Lassan másfél éve zajlik egy kíméletlen ellenséggel folytatott világméretű háború, melyet nem lőfegyverekkel, hanem biológiai eszközökkel vívnak. A modern tudomány próbál szembeszállni a természet rendkívül pusztító erejével, egy, a testet csupán reprodukciós közegként használó organizmussal. E harcban a személyes felelősség szerepe óriási, hiszen az egyén aktív részvétele nélkül nem leszünk képesek legyőzni e kórt, mely fokozatosan felemészti testi és lelki egészségünket, s rántja mélybe a világgazdaságot.
A JÁRVÁNY KRONOLÓGIÁJA 2019 decemberében röppent fel a hír, hogy egy kínai város piacán megjelent egy veszélyesnek tűnő kórokozó. A következő év januárjában a rangos Lancet orvosi folyóirat 41 igazoltan COVID-19-ben szenvedő páciensről számolt be. Ugyanebben a hónapban kiderült, hogy a vírus állati közvetítő nélkül terjed emberről emberre, kínai és ausztrál kutatók pedig meghatározták a SARS-CoV-2-nek keresztelt koronavírus örökítőanyagának bázissorrendjét. Februárban már tudtuk, hogy a vírus az ACE2 receptorhoz való kapcsolódás útján kerül be a sejtekbe. Márciusban világossá vált, hogy a kór cseppfertőzéssel terjed, majd nemsokára az is, hogy tünetmentesen is továbbadható. Kiderült, hogy egy, eredetét tekintve denevér-vírusról van szó, amely valószínűleg közvetítőn (tobzoska) keresztül került át az emberre.
Tavasszal hódító útjára indult a vírus - a globalizált világ sztrádáit használva ehhez. Európában elsőként az észak-olasz Lombardiában jelent meg, ahová egy kínai turistacsoport hurcolta be. Míg a tudományos kutatás pandémiát illető reakciója villámgyors volt, addig a politika sokáig tétlenül szemlélte az eseményeket. Döbbent szemtanúi lehettünk annak is, hogy a fejlett országok járványtani hatóságai gyakorlatilag nincsenek felkészülve egy ilyen pusztító eseményre. A Robert Koch Intézet ritka kivételnek számított. Dacára e ténynek és a németekre jellemző fegyelmezettségnek, Európa legnagyobb nemzete sem volt képes megállítani a vírust, viszont egészségügyük viszonylag kedvező statisztikákat produkált. A világ populista vezetői tagadták a járvány komolyságát, ami jelentős emberi és anyagi veszteségeket okozott ezen országokban. A Trump-adminisztráció a hatékony intézkedések helyett kifejezetten akadályozta a szakmai munkát és gyermeki reakcióként, labor-eredettel vádolta meg Kínát. Noha ezt az elméletet semmiféle tény nem támasztja alá, még nem lehet kizárni e lehetőséget, melyre a gyanú fő árnyékát Kína külföldi szakértőkkel való vonakodó együttműködése veti.
2020 tavaszán a világ megrémült a vírustól és igen komoly intézkedéseket hozott. Különféle modellek jöttek létre: Kína még korábban teljes zárlatot rendelt el, Korea inkább a széles körű tesztelés és a kontakt-követés útját választotta, Svédország a természetes nyájimmunitást hiú ábrándját követte, míg Európa többi része tesztelésen és szociális távolságtartáson alapuló hibrid megoldásokat választott.
A pandémia gazdagította nyelvünket, a pécéer (PCR), a nyájimmunitás, a T-sejtes immunitás és a neutralizáló antitestek a hétköznapi szókincs részeivé váltak. Különféle kimondhatatlan nevű, gyógyhatásúnak vélt szerek röppentek fel a remény sztratoszférájába, majd zuhantak vissza a szakmai kétely süllyesztőjébe. Máig nem halt el az a remény sem, hogy gyermekkori oltásaink valamelyike vagy a náthát okozó egyéb koronavírusok általi korábbi fertőzés védhet a SARS-CoV-2 ellen is keresztimmunitás által.
