– A nemrég bemutatott Az Igazság Ligája című film rendezői változatában hat szuperhős áll össze, hogy felvegye a harcot egy másik világból érkező sötét nagyúr, Darkseid seregeivel. A film sokkal borúsabb hangulatú, mint korábbi változata. Egy antropológusnak mit mesél ez a mozi?
– Az Igazság Ligájában az a különös, hogy még így, újravágva is tankönyvszerűen hozza azokat a kliséket, amiket egy szuperhősfilmtől elvárunk. Batman és társai egyrészt patetikusan beszélgetnek, másrészt a több szálon futó akciójelenetek túlpörögnek – miközben a himnikus zene mindezt aláhúzza. Olyan az egész, mint egy opera! Persze a film trükkös, hiszen nemcsak egy adott alkotást nézünk, hanem az amerikai DC-képregények univerzumának egy történetét, melynek hősei, úgymint Batman, Superman, Wonder Woman, Aquaman vagy Flash különböző történeteket élnek át. A szuperhősök világának másik oldalán pedig ott van a konkurens Marvel-univerzum, melyben a Bosszúálló-filmekből ismert Vasember, Thor, Hulk és a Fekete Özvegy aprítja a gonoszt.
Ezek tehát különböző világok, melyek filmjei és képregényei folyamatosan egymásra épülnek, így ha valaki benne akar lenni a témában, muszáj ismernie a mellékszereplőket is, akik könnyűszerrel válhatnak főszereplőkké a saját filmjeikben. Az Igazság Ligájában például Wonder Woman nosztalgiával beszél a volt pasijáról, ha viszont nem láttad a Wonder Woman-filmet, akkor fogalmad sincs, hogy mire céloz. Ha viszont láttad, akkor elégedett lehetsz, hiszen birtokában vagy a DC-univerzum „vallási” tudásának. Nagyon okosan kitalálták ezt.
– A rajongók mégis élvezik, hogy ennyi történetbe áshatják bele magukat, és felfedezhetik azok kapcsolódási pontjait. Miért van ekkora igény a szuperhősfilmekre?
– Mert ha sikerül kiszolgálni a rajongókat, azok legközelebb is meg fogják nézni az újabb filmeket, és megvásárolják a hozzá kapcsolódó termékeket, a pólókat, a sapkákat, műanyag poharakat és az akciófigurákat is. Mindeközben ezek a sztorik jóval többet jelentenek a puszta bevételnél, hiszen újramesélik azokat a modern mitológiához kapcsolódó narratívákat, melyek befolyásolják az életünket.
A filmek pedig akkor tudnak igazán hatni a nézőre, ha az képes magát beleélni a történetekbe, melyek olyan alapvető kérdéseket feszegetnek, mint hogy milyen az univerzum, mi a jó és a rossz, kicsoda az ember, vagyis kik vagyunk mi, és úgy általában: mi az értelme az életünknek? Kerényi Károly klasszika-filológus, aki a huszadik században nagyhatású mítoszkutató is volt, a görög mítoszokat elemezte, és visszatért azok eredeti jelentéséhez, amit úgy summázott, hogy a mitológia megmagyarázza önmagát és mindent a világon. A mítoszok tehát olyan történetek, melyek az alapvető antropológiai kérdéseinkre adnak válaszokat. Szintén hasonló narratívákon és mintázatokon keresztül beszélnek ugyanezekről a kérdésekről a DC- és a Marvel-filmek, de akár a Star Wars, a Mátrix vagy a Harry Potter filmfolyamok is.
– A Star Wars történetében az apa-fiú viszonyt például Oidipusz király mítoszához szokták hasonlítani, tehát Lucas története is kapcsolódik a görögökhöz.
– Pontosan, sőt George Lucas például egyszer egy interjúban elmondta, hogy a híres mítoszkutató, Joseph Campbell könyve is inspirálta, aki szerint az emberiség öröksége a mítoszokon keresztül hat. És ha megnézzük a világ legkülönbözőbb mítoszait, akkor felfedezhetjük, hogy mindegyik egy univerzális bölcsességet ismertet meg velünk.
