kiállítás;Műcsarnok;fotográfia;

- Ízelítőt kaphatunk a fotótörténetből a Műcsarnok kiállításán

Izgalmas látószögekkel, ikonikus felvételekkel, meghatározó alkotók kevésbé ismert, akár kísérleti képeivel is találkozhatunk a Műcsarnok kiállításán.

Fotóikonok. Megkapó címadás, de mi rejlik mögötte? Negyvenegy kiemelkedő fotográfusi életmű egy-egy momentuma, melyek az elsöprő siker felé félúton, a kezdetekkor, vagy a csúcson születtek. Pillanatok, amelyek a XX. századi fotográfia sűrű szövetén engednek itt-ott bepillantást. Felvételek, amelyek közt mindenki megtalálhatja kedvencét, legyen az egy kietlen, szinte már szóra nyíló táj, sűrű, városi forgatag, vagy egy talányos arcvonás. A Műcsarnokban látható Fotóikonok – Archívumból történelem című tárlat valódi kuriózumokat, jelentős fotográfusok ismert és ritkán látható képeit mutatja be, s eközben olyan kiállítási élményt kínál, amire hosszú hónapok óta vártunk.

A New York-i Howard Greenberg Gallery gyűjteményéből Anna Morin, a diChroma Photography igazgatója készített válogatást, amelyet a világ több pontján bemutatnak, ám a kiállító intézmények szempontjai szerint. A világhírű galéria archívumából Tulipán Zsuzsanna kurátorasszisztens rendezésében a magyar kiállításon közel hetven fénykép látható, melyek metszéspontja főként a New York-i helyszín: a fotográfusok legtöbbje ott teljesítette ki pályáját, noha olyan is akadt, aki inkább Párizs felé vette az irányt – ismertette Tulipán Zsuzsanna.

A kurátorasszisztens kiemelte, az életművek egy-egy képpel nem jellemezhetők, ezért törekedtek a kapcsolódási pontokra, az egymásra hatásokra helyezni a fókuszt, hogy kirajzolódhasson az a miliő és szellemi légkör, amelyben az alkotók dolgoztak. Az eltérő nézőpontok, irányzatok egymásra felelgetve vonulnak végig a térben, érintve a portréfotózás, a fényképezést művészetként meghatározó piktorialista fotográfia, az ezzel ellentétben álló dokumentarista fotográfia, vagy szintén a festőiségtől való eltávolodást képviselő tiszta fotográfia (straight photography) jegyeit, bepillantást engedve a divatfotográfia, a fotóesszé, vagy a street photography műfajába is.

A kiállítótérbe lépve szinte rögtön behúznak a művek: a magyar származású Martin Munkácsi, és a divatfotó meghatározó alakja, Horst P. Horst világhírű képei láthatók portrék társaságában, köztük Arnold Newman újító látószögű felvételeivel, különös kompozícióban Igor Stravinsky zeneszerzővel vagy Marcel Duchamp képzőművésszel. Helyet kapnak az első részben polaroid képek (többek közt Helmut Newton vagy Nobuyoshi Araki munkái), s rendkívüli, a fényképészet műfaján túlmutató alkotások is: Lilian Bassman vagy Man Ray felvétele, akiket Tulipán Zsuzsanna kísérletező szellemük mentén állított párhuzamba.

Ezt követően elmerülhetünk előbb a piktorializmus, majd a távolabb elhelyezkedő irányzatok képviselőinek felvételeiben: elragadhatnak a főként Párizst dokumentáló Eugéne Atget átütő erejű fotói, Martin Munkácsi híres Libéria című képe, a szintén magyar származású André Kertész fény és árnyék játékáról készült felvétele, Paul Strand és Alfred Stieglitz tájai, vagy a lopótököket mozgásba hozó Edward Weston munkája.

Tovább haladva beleláthatunk a fotóesszé és a riportfotó közegébe is, Werner Bischof, Elliott Erwitt, W. Eugene Smith vagy Robert Capa csak néhány az alkotók közül. Műveik épp oly súllyal bírnak, akár a következő fejezet képei, melyekkel a dokumentarizmus és a street photography alakulásának idejébe léphetünk be: a társadalomábrázolást és a személyességet ötvöző Helen Levitt, Lisette Model, Diane Arbus vagy Vivian Maier fényképei láthatók itt, míg a záró blokkban az amerikai fotográfia legfontosabb alakjaiként számon tartott Walker Evans, Garry Winogrand, Lee Friedlander vagy Robert Frank akár ritkábban látható fotói is megjelennek.

Megannyi színes mozzanatot, finom szálakon kapcsolódó munkákat és eltérő nézőpontokat is találni a kiállítótérben bolyongva. Negyvenegy életmű részletei villantják fel magukat a nézők előtt, arra invitálva, hogy a múzeumból hazatérve is folytassuk a fotográfia világában való alámerülést. A Fotóikonok című kiállítás egy nem mindennapi gyűjteményből válogatva kínál csemegét a fotótörténet egy szeletéből, amely után még többre és többre vágyunk.

Infó:

Fotóikonok – Archívumból történelem

Műcsarnok

Nyitva: június 27-ig

Kurátor: Anna Morin, kurátorasszisztens: Tulipán Zsuzsanna

Kondor Ádám zeneszerzőként az elmúlt hónapokban is aktív volt, azonban a társadalmi, közéleti események annyira elkeserítik, hogy gyakorlatilag kivonult a zenei életből. A miértekről kérdeztük.