Jordánia: Erdő a lovagvárnál
„Itt születtem, és mondhatom, ha ciprust, eukaliptuszt, olajfát, szentjánoskenyérfát vagy tölgyet ültetnek, azok maguktól fognak nőni”, mondta egy idős, a hagyományos beduin kendőt, a kefiját viselő férfi az AFP hírügynökségnek Jordánia északnyugati vidékén. Itt, a Földközi-tenger és Arábia között, a mediterrán és a sivatagi éghajlat határán nagy ívű program kezdődik: tíz év alatt 10 millió fát akarnak telepíteni. A kormány szerint a vállalkozás „ambiciózus és realista”. A királyság területének legnagyobb része sivatag, ritka erdeit pedig tüzek pusztítják: tavaly 499 tűzesetet regisztráltak. Száraz kánikulában könnyen lángra lobban a fa, a felmelegedéssel romlik a helyzet.
Létfontosságú a leégett erdők pótlása. „Jordánia tüdejének” is nevezik ezt a bibliai vidéket, amelyet a moábiták földjeként említ az Ószövetség. Az egyik fásításra kijelölt terület Kerak tartomány, ahol a keresztes lovagok középkori erődítménye máig nevezetes látnivaló. A hatóságok remélik, hogy kampányuk lassítja a klímaváltozást és az elsivatagosodást, védi az élővilág sokféleségét. Ugyanakkor közvetlen gazdasági előnyt is várnak: az új erdők kedveznek a méhészkedésnek. Jelenleg évi 250 tonna mézet termel az ország, de többre is lenne kereslet.
Évente 2,5 millió erdei fa és félmillió gyümölcsfa csemetéje kerül ki az ország faiskoláiból. Csakhogy ezekkel észszerűen is kell gazdálkodni. Olyan fajtákat ültetni, amelyek – a kezdeti időszak után, amíg gyökeret eresztenek – nem igényelnek öntözést. Az ammáni környezetvédelmi minisztérium illetékese hangsúlyozta, hogy csak az arra alkalmas régiókban fásítanak. „Nincs olyan szándékunk, hogy fákkal borítsuk be az egész királyságot, hiszen a különféle országrészeknek mind megvannak a maguk jellegzetességei.” Jordánia sikerét segíthetik a határ túloldalán gyűjtött tapasztalatok.
Izrael: cionista parancsolat
Az erdőtelepítés Izraelben sokkal több zöld ideánál: nemzeti büszkeség dolga, ünnepelt látványprojekt. A Negev-sivatag peremén telepített Yatir több mint 7 ezer hektáros erdőség, a hatvanas években még kopár terület volt, most viszont, amerre a szem ellát, aleppói fenyők borítják. Ez a fajta a mediterrán éghajlaton honos, ám alkalmazkodott a szárazabb viszonyokhoz. „Nagyon kevéssel is túlélnek. Másként viselkednek, mint például Görögországban. A rövid esős évszakban úgy nőnek, mint az őrült, akkor van hozzáférhető víz a fotoszintézishez”, magyarázza Yakir Preisler, a Weizmann Intézet kutatója a yale.edu tanulmányában.
Az erdő keleti magaslatairól a Holt-tengerre látni. Izrael irigyelt kivétel: területén több fa van, mint száz évvel ezelőtt. Szokás fát ültetni a halottak emlékére, a cionisták kezdték, még 1901-ben. A zsidó állam kikiáltása óta a tartós berendezkedés jelképe: aki fát ültet, marad. Érzelmi kérdés, egyfajta „cionista parancsolat”, ahogy Jay Sofét, az SPNI természetvédelmi szervezet igazgatója fogalmaz. „Az erdős Izrael képe mindig is hevítette a jó szándékú cionisták képzeletét. Ám az igazság az, hogy Izrael legnagyobb része cserjés-bozótos ökoszisztéma, biodiverzitás szempontjából igen értékes terület, amelyet óvni kellene, nem pedig beborítani erdővel.”
A lelkes amerikai zsidókat lebeszélné a megszállott ültetésről, mert helyenként túl nagyok a kollaterális károk. Sok fa életképtelen öntözés nélkül, aszályosabb években tízezerszám pusztulnak. Egyelőre a melegedést sem ellensúlyozzák – éppen ellenkezőleg. A sötét erdőfelület több napsugárzást nyel el, és ver vissza a légkörbe, mint a sivatag. Áhított hűtő hatásukat a fák számítások szerint majd csak 80 év elteltével, 2040 után fejtik ki. Feltéve, hogy kibírják addig, és nem végez velük a Negevben is egyre vészesebb szárazság. Mert akkor hiába áldozzák fel a kivételes állatvilágot, amely tele van endemikus (bennszülött, csak ott előforduló) fajokkal, köztük talajon fészkelő madarakkal és ritka hüllőkkel.
