Egymást éri a gyász. Újabb veszteség. Nehezen felfogható, még akkor is, ha évek óta betegeskedett, felvállaltan, minden módon, színházi eszközökkel is küzdött a rákkal.
Művészcsaládból érkezett. Édesapja író, édesanyja költő, mindketten elismert, nem másolható életművel. Anna nem is akarta másolni őket. Saját utat keresett és ezt a színházban találta meg. Bölcsész volt és dramaturg és még mi minden. Világot járt, széles látókörű, nyelveket beszélő szakember. Dolgozott Kaposváron mások mellett Eörsi Istvánnal, Ascher Tamással, Keszég Lászlóval, Bezerédi Zoltánnal és Kelemen Józseffel. Később a Krétakör dramaturgja lett, szabadegyetemet és felolvasószínházi sorozatot szervezett. Kifogyhatatlan energiával mindig újba fogott, nemzetközi szinten jelen volt a színházi életben.
2008-ban létrehozta saját dokumentumszínházát, a PanoDrámát. Kényes ügyeket dolgoztak fel színházi módon. Anna szeretett fityiszt mutatni mindennek. Ezt tette a halállal is, legalábbis szembe mert nézni a betegségével, megosztotta a folyamat stációit a közösségi oldalán, beszélgetéssorozatot szervezett a Katona József Színházban Rákparák címmel. Barátaival, beszélgetőpartnereivel együtt nevettek ezen a furcsa helyzeten, amiben az ember elvileg nem győzhet. Anna az öntörvényűségével, a kíméletlen, nyers őszinteségével mégis győzött. Átlépett a halálon.
Utoljára ősszel egy beszélgetésen találkoztunk a Trafóban, amit ő vezetett. Azonnal elmondta, hogy ha rosszul lesz és kimegy hányni, senki se csodálkozzon, mert tegnap volt legutóbb kezelésen. Mindezt csaknem kacagva mesélte. Mert volna ezután bárki is mellébeszélni.
