Tamás Gáspár Miklós bojkottra szólította fel a demokratikus magyar médiát és értelmiséget az ATV ellen, miután tulajdonosai megpályázták és elnyerték rádiójuk, a Spirit FM számára a Klubrádiótól politikai szándékkal megvont adásfrekvenciát: „Nem lehet ezek után úgy villogni az ATV képernyőjén, mintha nem történt volna semmi. Ugyanaz történt, mint a Népszabadsággal, a CEU-val, a Magyar Tudományos Akadémiával, az SZFÉ-vel és még számtalan autonóm intézménnyel, közülettel. A demokráciaellenes hatalom most a Klubrádióra sújtott le. Aki az ATV-ben nyilatkozik ezentúl (bármilyen színvonalasan), cinkosa lesz ennek a megvetendő akciónak. Egyértelmű, következetes, szívós, hosszan tartó bojkottra van szükség” – olvashattuk többek között a Klubrádió honlapján megjelent nyílt levélben.
Több reagálás és még több nem reagálás alapján úgy tűnik, a demokratikus oldal emblematikus filozófusa, közírója ezzel a felhívásával nem lett népszerűbb. Érthető, hiszen kihangosított, nyilvánossá tett egy erkölcsi dilemmát, és egyértelműen állást foglalt benne. Nem ő kreálta, hanem az ATV-csoport vezetése, tulajdonosi köre pragmatikusan cinikus lépésével, de jó lett volna ezt magunkban emésztgetni. Csóválni a fejet, finoman tapogatódzni, mit szólnak hozzá mások, közben elejteni pár elítélően minősítő általános megjegyzést, rossz-pontokat beírogatni, majd széttárni a karokat, ez van, most szűk a mozgástér – és hagyni, hogy az idő békésen elrendezzen mindent a fátylával. Erre jön egy kultikus valaki, hogy ezt most nem lehet ennyivel megúszni, elvárásokat fogalmaz meg, mércét állít fel. Nem másokkal, nem a kormánnyal, nem a rothadó világgal, hanem önmagunkkal szemben. Ami persze nem emésztene annyira, ha nem lenne mit felébresztenie bennünk.
Kétségtelen, hogy az egyik legkínzóbb dilemmával birkózunk vállat rándítva, fölényeskedve, félrenézve. Új rendet teremteni, esetleg választani egy kétirányú kötődésben, elkötelezettségben. Mindkét oldalon demokratikus szellemű médiacsatornák (az ott dolgozóknak joviális munkaadók), amelyek támaszt jelentenek a mindennapokban, fórumot az ellenzéki politikának, a szabadelvű és baloldali gondolkodásnak, s mindenekelőtt: a józanságnak. Kedvelhető, felkészült szerkesztőkkel, műsorvezetőkkel, tartalmas adásokkal. Most mondjunk le az egyikről, mert morálisan súlyosan vétkezett a másikkal szemben? Teljesen érthető, ha ezt nem vállaljuk fel. Ha nézünk tévét, szükségünk van az ATV-re, a munkatársaira, a benne megszólalók véleményére, gondolataira. Ha pedig közszereplők vagyunk, használni kell ezt a fórumot is. Egyszerűen nincs kellő médiatér az átmeneti elutasításhoz sem.
Ám ettől még az embernek tisztában kell lennie azzal, hogy erkölcsi szinten megalkuvó volt. Bátortalan vagy ha így igazabb: gyáva. Persze tisztességesen gyáva, ahogy már annyiszor kispolgárivá fegyelmezett életében. Lehet, hogy örökké az lesz, és bármihez alkalmazkodik majd, de lehet, hogy egyszer, talán teljesen váratlanul felvállalja a kiélezett küzdelmet.
Úgy tűnik, a média- és közszereplők nagy része a mostani konfliktusban is az elnéző megbékélést választja, csendbe fulladó nagy sóhajtással, szemlesütve. Nem érdemelve se felmentést, se megbélyegzést. Elveszítve a sarkos erkölcsi ítélkezés jogát másokról. Ami meglepő volt, hogy találkozhattunk harcos hárításokkal is, méghozzá olyanok részéről, akik progresszív gondolkodásuk mellett talán Tamás Gáspár Miklósénál is erőteljesebb, következetesebb erkölcsi normarendszert képviselnek megszólalásaikban. És ha már az ATV-ről van szó, éppen egyik felvillanyozó, megingásokkal, sumákolásokkal szemben kíméletlen műsorának, az Ötnek több szereplője is ingerülten elhadonászta maga elől Facebook-bejegyzésben TGM felvetését. Konok Péter, a rokonszenves baloldaliságból és anarchizmusból függetlenné gyúrt történész teljes értetlenségének adott hangot a kérdéssel kapcsolatban: „Feleim, ez a huszonegyedik század! A médiacégek, a sajtómonopóliumok már csakis üzleti vállalkozások (alapvetően persze mindig azok voltak), a valódi kommunikációt pedig mi magunk termeljük. De amíg harci identitást, keresztesháborús páncélt és erkölcsi buzogányt fabrikálunk abból, hogy ki melyik médiumban szerepel, addig be vagyunk börtönözve az előre szabott konzerv-kommunikációba, oszt' jónapot.” Hont András, a mindenkin mindent számonkérés virtuóz publicistája (műsora van a Spirit FM-en) pedig miközben amellett érvel hevesen, hogy a tulajdonosok manővereibe nem szabad belekeveredni, a lényeg, hogy a médiaszereplő, a műsorkészítő függetlenül, politikai irányítás nélkül szólalhasson meg, leránt néhány leplet a Klubrádióról, mert hát az is megéri a pénzét.
Mire jó ez? Nem lehet háromig számolni? Munkahelyi elbocsátásoknál igazolja így az ember szolidaritásra való képtelenségét, főleg, ha ő foglalja el az elbocsátott helyét. Vagy azt, hogy beköltözhet egy kitelepített házába. Ha alkotni hagynak, megfizetnek, van minden olyan szar, hogy minden rendben legyen. De csitt, én már eljátszottam a jogom az erkölcsi minősítésre.
