Valamelyik ilyen enthuziasztikusan ziháló kormánytámogató kriptonyilas kommentátor a verbális diaréjában már olyasmit irkált, hogy namostaztán reszkethetnek a román testvéreink, mert ki fog derülni, hogy Mátyás nem is szőröstalpú oláh, hanem magyar, sőt, lehet, hogy királyi zabigyerek. Megelőlegezve ezzel a vizsgálat eredményét, és le merném fogadni, hogy ez lesz: ki fog derülni, hogy Mátyás nem román.
Na ideje bepuszilnunk valamit, hogy ezt bírjuk idegekkel!
Pajzos, Tokaji furmint, száraz (2019), ALDI, 999 Ft. Szalmaszín, nem túl intenzív, étvágygerjesztő levesfűszeres illat, kerek, könnyed, nem sűrű, korty almás és kis érzéki ízzel, pézsma(?), de minden halvány ecsetvonásokkal, ásványos adstringencia villanyos villanásával, kellemes, de nem hangsúlyos savakkal, távoli édesség kedves emlékével, népszerű és finom karakter érett felhangokkal, könnyed és friss egyensúllyal, kimagasló holmi eszement minőség/ár aránnyal, mindennap kéne ilyen bort inni egy-két pohárral, segít élni, kérek még, ez az.
Szal az a cél, hogy bebizonyítsuk: Mátyás nem móc. És itt van a kutya elásva: NEM MINDEGY, WAZZE? Ez csak akkor lehet szempont, ha az etnikait relevánsnak tartom, ha meghatározó jelentőségű számomra a vér, a fajta, a gén, és akkor, igen, akkor máris a keresztény és liberális (ez egyébként kvázi-szinonima, de erről majd legközelebb), azaz európai értékrenden innen vagyok, valahol a törzsi világ és Goebbels között hangicsálva, olyan beszkártosként, aki két hátrafelé nyilazás között szakácsárpád-cikkeket olvasgat és bayerzsoltira izgul fel a tévé előtt a legújabb kormányzati guminő látványára. És Petrovics? (Mármint Petőfi, nem Vanek úr a Tizennégy karátos autóban, akinek majdnem kicsúszik a száján a garnizonban, hogy ő Vanek úr, de időben észbe kap, és azt mondja, hogy nevem van: ez, hogy Petrovics), szóval hogy a sokáig a legmenőbbnek tartott magyar költő mamája-papája tót? De mindegy, a magyarság (franciaság, inuitság vagy hazátlanság, tehát az az érzés, annak a választása, hogy a haza nem fontos, ahogy isten és a család is lehet dobható) legitim és kulturális mém, ami az adott nemzeti kultúra matrjoska-babájában formálódhat ki az emberben (család, suli, lokális közösség és specifikumok, jó esetben egy boldog ország humanista, liberális és demokratikus közintézményei és korrekt közszolgálata, hehe, Európa, az atlanti gondolat, a galaxis, a Lokális Galaxiscsoport, a világ, ahogy a táguló űrben lengve jövőjének nekivág, anyámkinnya, fogjanak meg, fogjanak meg), nem a génektől, Mikibá’! Ezt egy orvosprofnak kéne tudnia, Mikibá’!
Na, igyunk gyorsan valamit, mielőtt tényleg fölszab minket az ideg! Ölelés Merlot (2018) Szekszárd, Vida Péter, 14 százalékos, 2600 Ft. A címke ilyen tündéres-giccses rémség, énkicsipónimos-hellókittis fasság, épp csak egyszarvú nincs rajta, de a bornak eszméletlen szép merlot-illata van, ami dús és intenzív feketecseresznyés- szilvás asszociációkat jelent, kis tintás felhanggal, jó száraz, nincs vörösbor-édessége, amit az illat után elvárt az ember, marhajó marhahús-bor, csöppet maszkulinabb, mint a merlot-k szoktak, mert a merlot a jin, a női princípium egy küvében a cabernet sauvignon, e szupermen izomtibor, a bordói kékszőlőfajták németszilárdja mellett, kerekséget és „édességet” (nem édesborságot, hanem ilyen, a glicerinből és alkoholból és tán az érett tanninból fakadó érintésnyi édes percepciót) szokott hozni a szálkás és csontszáraz és macsó cabernet mellé, de egymagában meg a merlot a legkellemesebb ivású vörösbor, ez is olyan női vonás: kedvesebb, mint a száraz és rossz szagú, mocskos körmű férfiak.