Kína: szomjas fák bosszúja
Az utóbbi tíz év legdurvább homokvihara érte el Pekinget nemrég. A hatóságok riasztást adtak ki, miután a szálló por koncentrációja meghaladta a káros érték 300-szorosát (Hajtien kerületben 3572 mikrogrammot mértek köbméterenként). A vihar is jelzi, hogy Belső-Mongólia riasztó tempóban terjeszkedő sivatagát nem sikerült feltartóztatni. A kínai vezetés 1978-ban hirdette meg fásítási programját, a bolygó legnépesebb országára jellemző gigantikus léptékben. Azóta hivatalos adatok szerint évente kétharmad magyarországnyi erdőt telepítettek. Eredmény, hogy az ezredforduló óta a sivatag lassabban közelít a fővároshoz. Ám az árnyoldalról kevés szó esik.
Troy Sternberg, az Oxfordi Egyetem geográfusa így összegzi kétségeit a Nature magazinban: „Az ötlet szép, de fákat ültetni a sivatagba meglehetős esztelenség”. A telepített fajok közül sok túlságosan vízigényes, így öntözés nélkül nem él túl, a fák öntözése viszont vízhiányt okoz egyes régiókban. (Magyar kutatók Duna–Tisza közi homokhátságain tapasztaltak hasonlót, lásd keretes írásunkat.) Különösen aggasztó, hogy az ország délnyugati részén parasztok őshonos növényzetet irtottak ki a fásításban részt vevőknek járó állami támogatásokért. A talaj rehabilitációja hosszú távú vállalkozás, akár egy évszázad is beletelhet, mire egyértelműen megállapítható lesz az intézkedések hatékonysága.
Az „elvtársak, vannak még hibák” hangulata kezd eluralkodni a párt és kormány döntéshozó köreiben is. Cao Si-hsziong, a Pekingi Erdészeti Egyetem tudósa úgy látja, az illetékes minisztérium felismerte a tévedéseket, ezért inkább a kisigényű bozótosok, cserjések telepítésére összpontosít. Az elsődleges cél már nem az, hogy minél több fát ültessenek, hanem hogy a vegetáció egészséges maradjon. Újabban azokat a növényeket részesítik előnyben, amelyek önmagukban is hasznosak a helyieknek: fűszer-, illetve a hagyományos kínai orvoslásban használatos növényeket. Némelyik szimbiózisban él bizonyos cserjékkel, és leszüretelve eladható, ezért népszerű a parasztok körében.
Afrika Nagy Zöld Fala
A fekete kontinens közepén környezeti katasztrófa az elsivatagosodás: kíméletlenül nyomul dél felé a Szahara. Magába olvasztja az úgynevezett Száhel-övezetet (Száhil-övet), amely egykor kies, erdős szavanna volt. Évente Heves vagy Komárom-Esztergom megyényi területet hódít meg a homoktenger (2500 négyzetkilométer). Az Atlanti-óceántól (Dakar) az Indiai-óceánig (Dzsibuti) húzódó, több mint 7000 kilométer hosszú sávban száz év alatt több magyarországnyi terület esett áldozatul. A múlt század közepétől a nagy aszályok jöttek, a földek jelentős része terméketlenné vált. Éhínségek, háborúk, menekültválságok követik egymást. A földkerekség egyik legszegényebb térségében a nyomor terméke a nigériai (de már Kamerunban, Csádban, Maliban és Nigerben is aktív) Boko Haram terrorszervezet, amely gyerekrablásaival vált hírhedtté.
A sivatag úgy terjed, mint a rák, fogalmazott Ibrahim Thiaw, az ENSZ illetékes szervezetének (UNCCD) vezetője a BBC Future programjában. Mezőgazdasági területek, legelők, emberi élőhelyek és potenciális turisztikai célpontok vesznek oda, a gazdasági kárt globálisan napi(!) 1,3 milliárd dollárra becsülik. Az afrikai válságrégióban példátlan közös akciót kezdtek az érintettek. Elhatározták, hogy „nagy zöld fallal” tartóztatják fel a Szaharát. A Great Green Wall kezdeményezéshez (2007) húsznál több ország csatlakozott. A megvalósítás a vártnál lassúbb, de ennek inkább az ellenkezője volna meglepő. Szenegálban így is 12 millió szárazságtűrő fát ültettek egy évtized alatt, jól halad Burkina Faso, Mali is.
Ghánában a földművelés fenntartható formáit népszerűsítik, amelyek igazából nem újak, inkább modernizált hagyományos módszerek. A sláger az őshonos majomkenyérfa (baobab). Ezt a hatalmasra növő, sok száz évig élő fajtát sok afrikai törzs szent növénynek, „az élet fájának” tiszteli. Újabban felfedezte magának a nyugati élelmiszer- és szépségipar, minthogy gyümölcse gazdag C-vitaminban, kalciumban, magnéziumban, káliumban és vasban is, valamint remek antioxidáns. Táplálékkiegészítők és kozmetikumok készülnek belőle, a nemzetközi felvevőpiac óriási. Ennek jótékony hatása, hogy az értékes fákat többé nem vágják ki. A szüretelő, feldolgozó asszonyok pedig pénzt keresnek, ami javítja helyzetüket a közösségeken belül.
