I.
„de fel tudjuk-e a hazának áldozni pillanatnyi érdekeinket, pártszeretetünket, kicsinyes gyűlölségeinket?”
(Eötvös József: Magyarország 1514-ben)
Egy évvel a következő választás előtt, és egy évvel az után, hogy hozzánk is elérkezett a járvány, az ország nagyon rossz szellemi, és - ha lehet - még rosszabb lelki állapotban van. Emberek esnek egymásnak egyetlen kinyíló autóbuszajtó, egyetlen tévesztés, egyetlen internetes bejegyzés, egyetlen mondat miatt. Sok oka van ennek, de az bizonyos, hogy a járvány, valamint az a frusztráció, amit a bezártság, a félelem és a bizonytalanság okoz, kiélezett minden korábbi feszültséget, gyanakvást, bizalmatlanságot, ellenségeskedést és gyűlölséget.
Egy év múlva, 2022 tavaszán tartják a következő országgyűlési választásokat, és már most érződik annak előszele, hogy a küzdelem ismét életre-halálra folyik majd. Bizonyos, hogy a politikai aktoroknak, a pártok vezetőinek, aktivistáinak, véleményformálóinak kitüntetett szerepük és felelősségük van a nyilvános beszéd minőségét illetően, de van felelőssége mindenkinek – még ha csekélyebb is –, aki valamelyik politikai oldal mellett vagy ellen, bármely politikai kérdésben, bárhol nyilvánosan megszólal.
A harmadik magyar köztársaság első évtizedében, az 1990-es években minden választás előtt leültek az egymással versengő pártok, hogy megegyezzenek a tisztességes és méltányos versengés szabályaiban. Ez nem jelentette azt, hogy mindenki minden előírást mindig betartott volna, de azt igen, hogy léteztek olyan normák, elvek és értékek, amelyeket a különböző politikai erők egyaránt komolyan vettek, és amelyeket mint közös normákat számon lehetett rajtuk kérni.
Az a kérdés, hogy ha most ilyen megegyezésre és konszenzusra nincs mód, akkor mi lesz – és mi legyen. Ha ebből az következik, hogy mindenki minden kontrollt félretéve esik neki a másik torkának, akkor az az országot még mélyebbre taszítja a megosztottságban, a bizalomhiányban, mi több, a gyűlölködésben. Azt kívánom, hogy ne ez történjen, mert bármely oldal győz és alakíthat majd kormányt, az ország mindenképpen vesztes lesz.
A másik lehetőség, amiről most beszélni kívánok, sokkal nehezebb, de talán előremutatóbb. Azt javaslom, hogy az ellenzék állapodjék meg az alapvető etikai és kommunikációs elvekben és normákban, és azokhoz tartsa magát. Úriember módjára fogadja meg, hogy nem engedi magát belerántani méltatlan mocskolódásokba, álhírek terjesztésében, riogatásokba, kicsinyes és nemtelen vádaskodásokba. Az lenne a kívánatos, hogy az ellenzék minden pártja, minden jelenlegi politikusa és a politikai pálya minden aspiránsa, de mellettük minden támogatójuk, hívük és szavazójuk egyaránt értse az alapelveket, fogadja el őket, és igyekezzen azokhoz tartani magát.
Erre azért van különösen nagy szükség, hogy az országnak ne csak politikai, hanem morális, kommunikációs és érzelmi alternatívát mutasson. Az a meggyőződésem ugyanis, hogy az emberek elsősorban ennek a hiányát érzékelik, kevésbé a programok és politikai értékek hiányát. Hanem azt, hogy legyen olyan politikai erő, amelyben meg lehet bízni. Hogy ne kelljen a szavak és tettek távolságát mérlegelniük. Hogy érezzék a nyugalmat, a szaktudást, a megfontoltságot, a felelősségérzetet. Hogy a szavak azt jelentsék, amit jelentenek, és ne a mögöttes tartalmukat vagy sugallatukat. Úgy gondolom, ha ezt az érzelmi kiegyensúlyozottságot, etikai stabilitást és a világos beszédet tapasztalják az emberek, az egészen bizonyosan jótékonyan fog hatni az ország szellemi és lelki közállapotára.
