Karácsonyi ajándékként megkapta a tévénéző magyar értelmiség pápai mise helyett a címben megnevezett film-klasszikust. Csak remélni lehet, hogy ez a világ legnagyobb mozidarabjai között is számon tartott mű annak ellenére nem veszítette el jelentőségét és aktualitását, hogy olyan időszakban és olyan alkotók közreműködésével keletkezett, melyek/akik a fasizmus és a földnélküliség alóli felszabadulást követően a „kommunista" (így elvben betiltott, megtagadott) korszakhoz köthetőek.
Nem véletlen, hogy ezt az alkotást nem a hivatalos (többek által „kincstárinak" titulált) csatornán vetítették. Alapvető gondolatai ugyanis szöges ellentmondásban vannak a mai politikai kurzus felfogásával és szándékaival. Konkrét kor- és helymeghatározás nélkül (bár a művelt közönség részére egyértelmű azonosíthatósággal) mélységesen elítéli a második világháború szörnyűségeihez vezető Horthy-rendszert (az elhurcolt család kislányának megerőszakolása, fegyveres hadjárat védtelen gyermekek ellen, fegyverrejtegetés a vágyott újrakezdés érdekében, stb.). Emellett hitet tesz a „város” gyorsabb ébredése mellett a kistelepülési felfogással szemben. Elfogadja a bevándorló idegenek (gyerekek vagy migránsok?) munkavégzés melletti letelepítését és a zene (művészeti és ismeretelméleti tudás?) felemelő hatásait (Marseillaise, Örömóda?) a közösségépítés folyamatában.
Nem független a fentiektől a sugárzás körülményeinek alakulása sem. Az állami adók az 1930-as, 40-es évek limonádéit, esetleg néhány politikailag közömbös későbbi játékfilmet a közös kasszából megszakítás nélkül sugároznak, Radványi Géza és Balázs Béla alkotása viszont a kereskedelmi adók színvonalára került. Háromszor szakították meg a hangulatot és élvezetet reklám-betétekkel a kellő fedezet biztosítása érdekében. Az én szememben megalázó, kegyeletsértő módon. Aki éjfél után a várt élmény érdekében ébren maradt, nem arra kíváncsi, miért kell maszkot hordani, vagy ezt-azt vásárolni - nem hiszem, hogy ettől növekszik a hirdetők bevétele. Az alkalmazott megoldás visszataszítónak tűnik. Napok óta nem szabadulok attól a gondolattól: a brüsszeli alku ismeretében ez is „valahol Európában” történik. Szemben az EU által elfogadott (és a filmben is megjelentetett) béke gondolatával.
Számomra személyesen végül azért is kínos a művészeti hatás ilyetén megjelentetése, mivel Bertold Brechtnek van egy azonos témájú költeménye lengyel gyermekek kálváriájáról 1943-ból, melyet megpróbáltam magyarra átültetni. Azért nem jelenhetett meg nyomtatásban, mert már valaki korábban lefordította. Félek, jelen írásom is hasonló sorsra juthat, hiszen szemben áll a politikai filozófiák jelen állásával, a szűkös média-kínálattal, a meghatározó pénzbeli forrásokkal…
