Pénzhiány. Ezzel indokolta a kormányzati kommunikációs központ, hogy miért adnák magánkézbe 35 évre a már meglévő 1662 kilométernyi sztráda és 381 kilométernyi egyéb út üzemeltetését. A koncessziós eljárást az alig pár hónapja létező úgynevezett Nemzeti Koncessziós Iroda írta ki, amelyet Rogán Antal propagandaminiszter tárcája felügyel. A hirdetmény tegnap jelent meg a közbeszerzési értesítőben és annak ellenére, hogy minden előzmény nélkül a kormány 35 évre kötné sztrádaüzemeltetési szerződést, ezzel busás hasznot biztosítva a majdani nyertesnek, egyelőre nem keltett nagyobb politikai visszhangot, ugyanis a parlament a pedofiltörvény vadhajtásaival volt elfoglalva.
A kiírás szerint olyan cég üzemeltethetné 2057-ig a magyar gyorsforgalmi utakat, amelynek a tőkéje eléri a 150 millió eurót (52,5 milliárd forintot) és az elmúlt években legalább 160 kilométernyi autópályát épített. Ezen feltételeknek egy cég biztosan megfelel, a Szíjj László tulajdonában lévő Duna Aszfalt, de akadhat még más jelentkező is. Nagy Gabriella, a Transparency Magyarország közpénzügyi programvezetője szerint aggályosan hosszú a 35 éves koncesszió, ráadásul a nyilvánosságra hozott adatokból nem derül ki milyen üzleti kockázatot vállalna a leendő nyertes, pedig ez a koncesszió lényege. Ha pedig ez nem koncesszió, akkor egy sima közbeszerzési eljárás, amelynél sokkal szigorúbb szabályok szerint kellene eljárni.
Az autópályák üzemeltetésének kiszervezése logikailag hasonló, mint ami az egyetemekkel történik: a jövőben nem a kormányok, hanem egy szűk üzleti kör dönt a sztrádaügyekről is.
A privatizációs terveknek nem voltak érzékelhető előzményei, hisz a magyar autópályák az elmúlt években állami beruházásban épültek, azt állami pénzekből tartották fent, ezek finanszírozását jelentős részben fedezte az az évi 300 milliárd forint, ami autópályamatricákból és elektromos útdíjakból befolyt a költségvetésbe. Ezzel szemben a kormány több kísérletet tett, hogy a még magánkézben lévő koncessziós sztrádákat (M5, M6) kivásárolja. A koncesszió kiírása az uniós közbeszerzési értesítőben jelent meg, s csak miután ez napvilágra került, akkor adott ki egy rövidközleményt Kormányzati Tájékoztatási Központ. A központ szerint a kormány uniós forrásokból, például az uniós helyreállítási alapból (RRF) akarta volna felújítani, üzemeltetni a sztrádákat, ám erre nem lesz lehetőség az uniós szabályok szerint, ezért van szükség az üzemeltetési jogok 35 éves eladásra. Az érvelés meglehetősen sajátos, hisz az elmúlt években az EU már nem támogatta az autópályaépítéseket, és azt is lehetett tudni, hogy helyreállítási pénzekből csak a zöld beruházásokat támogatják. Árulkodó az is, hogy a kormány a nyilvánosságra hozott RRF tervezetek egyikében sem számolt azzal, hogy akár egyetlen fillér uniós pénz is jutna a magyar sztrádákra. A közlemény szerint viszont a „koncessziós közbeszerzési eljárás eredményeképpen a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésére ezáltal gyorsabb ütemben kerülhet sor, a koncessziós modell finanszírozása az államadósság-kezelés konzervatív kormányzati kereteiben valósul meg, az államadósság érdemi növelése nélkül.”
A privatizáció erősen célzott, hisz csak az a cég adhat be ajánlatot, amelynek utolsó lezárt üzleti évében a saját tőkéje meghaladta a 150 millió eurót, vagyis mintegy 52,5 milliárd forintot, és az elmúlt években 160 kilométernyi autópályát is épített. Ilyen jelentős tőkéjű cég meglehetősen kevés van Magyarországon, így nagy az esélye, hogy mindössze egyetlen ajánlat érkezik, és az is valamelyik NER-cégtől.
A koncessziós kiírás szerint az ajánlatokat július ötödikéig kell beadni, s ez a rövid határidő is arra utal, hogy előre lefutott eljárásról lehet szó, hisz egy ehhez hasonló nagyságrendű koncessziós ügylet anyagainak az előkészítése nem három hetet, hanem hónapokat igényelhet. A tenderből is is kiderül, hogy a kiírónak 2022-ig le kell szerződni a nyertessel.
Szakértők szerint a kiírás elnagyolt, sok részlet homályban marad, de a konstrukció lényege, hogy a leendő nyertes 35 évre megkapja a 2000 kilométernyi gyorsforgalmi úthálózat üzemeltetési, felújítási jogait, ezért cserébe az állam 35 éven keresztül koncessziós szolgáltatási díjat fizet. A kiírás szerint nem csupán a felújítás, a hanem már csőben lévő projektek kivitelezése is a leendő nyertes feladata, ez 545 kilométernyi új sztráda megépítését feltételezi - közbeszerzési pályázat nélkül. A nyertes feladata lesz az új szakaszok építéséhez szükséges finanszírozás előteremtése is, ami vélhetően megdrágítja a sztrádákat, ugyanis a magyar államnál egyetlen hazai cég sem tud olcsóbban hitelhez jutni.