A világ óriási ütemű vakcinafejlesztésbe kezdett. A hagyományos inaktivált oltóanyagok mellett megjelentek a harmadik generációs vakcinák is. Adenovírus vektor-alapú oltóanyagot használtak már korábban jóval kisebb volumenben, pl. az Ebola ellen, de az mRNS-alapú vakcinák vadonatújnak számítanak, noha ilyen megközelítést kísérletesen alkalmaztak már ezt megelőzően rákterápiában. Az óriási finanszírozási források bevonása mellett egyéb gyorsítással járó újdonságokat is bevezettek a vakcinafejlesztés és engedélyezés során. Egyrészt, összevonták az első és második klinikai fázist, másrészt még azelőtt elkezdték a harmadik fázist, mielőtt az előzőt befejezték volna. E módszer a kísérleti alanyok számára kissé megnövekedett rizikót jelentett, de mivel az oltóanyag a harmadik klinikai fázis befejezését követően került a piacra (kivéve a vészhelyzet-diktálta korlátozott használatot), az össz-populációban nem növelte meg a kockázati szintet. Továbbá, az adminisztrációs időt csökkentendő, bevezették a gördülő értékelési rendszert, melynek során a hatóságok már a részeredményeket elkezdik vizsgálni, így nem kell megvárni a teljes dokumentáció elkészültét a beküldéssel.
A tavaszi hullám nem csupán az építés, hanem a rombolás erőit is mozgósította. Megdöbbentő mértékű támogatottsággal rendelkező mozgalmak jöttek létre az irracionalizmus jegyében, melyek tagadják a vírus vagy a járvány létét, illetve a védőoltások értelmét, sőt ez utóbbit veszélyesnek tartják, vagy egyenesen a mikrocsipek általi megfigyelés illetve a népszaporulat-csökkentés eszközének vélik. Az abszurd konspirációs elképzelések teoretikusai politikai és/vagy gazdasági érdekek által motivált fehérköpenyesek, ami újdonság az igazságon-túli világ drámai expanziójában. A szakma egyes képviselői nyilvános viták során próbálták a tényekkel szembesíteni e vezéreket. Sajnos pajzsot csak a tudományellenes erők felé tartottak, nem számítva a hátulról jövő "baráti tűzre", ezért komoly sebeket kaptak. A véleményformáló bölcsész értelmiség egy része átállt a rossz oldalra, előfordult, hogy egy lap teljes szerkesztőségével egyetemben. A jó oldal nagy hallgatói pedig most látták elérkezettnek az időt a nyilvános fejcsóválásra, mondván, vitákkal nem legitimáljuk az ellenfelet, vagy éppen ellenkezőleg, egyenlő partnerekként kell bánni velük. Sajnos az irracionalizmus kemény magját meggyőzni lehetetlen, mert őket nem a megismerés hajtja, hanem különféle pszichológiai motivációk. Sokan azt gondolják, ha megvilágosító tényeket tárnak eléjük, azok megfontolásra találnak. Ez az ún. "deficit modell" azonban hibás, mert nem az aktuális ismeretek hiánya a probléma, hanem a prekoncepció és az értelmezéshez szükséges kvalitás hiánya.
A nyár, főleg Európa számára egy lélegzetvételnyi időt adott a pihenésre és a következő hullámra való felkészülésre. Sok országban csak a pihenésre jutott idő.
Az őszi második hullámra egy eltérő paradigmával reagált a világ: a gazdaság védelme lett a prioritás az egészség mindenáron való oltalmával szemben. Tegyük hozzá, hogy a kérdés nem ilyen egyszerű, hiszen a lezárások hosszabb távon betegséget okozhatnak, többek között az egészségügyi intézmények korlátozott működése, valamint a bezártság és munkahelyvesztés okozta lelki problémák miatt, komoly dilemma elé állítva ezzel a politikát. Kiderült, a nyugati vakcinagyártók ígéretei a szállításokkal kapcsolatban túlzottan optimistának bizonyultak, a világ, élen Európával, még mindig oltóanyag-hiányban szenved. A második és a harmadik hullám különféle még fékezhetetlenebb mutánsokat vetett az amúgy is gyenge véderő partjaira. E variánsok már egészséges fiatalokra, sőt, gyermekekre is veszélyesek, és a már megszerzett immunitás csupán csökkent mértékű védelmet biztosít ellenük.
