményét. A tervszerződés alapján évente a kormány a fővárosi önkormányzat egyetértésével határozza meg a tárgyév konkrét fejlesztési feladatait és annak központi és helyi önkormányzati forrásait.
Európában a nagyvárosi, a fővárosi közigazgatási rendszer fejlesztésének egyik lényeges iránya a környező településekkel való kapcsolatok intézményesítése. Nálunk a főváros és az agglomeráció együttműködésének közigazgatási kezelésére 2010 óta még szándék sem tapasztalható. Nem tartható fent, hogy az agglomerációhoz tartozó településekkel a fejlesztési kérdésekben való egyeztetés a Pest megyei közgyűlés elnökének feladata legyen.
Ahhoz, hogy Budapest, a mi városunk élhető és szerethető legyen, nem elég csak az önkormányzatoknak és a kormánynak tennie a dolgát. Szükség van a budapestiekre, a helyi közösségre is. Legyenek ők is a város gazdái.