Vagyis mindegyik ugyanarról beszél, többnyire hősökről, akik képesek megküzdeni a maguk és a világ problémáival, miközben a személyiségük is fejlődik. Lucas másrészt azért is rendezhette meg a Star Warst, mivel a második világháborút követő fiatal nemzedék tele volt újabb kérdésekkel, melyekre a tradicionális vallások tanításai sokaknak már nem voltak kielégítőek – főleg, ha a világháború során elkövetett rémtettekre gondolunk. Lucas pedig hogy válaszokat adjon, visszanyúlt a közös mitológiai kincshez, melyet ötvözött a popkultúrával, vagyis szórakoztató formában adott elő. Tudta ugyanis, hogy az emberre akkor hat igazán a történet, ha azt élményszerűen tudja átélni – erre pedig a képregények és a filmek eléggé alkalmasak. A DC és a Marvel filmes univerzuma, melyek a 2010-es években jöttek létre és tágultak folyamatosan, szintén a mitológiai mintákra épülnek, melyek történetei ismerősen csengenek a nézőnek.
– Hogyan képesek ezek az univerzumok átadni a megfelelő üzeneteket?
– Ahhoz, hogy egy mítosz jól működjön és eladható legyen, ahhoz tudatosan kell felépíteni. A filmekben a tanítások ezért sokszor egy-egy mondatos üzenetekben fogalmazódnak meg, mint például „Make yourself” (Csináld meg önmagad) vagy „You can do it” (Meg tudod csinálni). A néző, amikor ezeket hallja, úgy érzi, hogy a saját életét ő maga is alakíthatja, sőt konkrétan megalkothatja önmagát! És meg is kell kreálnia, hiszen ezáltal érheti el a sikert és a magabiztosságot. Ha pedig ez sikerül, akkor bizonyos időszakokra átélheti a boldogság pillanatait, sőt továbbmegyek, az örökkévalóság pillanatait.
– Mivel lehet az utóbbi állapotot elérni?
– Ha például valaki át szeretné élni a szerelmet és az igaz boldogságot, akkor tudnia kell, hogy az valószínűleg csak temporális, vagyis időszakos lesz, hiszen ebben az életben minden temporális. Ezért is kell fogyasztanunk a mítoszokat, hiszen már a görögök is tudták, hogy a Földön csupán egy életed van. Így hát küzdened kell, hogy kihozd magadból a maximumot, hogy te lehess Akhilleusz. Vagy Perszeusz. Vagy Thészeusz. A nők esetében pedig Afrodité, vagy Pallasz Athéné, vagy Diana. Tehát vannak olyan minták, amelyek azt tanítják neked, hogy hozd ki magadból a legtöbbet. És ehhez másokkal versenyezned kell. És még magaddal is, mert „You can do it” és „Make yourself”.
– Ez úgy hangzik, mintha a modern mítoszok a piaci versenytársadalom értékeit tükröznék vissza.
– Persze, hiszen folyamatosan versenyhelyzetben vagyunk önmagunkkal és másokkal szemben is a sikerek és az önigazolások okán. És ez nyilván a kapitalizmus motorjának egyik legerősebb hajtóereje. Ha pedig elértük a sikert, és miénk a gazdagság, akkor még mindig választhatunk új célt, mely lehet egy wellnesshétvége, egy külföldi utazás vagy egy otthoni jacuzzi. Az ezekről szóló reklámok pedig azt sugallják nekünk, hogy a termékek segítségével pár pillanatra megélhetjük az örökkévalóságot. Mindezért persze rengeteget kell dolgoznunk és stresszben lennünk, hogy aztán az egyhetes vakációnk minden tekintetben tökéletes legyen.
– Vannak a filmekben konkrét utalások a kapitalizmus eszményére?
– Abszolút, Az Igazság Ligájában például, amikor Flash beszáll a Batmobilba, megkérdezi Batmantől, hogy neki mi a szuperképessége, mire Bruce Wayne azt válaszolja, hogy „Gazdag vagyok”. És tulajdonképpen ez az ő specialitása, hiszen azért tudja összetartani a szuperhős csapatot és megmenteni a világot, mert milliomos, ahogy a Marvel-univerzumban Tony Stark, aki szintén a pénze miatt képes megalkotni Vasember páncélját. A filmekben tehát ténylegesen felmagasztalják a pénzt, sőt annak szakrális és spirituális jelentőséget is adnak.
– Noha a szuperhősök eltérő külsővel, ruházattal és különböző képességgel rendelkeznek, mi a közös jellemzőjük?