ÉLŐ KAPCSOLÁS Fejlett kommunikációs technológiánknak köszönhetően azonnal értesülhetünk szinte minden pandémiával kapcsolatos fejleményről, melynek folyományaként a tudomány működése soha nem látott mértékű közfigyelem fókuszába került. Látványosan omlott össze az a tudományt övező nimbusz, mely szerint civilizációnk legnagyobb vívmánya abszolút igazságok és bizonyosságok megállapításának az eszköze. A közvélemény csalódottan észleli a szakmán belüli vitákat, a közlemények egymásnak ellentmondó állításait, a hibásnak bizonyuló előrejelzéseket, és a tudomány jelen tehetetlenségét a járvánnyal szemben. Rendkívül nehéz elmagyarázni, hogy a tudomány, induktív módszere révén, nem megkérdőjelezhetetlen állításokat fogalmaz meg, és ez különösen igaz a komplex rendszereket leíró statisztikai jellegű törvényszerűségekre, amelyek az aktuálisan zajló járványt jellemzik.
A média virológus sztárokat kreált, akik közül nem mindenki a szűkebb szakmából, vagy annak csúcsáról került a rivaldafénybe. Ráadásul a járvány több szakterületet foglal magában, melyek közül még egy kiváló szakember is rendszerint csak az egyikhez ért. Egy interjú során viszont többféle témában merülnek fel kérdések, és bizony - a fentiek miatt - néha pontatlan vagy hibás válaszok születnek. A szakmai hangzavar, a mondanivalót kiforgató bombasztikus szalagcímek és a kontextusukból kiragadott gondolatok igen nagy károkat képesek okozni a vírus elleni védekezés során. A kutató gyakran nem méri fel, hogy fejtegetéseire nem csupán egy szűk szakmai közösség, hanem milliók is figyelhetnek. Elménk nem tudja helyén kezelni a kis valószínűségű ismeretlen eseményeket, ezért a tudományos gondolkodásban járatlanok szemében az aggasztónak tűnő valószerűtlen dolgok esélye igen jelentősen naggyá nőhet. Szerencsére, a valódi szakma közben rendületlenül végzi a munkáját mind a vírus megismerését, mind az ellene való védekezést illetően.
EGYÉNI ÉS KÖZÖSSÉGI IMMUNITÁS A szerzett immunitásnak két formája van: az antitestek és a T-sejtek általi, mely utóbbiak közül az egyik típus öngyilkosságra készteti a vírussal fertőzött sejteket. E védekezés kialakulásához hetek szükségesek. A vakcinázás értelme, hogy a szervezet megspórolja ezt az időt azáltal, hogy specifikus antitestek, T-sejtek és memóriasejtek képződését indítja be, melyek fertőzés esetén szinte azonnal képesek felvenni a harcot a betolakodókkal. Az immunvédekezés sikerének záloga ugyanis elsősorban az idő.
Az egyén védelme mellett fontos a közösségi szintű védelem is. Itt jön a képbe a nyájimmunitás küszöb, melynek értéke a kórokozótól függ, s melyet ha elér a populáció, akkor az immunitással nem rendelkező személyek is védetté válnak, hiszen a járvány leáll. Szintén közismertté vált az ún. R érték (reprodukciós szám), amely azt fejezi ki, hogy egy fertőzött személy átlagosan hány másik személyt fertőz meg. Az R0 (alap reprodukciós szám) a védekezés és immunitás hiányában mért, az RE (effektív reprodukciós szám) pedig az aktuális R érték. A járvány az RE < 1 esetében indul el a csökkenés irányába. A nyájimmunitási küszöb (IK) és az R0 között van egy egyszerű összefüggés, amely megmutatja, hogy szociális távolságtartó intézkedések hiányában a populáció hány százalékának szükséges immunológiai védettséggel rendelkeznie, hogy megszűnjön a járvány: IK = (R0-1)/R0 x 100. Az eredeti vuhani variáns R0 = 2,5 értékkel rendelkezett, ami a képlet szerint (1,5/2,5 = 0,6 x 100) 60 százalékos immunitás küszöböt eredményez. Tételezzük fel, hogy a brit variáns R0 = 4 értékkel rendelkezik. Ez a járvány megszűnéséhez 75 százalékos (3/4 x 100) küszöböt ad megoldásként. Tegyük hozzá, hogy a védettség esetében az oltásokat és fertőzöttséget nem egy az egyben számoljuk, hiszen az függ a vakcina hatásosságától és az immunrendszer fertőzésre adott válaszától
A VÉDŐOLTÁSOK HATÁSA A védőoltások jótékony hatását a következő tények jelzik. Magasabb a fertőzöttek aránya azokban a földrajzi régiókban, ahol nincs megfelelő szintű vakcinázás, vagy nem veszik azt komolyan. Amint bevezetik a védőoltásokat, rövid időn belül visszaszorul a betegség. Továbbá, járványok idején a beoltatlanok fertőzöttségi aránya jóval magasabb, mint a beoltottaké, és az utóbbiak jóval enyhébb tüneteket produkálva vészelik át a betegséget. Végül, szórványos megbetegedések alakulnak ki ott, ahol magas az oltástagadók aránya.
