Remek cikkben emlékeztette a közönséget Marnitz István a miniszterelnök megszokott nagyotmondására, ezúttal a Mol bő ötödnyi részének „visszaszerzéséről”. Van néhány részlet, amelyek felelevenítése úgyszintén nem tanulság nélküli – ma sem.
Világos tehát, hogy Orbán „emlékezésével” szemben nem a 2010 előtti kormány adta el a Mol 21,22 százalékát, hanem az OMV vette meg ezt, egyértelműen ellenséges felvásárlás kísérletével. Majd amikor ez egy kormányzati-ellenzéki összhangban megalkotott jogszabály miatt kútba esett, váratlanul eladta részét a Szurgutnyeftyegaznak.
Az oroszokkal szemben „kétségkívül kevéssé baráti” lépéseknek azonban csak végállomása volt az, hogy nem jegyezték be őket a részvénykönyvbe. Előtte – a szerencsésen közeli időpontban esedékes – éves közgyűlésen beszavazták az alapszabályba, hogy bármely részvényes legfeljebb tíz százalék szavazati arányt birtokolhat, így a Szurgutnyeftyegaz is, hiába a több mint kétszerannyi részvénye. Mindemellett az öt százalék feletti tulajdonosok csak akkor gyakorolhatták részvényesi jogaikat, ha felfedik a végső haszonhúzó személyét. Az akkor vígan „offshore-lovagozó” Fidesz ezt is helyeselte. (Azóta offshore tulajdonosok egész sora szövi be a hazai gazdaságot: letelepedési kötvényes cégek, MET gázcég, MKB Bank satöbbi.) Ez volt az oka annak, hogy az átláthatatlanul szövevényes céghálón keresztül résztulajdonos oroszokat nem jegyezték be a részvénykönyvbe – utólag bíróság által is megerősítve.
Ez válasz arra a kérdésre, hogy mekkora érdemi befolyása lehetett volna a Mol működésére a Szurgutnak. Semennyi. Sőt arra is rámutat, hogy az idézett 500 milliárdos vételár egy része 2011-ben ablakon kidobott pénz volt. (Pontosabban a feltámasztott „megbonthatatlan” barátság üzembe helyező olajozása volt.) A jelentősen túlárazott összeg helyett napi árfolyamon lehetett volna megvenni a részesedést, csak ki kellett volna várni, amíg az oroszoknak leesik a tantusz, hogy igazgatósági tagság, közgyűlési szavazati részvétel nélkül értelmetlen a maradás a Molban. (Gyanítom, hogy a Szurgut részvételére azért is volt szükség, mert akkoriban még javában élt az orosz-konkurens Nabucco gázvezeték terve, amelyben a Mol volt a honi részes. Bévül kerülve a társaságba, a Kreml első kézből kaphatott volna érzékeny információkat a tervekről.) Arra is érdemes emlékeztetni, hogy később az elrabolt magánnyugdíj-pénztári megtakarítások nyomán nőtt 25 százalékra az állami Mol-tulajdon, ahogyan például a most szintén „kimentett” Richter-csomag is.