II.
Minden erény önáldozattal jár, feláldozásával pillanatnyi kényünknek, megtagadásával önhasznunknak, s nem ritkán hajlandóságunk vagy gyűlölségünk elnémításával
(Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz)
Alább javaslatot teszek egy olyan etikai kódexre, amely szabályozná, talán normáját jelenthetné a politikai játéktér minden szereplője viselkedésének és kommunikációjának. Ha mind az ellenzék, mind a kormánypártok elfogadnák, az lenne az üdvözítő. Ám ha ez nem sikerül, az ellenzék akkor is meghirdetheti a tiszta kezek, tiszta szívek, a tiszta szavak és a tiszta szándékok programját.
Minden szabályt igyekszem először pozitív elvárásként megfogalmazni, majd a részletezésben tiltásként. Így lesz talán az elv is érthető, s a gyakorlatba is átültethető.
Tiszteletben kell tartani a politikai ellenfelet, a politikusok és véleményformálók személyét és autonómiáját.
• Nem szabad a politikai vetélytársak kinézetét, fizikai adottságait, testét semmiféle módon kinevetni, arra még csak utalást sem tenni.
• Nem szabad a politikai vetélytársak nevét, szokásait, öltözködését, beszédmódját, jellegzetességeit, esetleges hibáit semmiféle módon kinevetni, azon élcelődni.
• Nem szabad nevetség tárgyává tenni a politikai vetélytársak hitét, meggyőződését, szokásait, elkötelezettségét, nemzetiségét, szexuális irányultságát.
• Nem szabad kiterjeszteni a politikai csatározást a politikai vetélytársak családjára, magánéletére.
• Nem szabad senkinek a becsületébe gázolni, sértegetni, kinevetni vagy kinevettetni.
• Nem szabad senkit fenyegetni.
Feltételezni kell a politikai ellenfél tisztességét, szándékainak tisztaságát.
• Nem szabad rossz szándékot tulajdonítani a másiknak.
• Nem szabad feltételezni a másikról, hogy erkölcstelenséget vagy jogtalanságot követett el, csak ha tényszerűen bizonyítható a másik fél morális vagy jogi vétkessége.
• Nem szabad senkiről eleve azt feltételezni, hogy magatartása tisztátalan, önös vagy érdekvezérelt, csak ha tényszerűen bizonyítható a másik fél vétkessége.
• Nem szabad összekeverni a szándékos rosszindulatot és a jószándékú tévedést, a hibát és a bűnt, a meggyőződést és a hatalomvágyat, a gyengeséget és az aljasságot.
Morális jelentése van mindennek, amit valaki csinál: szóval, tettel, hallgatással vagy mulasztással; de minden politikai megszólaló azért és csak azért felelős, amit ő mond vagy cselekszik.
• Nem szabad általánosítani.
• Nem szabad egy párt hibáit minden szimpatizánsára vonatkoztatni.
• Nem szabad egy párt valamely képviselőjének vagy szimpatizánsának hibáit egy párt egészére vonatkoztatni.
• Nem szabad bárkinek a szemére vetni olyan tetteket, amelyeket nem ő követett el, és mondatokat, amelyeket nem ő mondott, még akkor sem, ha felmenői, rokonai, családja köréből cselekedte vagy mondta valaki azokat.
• Nem szabad senkit felelőssé tenni korábbi eseményekért, előző generációk és politikai formációk cselekedeteiért.
Komolyan kell venni a teljes politikai közösséget: a politikusokat és a szavazókat egyaránt; tisztességesen kell velük és róluk beszélni, érdemben kell őket tájékoztatni.
• Nem szabad rosszindulatú álhíreket terjeszteni, ilyenekkel riogatni az embereket.
• Nem szabad minősíteni a másik személyt vagy kijelentést, helyette komoly elemzés és kritika tárgyává kell tenni; bírálni szabad, minősítgetni nem.
• Nem szabad durván beszélni, a közbeszédben nem használhatók trágár, vulgáris, alpári vagy becsületsértő szavak és gesztusok, káromkodás.
• Nem szabad tegezni a másik embert, ha vele valaki kölcsönösen nem tegeződik.