NYUGATI ÉS KELETI VAKCINÁK Az EU az áron alkudozott vakcina-ügyben, ezért az eleve szűkös gyártókapacitást sem tudta maximálisan kihasználni. Így előállt a nagy helyzet: a vakcinák rendelkezésre állnak ugyan, de távolról sem elegendő mennyiségben, a vírus viszont teszi a dolgát, fokozatosan szétzilálja a társadalom élettani, pszichológiai és gazdasági szövetét. A problémát megoldandó, a magyar kormány lépett egy nagyot, és az EU által nem regisztrált orosz és kínai vakcinákat kezdett beszerezni a piacról. A hazai ellenzék azonnal támadásba lendült. Sajnos, a szakma egy része is politikai szemüveget vett fel és aszerint értékelt. Tegyük hozzá, a kontra érvek jelentős részében igazuk is volt, viszont elfeledkeztek a pró érvekről, amelyek - véleményem szerint – a keleti vakcinák alkalmazása felé billentik mérleget. Aki valamelyest ismeri a vakcinatesztelés részleteit, az tudja, hogy itt nem feltétlenül a tudomány áll szemben a tudománytalansággal, hanem pusztán az igazoltság szintjei.
A vakcinatesztelés harmadik fázisában több ezer kísérleti alanyt vizsgálnak a hatásosság és a biztonságosság megállapítása végett. Egy gyógyszer esetében ez elég nagy számot jelent, hiszen minden tesztalany beteg. A vakcinák esetében akkor lenne hasonló a helyzet, ha az oltást követően megfertőznénk az alanyokat, de ilyen kísérlet elvégzése tilos. Marad tehát az, hogy megvárjuk, fertőzzön magától a vírus. Egy járvány elején ennek esélye kicsi, tehát az effektív kísérleti létszám valójában alacsony. A vakcinák esetében különösen nagy jelentősége van a piacra kerülést követő negyedik klinikai fázisnak, amit utánkövetésnek is nevezünk. Itt kiderülhetnek az esetleges kis gyakoriságú, súlyos mellékhatások. A kormányoknak lehetőségük van korai használatú vagy vészhelyzeti alkalmazásokra. A keleti vakcinák esetében első lépésben ilyen használatra kerültek a vakcinák, és végül milliókat oltottak be velük. Az ennek során alkalmazott vizsgálatok ugyan nem annyira precízek, mint a harmadik klinikai fázis, de a nagy számok miatt fontos információk birtokába kerülhetünk: a komoly mellékhatások előbukkannak, és a hatásosságról is kapunk információkat. A kérdés, hogy megbízunk-e ebben. Ha valaki csalni akar, akkor a jegyzőkönyveket is meghamisíthatja. Ha lenne elegendő idő a szabályos protokoll betartására, nem kétséges, mit kellene tenni. De nincs idő, fel kell kapni a kezünk ügyébe kerülő fegyvert és védekezni kell vele. Életmentő beavatkozás esetén sem fogja megtagadni az orvos a beavatkozást, arra hivatkozva, hogy általa kevésbé ismert eszközök állnak rendelkezésre. Van amikor kockáztatnunk kell az emberi élet és egészség védelme érdekében, azzal, hogy engedünk a tudomány szigorából. Ez nem példa nélküli, hiszen erről van szó a törvényileg is támogatott vészhelyzeti alkalmazás esetében is.
