Nagy ívet jár be a harminckét éves Szabó Kristóf (KristofLab) Error című kiállítása, mely a XIX. századtól napjainkig veszi sorra az emberiség környezetet átalakító szerepét. Az ötvenhat művet felvonultató tárlat az egykori Goldberger Textilgyárban található Godot Labor négy emeletén vezeti végig a látogatót a művész gondolatmenetén, miközben egyértelműen közli: napjainkra nemcsak a valóságunk, de a valóságról alkotott képzetünk is megváltozott.
Az első terem még a természet felől indít, a képeken a XIX. század kedvelt műfaja a szabad ég alatti, úgynevezett „plein air” festészet kapja főszerepet. Az olajképek az impresszionisták kedvelt témáit ábrázolják, úgymint folyó-, tópart- vagy erdőrészletet, annyi különbséggel, hogy a művész azokra PET palackot, nejlonzacskót vagy kábeleket applikált. Szintén a természet elvesző miliőjét mutatja be ironikusan a másik teremben elhelyezett installáció, mely plexilemezekre olvasztott hulladékra vetíti rá az erdő növényzetét – mintegy szellemképként.
A második emelet már egy másfajta „szennyezést” ábrázol, a printeken megjelenik a természet helyét elfoglaló urbánus közeg, a városi épületek azonban nem a realitást tükrözik. Szabó Kristóf fotóin ugyanis számos digitális képhiba, úgynevezett „glitch” jelenik meg, melyek élénk színeikkel idegen testként „törnek be” a képek szövetébe, és teszik zavarossá azokat. A többi teremben is hasonló művek sorakoznak, a digitális hibák azonban nem fotón, hanem vászonra festve köszönnek vissza. A képeken hiába látjuk így London, Varsó, Bécs vagy Madrid tereit, a vásznakon eluralkodó hibák felismerhetetlenné teszik a városokat. Utóbbi akár metaforaként is értelmezhető, hiszen a digitalizáció folyamatosan átalakítja és torzítja a valóságról alkotott képzetünket.
A harmadik szinten újra visszatér a realitás: a képeken ábrázolt tengerpartok és lankás mezők idilli képét elhagyatott katonai bunkerek csúfítják el, melyek háborús mementókként ékelődnek a természet közegébe. Az egyik olajképen az Észak-Dakotában, a hidegháború idején épített robusztus Nekoma-piramis emelkedik az égbe, míg egy másikon a La-Manche csatornán feketéllik egy légvédelmi üteg. A környezet rombolása a leginkább egy installáción jelenik meg, mely a plexiüvegből kivágott Mansuell-erődök alakjára vetíti rá a tenger háborítatlan képét.
Az utolsó emeleten végül megérkezünk a jelenbe, pontosabban a pandémia első hullámába, amikor Európa és a világ nagyvárosai először ürültek ki a karantén hatására. Ezt az időszakot örökítik meg a terem falaira helyezett városi témájú nyomatok, melyek külföldi művészek közreműködésével valósultak meg. Szabó Kristóf ugyanis még tavaly tavasszal kiírt egy nemzetközi pályázatot, melyben arra kért alkotókat, hogy örökítsék meg lakóhelyük elnéptelenedett utcáit, melyeket aztán a művész digitális úton tovább torzított. Az „átrajzolt” képek így egyszerre két problémát rögzítenek: egyrészt bemutatják, hogy 2020 óta miként írja felül a mindennapokat a covid, másrészt érzékeltetik, hogyan torzítja el az érzékelést a karantén, melyben az internet előtt töltött órák kvázi felülírják a valóságot. A képeken feltűnő Berlin, Pozsony, Białystok és Madrid így nem éppen a szokványos arcát mutatja, hanem egy kifejezetten baljós és posztapokaliptikus tájként jelenik meg.
Infó
Szabó Kristóf (KristofLab): Error
Godot Labor – Budapest, 3. kerület, Fényes Adolf utca 21.
Május 9-ig, 14.00-18.00 között