Komolyan kell venni az egymással versengő politikai eszmerendszereket, tisztelni kell azok meglétét, igazságait, teoretikusainak és képviselőinek meggyőződését.
• Nem szabad bármely párt szavazóit, bármely eszmerendszer híveit leszólni.
• Nem szabad megkérdőjelezni a pártok vezetőinek, véleményformálóinak és képviselőinek azt a feladatát, hogy valamely eszmét és az azt követő embereket képviseljék.
Felelősséggel kell viseltetni az iránt a jövő iránt, amelynek formálásáért a politikai versengés folyik.
• Tilos aljas indulatokat gerjeszteni, fizikai bántalmazásra vagy erőszakra buzdítani, fenyegetni.
• Tilos leszólni embercsoportokat: népeket, nemzetiségeket, vallási közösségeket, városi vagy vidéki közösségeket, etnikai közösségeket, életmódjuk, kulturális igényeik, szexuális orientációjuk, életformájuk, biológiai adottságaik szerint szerveződő csoportokat.
• Nem szabad felelőtlen ígéreteket tenni: ígérni mindazt lehet, amit egy politikus reálisan megvalósíthatónak vél, de semmi olyant, ami túlzott elvárásokat, indokolatlan várakozásokat gerjeszt, vagy ami a másik felet megalapozatlan ígéretekre készteti.
• Nem szabad megkérdőjelezni a politikai rendszer egészét és legfőbb intézményeit, nem szabad aláásni a köztársaság iránti közbizalmat.
III.
…hol minden szögletig
Eljusson a nap s tiszta levegő.
(Petőfi Sándor: A nemzetgyűléshez)
Ne féljünk a sok korláttól és tiltástól: ez egyúttal felszabadíthatja a politika szereplőit, és azzal foglalkozhatnak, amivel egy nemes versengésben kell: a saját elképzelések ismertetésével, az ország problémáinak számba vételével, megoldások és alternatívák felkínálásával. Továbbá a másik fél programjának szentelhetik a figyelmüket, azt szigorú kritikának vethetik alá, hogy bemutassák a politikai tévutakat, az átgondolatlanságokat. Feltárhatják a visszaéléseket, a korrupciót, a tisztátalan megnyilvánulásokat. De minden esetben azt, amit a másik politikai fél tett vagy mondott, és nem a másik politikai erő vélt szándékait. Bármilyen politikai hibát vagy morális bűnt érdemes szóvá tenni – de csak azt, ami valóban megtörtént. Nem a személyt, hanem a tettet és a mondatokat kell bírálni.
*
Olvasom a Facebookon a különböző politikai posztokat, megjegyzéseket, reflexiókat és válaszokat. Egyre jobban elkeseredem. Mert van sok olyan megjegyzés, amivel egyetértek, sok okos gondolattal, felelősségteljes megnyilvánulással találkozom, gyakran éleslátással, szigorúsággal, elkötelezettséggel. Mégis nagyon kevéssel tudnék azonosulni, mert sokszor bántóak, durvák, árnyalatlanok. Káromkodnak, minősítgetnek, vagdalkoznak, kioktatnak, sértegetnek. Nem jó.
Minden beszélgetésnek és vitának megvannak a maga kommunikációs előfeltételei és nyelvi-udvariassági keretei. Ezek biztosítják azt, hogy az ellentétes vélemények és szándékok úgy ütközhessenek, hogy mégse kapjon mindenki súlyos sebeket, hogy a vita lefolytatása után lehessen együtt élni. Egy választás után is együtt kell majd élni, egyazon országban, egyazon problémák között. Nem szabad engedni, hogy úgy eldurvuljon a küzdelem, hogy utána mindez lehetetlenné váljon.
Elvileg minden politikai oldal kötelessége és felelőssége az, hogy erre ügyeljen. Jó lenne, ha sikerülne megállapodni a tisztességes verseny játékszabályaiban. Ha mégsem sikerül, akkor az ellenzék pártjaihoz és véleményformálóihoz szólok, hogy az ellenzék kommunikációja tisztességes legyen, mert ezzel tud igazi alternatívát kínálni az országnak.