Magyarországon és a környező országokban a tavalyi járványhelyzet látszik megismétlődni. Csökkennek a fertőzési, halálozási adatok, óvatosan vagy merészebben „nyitnak” a gazdaságok.
Hol van a kormányzat szerint meglévő, az oltási eminens mivoltunkból fakadó 1-1,5 hónapnyi előnyünk?
Szerencsére sehol, mert ha lenne, az azt jelentené, hogy az EU többi tagállamában tovább pusztít a járvány, miközben mi dörzsöljük az átoltott tenyerünket. Én személy szerint szégyenkezve dörzsölném, de az nem látszana kívülről.
Szögezzük le: a járvány oltástól független lecsengését – szinte egész Európában - senki nem láthatta előre. A harmadik hullám tombolása alatt minden veszélyeztetett örült bármely oltóanyagnak, csak kapja meg. Létrejöhetett volna olyan helyzet, mint Izrael esetében, azaz az átoltottság foghatta volna meg a járványt nálunk is, de nem ez történt. Bizonyságként elég a magyar járványhelyzetre korábban legjobban hasonlító (még durvább) cseh adatokat megnézni. A Magyar Nemzet publicistája szerint ők is az EU oltóanyag-beszerzés vesztesei 30 százalék körüli oltottsággal, mára mégis a magyarhoz hasonló az új fertőzöttek száma, és a napi halálozás 4-5 fő, szemben a nálunk még mindig magas, 20-40 körüli napi halottal. A többi uniós ország adatai még jobbak.
Az 50 százalékos átoltottságunkból több következtetés adódhat.
1) Semmi előnyt nem jelent. Erről írtam eddig. Úgy nyitunk, élünk, mint a többi, alacsonyabban átoltott EU tagállam. Mint írtam, ez a legjobb verzió.
2) Nyithatnánk és düböröghetne a gazdaság, miközben a többi országban még tombolna a járvány. Talán nem lesz ilyen a belátható jövőben! Csak a propagandának lenne jó ez a variáns, mert sem utazni, sem a gazdaságot felpörgetni nem lehetne, ha körülöttünk mindenki zárna.
3) Megelőztük vele (remélem!) a negyedik hullámot. Ha nem jön be a 2. pontban leírt szcenárió, akkor az Unió minden állama eléri ezt az állapotot a nyár végére, azaz beoltja minden polgárát, aki hajlandó erre, az Európai Unió által jóváhagyott vakcinákkal.
A fentiekre is tekintettel most már megvonható a keleti vakcinák beszerzésének egyenlege is.
– Több elérhető oltást biztosított egy nehéz időszakban mindenkinek, aki élt vele. Nem tudom megítélni, hogy mentett-e meg emberéleteket, hiszen a védettség vélt vagy valós képzete nélkül az óvatosság is megvédett sokunkat egy éven keresztül, oltás hiányában is. Akik pedig a legveszélyeztetettebbek voltak, azok „nyugati" vakcinát kaptak.
– A „nyitásra” a fentiek szerint nem volt hatásuk, mert a járvány nem az oltás miatt lassult le (vagy a „nyugati” oltások is elegendőek lettek volna hozzá, mint a Lajtán túli országokban).
– Gazdaságilag összességében előnytelen beszerzés volt. Az országnak mindenképpen, az importőrnek talán nem.
– Megbontotta az EU egységes járványkezelési mechanizmusát. Lásd a kézdörzsölésről fentebb írtakat.
– Az EU-s és hazai szokásos engedélyezési eljárás helyettesítése a „máshol is oltanak vele” politikai nyilatkozattal megosztotta a lakosságot és rombolta az oltásokba vetett bizalmat. Ennek még nagy ára lehet!
– A jelentős számban előforduló negatív, vagy alacsony antitest szint (elsősorban a Sinopharm esetén) bizonytalanságot okoz, és megoldásért kiált.
– A keleti vakcinák miatt lett használhatatlan a magyar védettségi igazolvány, mert az oltóanyag nevének elhallgatásával akarta a kormány elkerülni azt, ami végül bekövetkezett. Nevezetesen, hogy szövevényes elfogadtatási különalkukat kell kötni, és új alkalmazással helyettesíteni a kártyát külföldön.
– Mivel mi vagyunk az egyetlen ország az Unióban, ahol keleti vakcinát használtak, csak miattunk kellett hosszú ideig polemizálni azon, hogy milyen legyen az EU oltási útlevele. Nélkülünk ez csupán egy technikai kérdés lett volna.
Nekem ez nem tűnik győzelmi jelentésre okot adó értékelésnek. A mi lett volna, ha… kezdetű magyarázkodások pedig értelmetlenek, mert csak a valós helyzet számít. Egy 500 milliós szövetségi közösséggel együttműködni pedig mindig biztonságosabb és kifizetődőbb hosszú távon, mint távoli és gyökeresen más kultúrájú 1,4 milliárd emberrel.