„tapogatva kereslek, sejtelek, megteremtelek”
Maria velojából bábozódunk ki hajtjuk le magunkról
a lepleket pőrén lépünk ki ne nézz hátra megkövülsz
köpönyeges horda kalászkőpenyes
búzaszálcsuhás menetelők roppantják
a havat újév ünnepe lesz új könyörgések
szállnak az erdőtüzekkel vulkánok kőpnek
vissza vulkánok olvasztják a tajgát ha énekelni
kezdünk ha kitapogatunk a köveken a kőbe
a fába kaparjuk hangjaink nézz hátra le a tóba
vízbe bogarakba a békanyálba a légy szárnyába
a kígyó levedlett bőrébe a rúnákba a kukoricatáblába
nézz ránk az arcunkra a lábunk közül hajtanak ki
a kertek a mi vizünk tisztítja meg a folyókat szűri
a gyárakat öntözi az ágyást a mi lehelletünk tol
virágport a méhre es fújja le a devecseri pirost
a kérgekről kavarja fel az iszapot altatja el a főldet
a munkást a gyereket löki le a szerszámot üti ki
a kést a kezedből a mi hajunk kötözi a vágást
tekeredik a fecsegők nyakára takarja be a szemed
ne nézz hátra jönnek a köpenyesek az oltalom
bebábozódsz kihajtasz megkövülsz
A készülő MariaMachina ökofeminista imakönyvből. Fotókoncepció: Tóth Kinga–Kaspar Mattmann (A Metamorphose sorozatból, Budapest, 1111 Galéria, 2020; fotó: Kaspar Mattmann)