A TÁRSADALMI FELELŐSSÉG HÁROM SZINTJE Egy ragályos betegség abban különbözik más nyavalyáktól, hogy nem pusztán áldozatok lehetünk, hanem a betegség átadásával a családunkat, ismerőseinket, munkatársainkat, vásárló- és utazótársainkat is veszélyeztető fertőzési forrás is. Sőt, felelősségünknek van egy harmadik szintje is: védettségünkkel segítenünk kell a társadalmat abban, hogy meghaladjuk a nyájimmunitási küszöböt, és megszabaduljunk ettől a járványtól.
A JELEN HELYZET Az elektronikus médián pillanatok alatt átsüvítő emésztetlen hírek gyakran összezavarják az embereket. Friss hír, hogy hasonlóan az AtraZenecához, a Janssen-vakcina is vérrögképződést okozhat igen ritkán fiatal nők esetében. Ha ez a probléma oltás hiányában is előfordul ekkora gyakorisággal, akkor nincs oki hatás, egyébként pedig felkerül a mellékhatások listájára. A luftballongyár legújabb terméke egy vezető kínai járványügyi szakember „beismerése” azt illetően, hogy a vakcináik túl alacsony hatásosságúak. Másnap javított a világsajtó, hogy nem is ezt mondta. Sajnos, a szenzációhajhász tálalás a sajtószabadság elkerülhetetlen költsége, pedig néha nagy károkat okoz. Mivel már magas oltottsági szinttel rendelkezünk, érdemes lenne megvizsgálni, milyen védettséget biztosítanak elsősorban a keleti vakcinák a magyar populációban. Első lépésben neutralizáló antitest adatokat kellene bekérni az ezzel foglalkozó cégektől, majd mintavételeket eszközölni korcsoportok és pl. a hazai érintettség folytán, elhízottság szerint. Európa, s benne hazánk is, nyitni szeretne, hogy segítse a gazdaságot és a hatékonyabb oktatást. Idehaza a járvány csúcsra jár, csakúgy mint az oltási program. Nemsokára elérhetnénk oda, hogy ez utóbbi eredményeket produkálhatna. Másfél millió óvodás és iskolás gyermek két lépcsőben való egybeeresztése nagy kockázatot jelent, hiszen a munkahelyek mellett elsősorban innen kerül be a családokhoz a vírus. Ráadásul, a pedagógusok oltása sem biztosít még maximális védettséget.
MI LESZ ENNEK A VÉGE? A járvány már közel 3 millió ember halálát okozta világszerte. Védekezés nélkül ez a szám jóval magasabb lenne. Sokan felteszik a kérdést: mi lesz ennek a vége, képesek leszünk-e szabadulni a vírustól, és ha igen, mikor? Az egyik lehetőség, hogy véglegesen kiírtjuk ezt a kórokozót, mint ahogyan tettük a fekete himlő vírusával egy világszintű oltási program keretében. Az egyik probléma e forgatókönyvvel, hogy 150 évig tartott, másik pedig, hogy ez eddig az egyetlen emberi kórokozó, amelyet sikerült eradikálni a Föld színéről (a másik egy állati kórokozó, a keleti marhavész vírusa). E szcenárió mellett szóló érv, hogy a SARS-CoV-2 ellen is világméretű oltási program zajlik fejlett vakcinákkal és logisztikával, mégsem valószínű, hogy képesek leszünk végleg száműzni a múltba, főleg, hogy ilyen mértékű az ellenállás a kötelező védőoltással szemben. Egy másik lehetőség, hogy regionálisan tartjuk távol e kórokozót, mint ahogyan tesszük ezt pl. a kanyaró vagy a járványos gyermekbénulás vírusával. A harmadik szcenárió szerint nyájimmunitás hiányában a vírus köztünk marad, folyamatosan új és új mutációkat produkálva, amelyeket nem lesz képes hatékonyan semlegesíteni a korábban megszerzett immunitás. Végül, a vírus enyhe náthává szelídülhet az idők folyamán, számolatlanul szedve közben áldozatait. A modern orvoslás nem engedheti meg e lehetőség megvalósulását.
VÉGSZÓ Szembe kell szállnunk a vírusszkepticizmussal és az oltásellenességgel, ha kell, kényszerítő eszközök bevetésével, különben elveszítjük ezt a háborút. A járványnak vannak pozitív hozadékai is. Talán a legfontosabb annak felismerése, hogy egy társadalomban a tudomány és annak művelői igen fontos szerepet töltenek be, amely jelenleg jelentősen alábecsült.