– A szuperhősökben az a közös, hogy bár emberfeletti erővel bírnak, mégiscsak emberiek, vagyis törékenyek és esendőek, mint mi. Ennek ellenére felvállalják a személyiségüket, miközben persze mindenkit szétkaratéznak, és a történetek végén még az akadékoskodók is rájönnek arra, hogy ki kell állnunk egymásért, hogy megmentsék a Földet. A szuperhősök csapata ráadásul sokszínű, míg ellenfeleik tömege arctalan, egyforma és uniformizált, akár Az Igazság Ligájában a rovarokra hajazó paradémon-hadsereg vagy a Star Warsban a rohamosztagosok. A tanulság ezért a filmekben az, hogy védjük meg a sokszínű, tökéletlen, de amúgy szép világunkat, és legyünk hasznos tagjai a társadalomnak, persze úgy, hogy közben individuumok maradunk. Vagyis megfordítva: állítsuk a saját magunk másságát a közösségi érdekek szolgálatába.
– A filmekben utóbbira szélsőséges példák is akadnak. Egyes szuperhősök még az életüket is áldozzák a közösségért.
– Igen, a filmekben időnként visszatér a Messiás-narratíva, amely a Bibliához is kapcsolható. A Star Warsban Anakin Skywalkernek például nincsen apja, és egy távoli, sivatagos bolygón születik meg rabszolgasorsban. Ő például azt a feladatot kapja, hogy hozzon egyensúlyt az Erőben, de idővel rossz döntéseket hoz, átáll a Sötét oldalra, Darth Vader lesz, vagyis elbukik a megváltó úton. Őt követi a fia, Luke, aki azonban felismeri az apjában a jót, így mikor a kancellár meg akarja ölni a fiút, az apa beteljesíti a sorsát, és végez a gonosszal, vagyis lényegében ő hoz egyensúlyt az Erőben. A Harry Potter- és a Mátrix-sorozatban is hasonló feltámadástörténeteket láthatunk, ahogy Az Igazság Ligájában Superman esetében is. A Messiás-narratívák valójában azt tanítják, hogy mi is hozzunk áldozatot az életünkben. Mentsük meg a világot, és persze mentsük meg magunkat, hiszen így szimbolikus értelemben mi is feltámadunk. A nézők szeretik az ilyen filmeket, hiszen ismerős történetet látnak.
– Mi a helyzet a női szuperhősökkel?
– Az ezredforduló utáni modern női hősök már a Marvel- és a DC-univerzum filmjei előtt megjelentek, gondoljunk csak a kilencvenes évek közkedvelt számítógépes játékának, a Tomb Raidernek kincsvadász hősére, Lara Croftra, akit Angelina Jolie alakított a 2001-es filmváltozatban. De ide sorolható a Charlie angyalai ezredfordulós feldolgozása, Tarantino Kill Billjének Menyasszonya vagy a Harry Potter-sorozat Hermionéja. A női szuperhősök viszont, akárcsak férfi társaik, szintén hasonlóságot mutatnak a görög héroszokkal. Ők is erősek, vagányak és harcolnak, de azért érzelmesek is tudnak lenni, vagy akár anyák, mint a Kill Bill főhőse. Egyszerre hozzák Aphrodité alakját és a patriarchális kapitalista rendszerbe bekényszerített nő szkilljeit. Ha pedig megnézzük a Marvel világában a Fekete Özvegyet vagy a DC-ben Wonder Womant, láthatjuk, hogy mindkettőben megtalálható Pallasz Athéné, a bölcs és harcos női elem, valamint Aphrodité, a szexualitásával hódító szerelemistennő. Wonder Woman alakjától pedig nem áll távol az őt alakító Gal Gadot személyisége sem, aki két évet szolgált az izraeli hadseregben, tizennyolc évesen szépségkirálynő-választást nyert, miközben egy okos, értelmes hölgy, aki a nők jogaiért is küzd.
– Az isteni elvárások teljesítése közben az egyén viszont időnként elbukhat. Nem lehet, hogy a szuperhősök életének követése a hétköznapok emberében inkább frusztrációt okoz?
– Dehogynem, sőt, ez mindkét nemre igaz. A filmek a férfiak felé olyan elvárásokat támasztanak, hogy legyenek izmosak, talpraesettek és jóképűek, a barátnőjük pedig legyen egy szupernő, a nők felé meg azt, hogy legyenek egyszerre istennők és háziasszonyok is. Ne felejtsük el azonban, hogy a filmekben a szuperhősök is sorozatosan elbuknak, akadályokba ütköznek, sőt, néha még depressziósak is, legyenek bármilyen erősek, bátrak és szépek. Egy-egy buktató után viszont erőt vesznek magukon, talpra állnak, és folytatják a harcot. Ha pedig te mint néző azonosulsz velük, te is képes leszel talpra állni. Vagy megmenteni világot. Merthogy képes vagy rá. You can do it.
