"A második hullámot sikerült leszorítanunk (...) levittük a birkózószőnyegre (...) Most az a feladat, hogy megakadályozzuk a harmadik hullámot" - mondta érezhető elégedettséggel Orbán Viktor a Kossuth Rádióban. Aznap, 2021. január 3-án 1307 új koronavírus-fertőzöttről, 103 halottról és 403 légeztetőgépen lévő betegről számolt be a kormány járványügyi honlapja.
A következő hét lesz a járvány legnehezebb hete, a hajnal előtti legsötétebb órákban vagyunk, mondta ugyanaz az Orbán Viktor, ugyanabban a Kossuth Rádióban, március 14-én. Aznap, amikor sosem látott erővel tombolt a harmadik hullám, 1005 covidos küzdött az életéért túltelített kórházak lélegeztetőgépein, és 8863 új napi fertőzöttet regisztráltak. Aznap, amikor már tudtuk, hogy újszülöttekre is halálos veszélyt jelent a gyorsan terjedő brit mutáns, és hogy a magyar kórházakban is "Bergamo van", azaz az orvosoknak dönteniük kell, kinek adjanak életmentő kezelést.
A két nyilatkozat között kicsivel több mint két hónap telt el. Ezalatt 57 százalékkal nőtt az ismert koronavírus-fertőzöttek és 71 százalékkal (!) a halottak száma. Orbán Viktor időközben sok mindent mondott – brüsszeli és keleti vakcinákról, az oltási program sikereiről és a oltásellenes ellenzékről – olyat azonban egyszer sem, hogy a szélsebesen terjedő járvány miatt leállítják az országot, ahogy tavaly tavasszal az első jelek láttán tették.
Halogatása hideg taktikai szempontból érthető, és csakis abból. A néhány hetes-hónapos lockdown temérdek újabb munkahely megszűnésével, jelentős gazdasági visszaeséssel járhat, ez pedig politikai öngyilkosságnak számít a választások előtti, rendszerint nagyvonalú ígéretektől hangos évben. De jelenleg nem a vírus, hanem az ország fekszik a birkózószőnyegen, erőtlenül, kiterítve. Levegő után kapkodunk: lélegeztetőgépeken vagy maszkok takarása alatt, szüleinkért, párunkért és már a gyerekeinkért is aggódva, testünket a vírus, lelkünket a félelem fertőzi. Az eddigi védelmi intézkedések kevésnek bizonyultak, az Orbán által egyedüli kiútnak nevezett tömeges oltás csak hosszú hónapok után csillapíthatja a krízishelyzetet - az pedig a cinizmus magasiskolája, amikor az oltási rendet felrúgó, a 60 felettieket beelőző kormánytagok beszélnek a vakcinázás szükségességéről.
Zárni kell, még hozzá azonnal, hogy megelőzzük a kórházi ellátórendszer összeomlását, hogy ne haljanak meg betegek ellátatlanul , a gyógyulás bármilyen valós esélye nélkül. Egy igazi vezető érti, értené ennek szükségességét. Egy, a hazájáért felelősséget vállaló miniszterelnök számára nem lenne kérdés, hogy emberéletek megóvása vagy egy kormányváltás kockázata között válasszon. Persze, ehhez veszíteni is tudni kellene. Hiszen az áldozathozatal akkor az igazi, ha magunkon gyakoroljuk.