A jó profillal kialakított kisebb csatornák a televíziózás jolly jokerjei. Ha nincs kedved semmilyen filmhez, politikai vagy sport vérnyomásfokozóhoz, egyáltalán, semmihez, mert épp beleuntál az életbe, de még ott a kezedben a távkütyü, egy ilyen helyre mindig beugorhatsz egy felesre vagy egy kávéra. Duruzsol körülötted egy kis ismeretterjesztés, zene, duma, és minden rendben, bánat, kedvetlenség elfújva, visszatértél. Esetleg egy bónusz élménnyel, okossággal, infóval. Érdemes hát felkutatni ezeket a töltőbázisokat.
A magyarországi kínálatban jó kis törzshelyként szolgálhat például a Heti TV. A zsidó kisebbség számára bizonyosan. Ha valaki maga vállalja, hogy ide tartozik, ez nem is kérdés. Akivel pedig környezete közli időről-időre a számára nem feltétlenül kellemes származási adatot, szintén nem bánja meg, ha az asszimilálódást igazoló jó pontok gyűjtése közben megpihen a családfa árnyékában. Tekintheti akár ellenőrzési pontnak is: ha egy pillanatra sem érzi otthonosan magát, megnyugodhat, a nemzet többségének részévé vált, talán már genetikailag is.
De természetesen a Heti TV tárva-nyitva áll minden „vendég” előtt, és érdemes élni a lehetőséggel. Ez a csatorna teljesen mást kínál, mint amit különféle nemzetiségi adásoknál megszokhattunk. Nincs benne hivatalos, demonstratív jelleg, nem politikai gesztus tartja életben. A vallási és kulturális hagyományok ugyan itt is fontos pillért jelentenek, de nem muzeális, szuvenír derítettséggel, hanem hétköznapi elevenségükben kerülnek elénk, személyre szabhatóak, elutasíthatóak, figyelmen kívül hagyhatóak. A legfontosabb a társadalmi-kulturális közeg hiteles, sokszínű érzékeltetése. Amiben nagyon sikeres a Heti TV. Ennek a csatornának hangulata van, közvetíti a zsidó világ szabad lüktetését a szorongásokkal, identitásproblémákkal együtt. Megfelelő, a hazai közösséghez igazodó dimenzióban, a haza létezésének biztonságát sugárzó zsidó államként, de nem anyaországként tekint Izraelre,
A varázslathoz nem nagyon van mivel bűvészkedni. Izraeli anyagok mellett döntően beszélgetőműsorokból áll össze a program. A kamerák jó minőségűek, csak nincs belőlük sok, és nem mozoghatnak nagy térben. A műsoronként cserélődő külsejű háttérparaván is egész közel van a bemondókhoz, a beszélgetések résztvevőihez. A korlátozott technikai lehetőségeket jól érzékeltetik a híradók. A bemondó szövegét minden hírnél egyetlen néma bejátszás, általában egy közszereplő szájtátogató alakja illusztrálja. Egyszóval, a hatás, a hiteles atmoszféra, az elevenség döntően a műsorvezetők tehetségén, személyiségén múlik. Nos, Breuer Péter nagyon elkapta az alaphangot. Nem nagyon van példa rá, hogy egy tévé tulajdonosa egyben szerkesztője és frontembere is legyen. Breuer teljes mértékben felvállalja ezt a helyzetet a kamerák előtt. Van annyira felkészült és magabiztos, hogy ne zavarja, hogy nem vérprofi. Egyfajta tájékozott, nagydumás üzletemberként jelenik meg, aki csattint egy stúdiót maga körül, hogy benne éljen társasági életet. Már reggeltől, a Pirkadattal hívja barátait, ismerőseit, velük mindig szívesen trécsel, sokakkal örömmel ismerkedik meg, és vannak, akikkel illendő beszélgetnie. Laza, civil hangütésével képes elfeledtetni, hogy egy kis közösségi tévé szerény terében vagyunk, sokkal inkább egy zsidónegyed – vagy éppen város – óriási kávéházában érezzük magunkat, ahol bárki megfordulhat. Breuer persze tudja, hogy a felszabadult, okosságos zsivajhoz több vezérhangra is szükség van. Így aztán a közelében levő adásasztaloknál olyanok társalognak a vendégekkel, mint Rangos Katalin, Szegvári Katalin, Schmuck Andor, M. Kende Péter.
De bármilyen dörzsölt is tévétulajdonos-műsorvezetőnk, a mai magyar politikát ő sem tudta távol tartani magától. Csupán adományokból nem lehet kiszámíthatóan működtetni még egy közösségi csatornát sem, a finanszírozás egyéb forrásainak keresése pedig nehezen áttekinthető terepre is vezethet. Annyi mindenesetre tagadhatatlan, hogy a Heti TV jelenleg igen lojális a kormánnyal szemben. Mint ahogy az is, hogy pimaszkodásra hajlamos az ellenzéki vendégekkel szemben. Egyik se bűn, és az sem kritikai felület, hogy Breuer Péternek milyen politikai elköteleződése, ideológiai meggyőződése van. Csupán érdemes lenne elgondolkoznia azon, hogy a csatornája nem erről szól. Kétségtelen, hogy ma nehéz megtalálni a korrekt pozíciót, de a politikai elfogultság legapróbb jele is megoszthatja, és jelentősen csökkentheti a Heti TV nézőtáborát. Miközben küldetése egy közösség szolgálata, identitásproblémáinak oldása, kultúrájának népszerűsítése. A másik oldalról pedig a politikának is békében kell hagynia egy ilyen fórumot. Szép, ha támogatja, de ne várjon érte semmilyen külön szolgálatot. A magyar médiavilág, a kulturális élet büszke lehet rá, hogy működhet benne egy zsidó közösségi tévécsatorna. Méghozzá a főváros egyik zsidónegyedében! Azok a problémák, amelyek miatt most költöznie kéne, kicsinyesnek tűnnek a fórum jelentőségéhez, értékeihez képest. Egy demokratikus önkormányzatnak ezt be kéne látnia.
