Az OFF-Biennále Budapest alulról szerveződő, független képzőművészeti eseménysorozat, amelyet idén harmadik alkalommal rendezünk meg. A mostani kiadás kiindulópontja az volt, hogy úgy éreztük, a jelen krízisei korlátozzák a jövőről való gondolkodásunkat – mivel folyamatos tűzoltásban vagyunk, nehéz másként elképzelni a jövőt, mint a jelen meghosszabbítását. Fontosnak tartottuk felmutatni, milyen válaszokat adhat erre a művészet – kezdte Erőss Nikolett, az OFF-Biennále egyik alapítója, kurátora. – Amikor 2014-ben azt láttuk, hogy a kormányzati centralizáció elérte a kulturális szférát, azt határoztuk, hogy nem szeretnénk azokat a kompromisszumokat megkötni, amelyek ma Magyarországon az állami finanszírozottsággal járnak, mivel az ellentétes azzal a szabadsággal, amit a kortárs művészet képvisel. Ezért azt tűztük ki, hogy ettől távol maradva, szakmai együttműködések mentén építünk egy párhuzamos valóságot – hangsúlyozta Erőss Nikolett. Megjegyezte, ez hét éve komoly politikai állításnak minősült, míg mostanra hétköznapi realitássá vált, s bár elméletileg szívesen vennének részt a közpénzek felhasználásában – mivel a kultúra is közfeladat –, az élet őket igazolta.
Olyan alkotókkal dolgoznak, akik problémaérzékenyek és mernek vagy hajlandóak elindulni a megoldáskeresés irányába is, számolt be róla a kurátor. – Fontos, hogy a biennále olyan témákat tesz láthatóvá, amelyek a mainstream kommunikációban nem, vagy nem elég hangsúlyosan jelennek meg. Nem politikai frontvonalak mentén szerveződünk, hanem a jelen társadalmi, politikai és ökológiai krízisei felől fogalmazunk meg témákat; célunk nem kizárólagosan a fennálló struktúrák kritikáját adni, azt proaktivitással kívánjuk ötvözni – részletezte. S hozzátette, az OFF-Biennále azért is különleges, mert a bemutatott munkák hosszútávú együttműködések eredményei, jó részük kifejezetten erre az alkalomra készült az OFF produceri munkájának köszönhetően, s ilyenre a jelen képzőművészeti intézményrendszerében ritkán van lehetőség.
A rendezvény először 2015-ben valósult meg, 2020-ban lett volna a harmadik kiadás, amit a pandémia megakadályozott, ám a szervezők azt gondolták, a témák aktualitása nem enged további halasztást, ezért a formátumon változtattak, hibrid tartalmakkal készülnek az április 23-án kezdődő rendezvényre, amely a Levegőt! hívószó körül körvonalazódik – ez a projektek legkisebb közös többszöröse. – Úgy éreztük, József Attila versének felkiáltása vagy felszólítása összegzi a legesszenciálisabban azt, hogy a szabad térhez jutás igénye – a politikai szabadságjogok biztosításától az ökológiai, légszennyezettséggel, klímakrízissel kapcsolatos gondolatokig – milyen széles spektrumot nyit. S rendkívüli aktualitása is van: az „I can’t breathe” (Nem kapok levegőt!) felkiáltás a Black Lives Matter mozgalomhoz köti, és beleszűrődik a Covid-19 emberi testet, légzőrendszert megtépázó jelenléte – emelte ki Erőss Nikolett. Az egy hónapos eseménysorozat tizennégy projektnek, közel negyven programnak ad helyet a virtuális és a valós térben. A Rend és képzelet című kiállítás például kizárólag online lesz bejárható, s a címadó vers politikai és társadalmi környezetét dolgozza fel: az 1930-as évekből indulva foglalkozik a vers gondolataival – a szabadságvágy, a kontroll, a megfigyelés kérdéseivel –, felvonultat történeti dokumentumokat és kortárs műveket is.
Izgalmas projekt a MENÜ imaginaire, amelynek keretében kiállítás nyílik, s a Center for Genomic Gastronomy a Levegő Munkacsoporttal és a Zöld Kapcsolat Egyesülettel együttműködve szmogszüretet is prezentál. – A résztvevők hazai helyszíneken vesznek mintát a levegőből, amelyet aztán tojáshabbal vegyítve készítenek el. A habcsókra hasonlító kijózanító csemege azt a szennyezett levegőt kínálja fel, ami körülvesz minket – részletezte a kurátor. Hazánk sajátosságaihoz köthető a Hírdalcsokor is, mely abból indul ki, hogy a médiatér leszűkülésével érdemes olyan kommunikációs csatornák felé fordulni, mint a népdalok, amik gyakran hírvitőként szolgáltak. Alicja Rogalska, Erdődi Katalin és Annus Réka a Kartali Asszonykórussal dolgozott a népdalkör repertoárjában szereplő dalok újragondolásán, úgy, hogy a kórustagok élethelyzetét, a vidéki asszonyi lét küzdelmeit dolgozzák fel. Szintén Budapesten lesz látható Tomás Saraceno argentin művész a Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatóival közös projektje: az Aerocene Explorer elnevezésű felfújható, lebegő szobrot a Nap és a szél energiájával emelik a magasba. A mű a fosszilis energiakrízisre reagálva azt feszegeti, mi történne, ha nem a természetet kihasználva, hanem annak erőivel együttműködve utaznánk.
Hűvösvölgyben is rendhagyó ötlettel készülnek: az AUW Egyedüllét méhekkel című kezdeményezésében egy egyszemélyes épület szolgál meditációs fülkeként: a felső térben egy méhkas él, s a lent lévő érdeklődő arra kap lehetőséget, hogy a közösséget nem zavarva figyelje az állatokat, s megvizsgálja a természethez fűződő személyes viszonyát. Új szemszögből nézhetünk rá egy mindennapi témára a 2B Galériában is, ahol a PAD Alapítvány Hétköznapi hiánycikkek című kiállítása lesz. – A csoport szegregátumok lakóival dolgozik a közszolgáltatások hiányosságaihoz kapcsolódva, többek közt azzal foglalkoznak, mennyi pluszmunkát jelent, ahol nincsenek olyan alapvető infrastrukturális feltételek, mint, hogy a víz bejön a házba. Miközben nem gondolunk úgy Magyarországra, mint ahol vízhiány lenne, az ahhoz való hozzáférés nem egyenlő az egyes társadalmi rétegeknél: olykor politikai fegyverként szolgál, holott alkotmányos jognak kellene lennie – ismertette Erőss Nikolett. Kiemelte, a plusz egy év, amelyet a világjárvány hozott az OFF-Biennále életében, még inkább elmélyítette a projekteket, s kirajzolódott az a közös vezérelv, ahol ezek mind összeérnek: mindannyiunknak meg kell találnunk azokat a szabadsághoz vezető utakat, amelyek mentén lehetőségünk nyílik rá, hogy magunkat és másokat is levegőhöz juttassunk.
INFÓ:
OFF-Biennále
Budapest, április 23. – május 30.
A programokról bővebben az offbiennale.hu weboldalon, illetve a rendezvény Facebook-oldalán tájékozódhatnak
