Az a két nap volt az erkölcstelenség napja: a Nőnap előtti szombat, aztán a vasárnap. Amikor a szakmai tudással, járványkezelési stratégiával, oltási tervvel nem rendelkező kormány és teljes szakértői gárdája erkölcsi szempontból megbukott. Láttuk, az említett hétvégén sem az informatikai rendszer hibáit, sem annak következményeit nem tudta kezelni a kommunikációban és a valóságban. Felelős nincs. Mindenki azt csinált, amit akart.
Belebukott a kormány az eddigi „legnagyobb” vállalkozásába. Amikor nem egymillió embert kellett volna beoltani, hanem csak 75 ezer, oltási sorrendben következő, indokoltan besorolt állampolgárt, akik a nyilvántartás szerint krónikus betegségben szenvednek. Őket hagyta a parton a kormány, különösen azokat, akik az egészségügyi ellátáshoz, digitális eszközökhöz amúgy is nehezen férnek hozzá.
A zűrzavar teljes volt. Kimentek az értesítések és berendelések az oltópontokra. Majd SMS-ben a lemondás a bocsánatkéréssel együtt. Mire szombat reggel felébredtünk, kiderült, hogy a kormány kommunikációjával ellentétben van oltás az oltóhelyeken. Ezért hát a hírt megtudók, a regisztrált értesítettek, az engedélyező SMS-sel nem rendelkezők, a nem a korosztályhoz tartozók is megrohanták a helyszíneket. Ők aztán vagy megkapták az oltást, vagy nem. Az időpontra való rendelés menete felborult, ezért tömegek álltak az oltópontok előtt egymás hegyén-hátán.
Boldogabb országokban a járvány durvulásakor, a vakcinák érkezésének hírére a politikai döntéshozók és a szabályozásban, levezénylésben résztvevők összeülnek a bioetikusokkal, az egészségpolitikai szakemberekkel, az orvosokkal és ápolókkal, szakdolgozókkal. Egyeztetnek a betegek képviselőivel és másokkal, akik a járvány terjedésének megakadályozásában kulcsszerepet töltenek be - mint a tanárok, az óvodai gondozók, a kereskedelemben, a közlekedésben dolgozók -, hogy a jó erkölcsnek megfelelő módszereket dolgozzanak ki az oltások elosztására. A megbeszélések célja a bioetika nyelvén a triázsolás, a rászorultság szerinti rangsorolás. A kulcsszavak az igazságosság és a méltányosság. Az emberek nem akkor jutnak hozzá a vakcinához, amikor akarnak, ezért meg kell valósítani a „kemény” sorolást.
A kormány erkölcsi szabályt borított fel. Nem menekülhet annak felelősségétől, hogy miképpen borult fel a korlátozott oltóanyag-készlet elosztásánál a hasznosság, az egyenlőség és a tisztesség közötti egyensúly. Aki betartotta a szabályt, az hoppon maradt. Aki odatévedt, azt beoltották. Emiatt már fogalmunk sincs, milyen elvek szerint történik a védőoltások elosztása a társadalomban. De mert oltási terv sem létezik, így hát sérelmet szenved az elszámoltathatóság is. Amely megkövetelné, hogy legyen egyértelmű a döntéshozatal, és a tájékoztatás legyen a nyilvánosság számára bármikor elérhető. Egy biztos: az előző hét végén a sérülékeny csoportok kimaradtak. Az idős, nehezen mozgó, a nem látó, a mozgássérült vagy más akadályoztatással élő honfitársaink.
De van itt más baj is. Közel 300 budapesti, és több száz vidéken dolgozó ápoló és szakdolgozó hetek óta kísérletezett azzal, hogy fogadják őket az oltóhelyek az oltásfelvételére. Voltak közöttük a betegségen átesettek, akik várták az oltáshoz szükséges idő lejártát, a gyermekgondozásból visszatérők, új belépők és mások. Müller Cecília március 3-án kelt levelében az oltópontokhoz irányította őket: erre a szombatra kaptak behívót. Álltak is a sorban egy nehéz műszak előtt vagy után.
De az oltópontok dolgozóival szemben is erkölcstelen volt az oltást szervezők trehány teljesítménye, mivel ezt az egész felborult rendszert és a temérdek indulatot is nekik kellett kezelni. A szombati napon egyszerre kellett oltani a regisztrált AstraZeneca oltást felvevőket és az oda akármikor betévedőket. Tumultuózus jelenetek zajlottak, minden időpontra történő beosztás nélkül. Ezzel sérült a biztonság és a szakmai szabály betartásának kívánalma. Mindez ellentmond a kormány retorikájának, mert nemrégiben a háziorvosokat még azzal fenyegette: amennyiben nem a kiadott névsorokat követő rend szerint járnak el, büntetést kapnak. Miközben ők majd beleszakadnak, hogy megfeleljenek az elosztási keretekben előírtaknak. Ne történjen pazarlás, de az oltás is haladjon előre. E rendelkezés kapcsán és a botrányos hétvégén történtek miatt felmerül a kérdés: az oltásért felelősöket ki bünteti meg?
Mi romlott el? A kormány kommunikációja szerint semmi. Tanulság nincs. Pont ezzel a szakmai és erkölcsi hozzáállással futnak neki az oltásért felelős személyek a következő időszaknak. A kérdés az: maradjon-e minden változatlan, annak ellenére, hogy a hatalom által diktált zűrzavar miatt az oltóközpontokban nem volt biztonságos, nem volt igazságos, nem volt méltányos a helyzet? Vagy hajlandó-e az esetből tanulni a döntéshozó?
Mert a kormány eddigi ténykedése a tömeges oltást illetően ellentmond a hasznosság, az egyenlőség és a tisztesség közötti egyensúly kívánalmának. Talán értelmesebb lenne ezt tudomásul venni, és bevallani, hogy - mint a világon mindenhol - mi sem voltunk felkészülve erre a pandémiára. Ideje lenne a nagy arcokat lecserélni. A kormányoldali celebek helyett a szakértők közül egy erkölcsileg érzékeny embert találni, aki tisztába van az igazságos elosztás fogalmával. Hogy miképpen lehet a módszert érzékenyebbé tenni, a hiteles és biztonságos védekezést megteremteni a járvány kezelése érdekében.
Talán Orbán Viktornak kellene először arcot cserélni - mondjuk kínaira. Abban a kultúrában az arcnak több jelentése van, mint például becsület, tisztelet, érzékenység, együttérzés. Mutathatná mindezt mondjuk a magyar állampolgárok felé.