Az orosz társadalomban zajló mélyreható folyamatokról sokat lehet olvasni manapság, arról kevesebbet, mi zajlik a jövőt formáló fiatalok körében. Pedig a korábban a politika és a társadalom iránt közömbösnek, a múlt és a jelen problémáit csak felszínesen ismerőnek tartott orosz ifjúság manapság nagy változásokon megy keresztűl.
Azoknak a moszkvaiaknak 42 százaléka, akik január 23-án kimentek a Puskin térre tüntetni Navalnij ellenzéki vezető letartóztatása ellen, életükben először vettek részt ellenzéki megmozduláson. A Tudományos Akadémia szociális antropológusa Alexandra Archipova és Alekszej Zaharov közgazdász, politológus felmérésükben megállapították, hogy a tüntetők legnagyobb része 25 és 35 év korú volt. Jelentősen kisebb volt a serdülőkorúak és a nyugdíjasok aránya. A hatóságoknak az a propagandája, hogy éretlen kamaszok lepték el a teret, nem felel meg a valóságnak.
A hatóságok által külföldi ügynökként megbélyegzett független Levada-Centr közvéleménykutató intézet elemzi mindazt, amit a fiatalok körében mostanában tapasztalni lehet. Lev Gudkov, az intézet igazgatója az Echo Moszkvi rádiónak nyilatkozva felhívta a figyelmet arra, hogy korábban a fiatalok ilyen aktivitására nem volt példa.
Akik tüntettek, azok a világhálóról tájékozódnak. Túlzás lenne azt állítani, hogy jártasak a nagypolitikában, kiismerik magukat a társadalmi életben. De az ma már elmondható, hogy rendkívül érzékenyek az igazságtalanságokra. A közösségi hálón szerzett tapasztalatokon túl ezeknek a fiataloknak nem lebecsülhető része már a gazdaság új szektoraiban vagy az üzleti világban dolgozik és már csak ezért is felvilágosultabb. Ellentétben, mondjuk, a 25 év alattiakkal, akikben még az optimizmus és a remény dominál. Nem kell azonban a legmodernebb szektorokban dolgozni ahhoz, hogy valaki felismerje az igazságtalanságokat. Elég, ha körülnéz maga körül az új munkahelyén, megtapasztalja az életszínvonal rohamos csökkenését.
A Navalnij mellett tüntetők, nagy valószínűséggel, nincsenek is tisztában az ellenzéki politikus programjával. Neve még nem is olyan régen ismeretlen volt a számukra. Amit viszont megértettek, hogy itt az ideje a változásnak és az igazságos választásoknak.
Gudkov szerint nő a társadalmi elégedetlenség, a rezsimhez 30 százalék negatívan viszonyul. Azt azonban határozottan tagadja, hogy az emberek forradalmat akarnának. Oroszország belefáradt a forradalmakba. Még, akik tisztában vannak is a helyzettel, általában hallgatnak, félnek, nem nagyon hisznek a változtatások lehetőségében. Ráadásul a lakosság fele konzervatív, szegény, távol a nagyvárosoktól a tévéből informálódik. És elfogadja a hatalom érveit.
Aminek most a tanúi vagyunk, egy hosszabb folyamat állomása. Ezt támasztja alá a Levada-Centr februári elemzése is, amelynek már a címe is sokatmondó: „A generációváltás nem lesz gyors és konfliktusmentes”. Ez a vélemény korábbra tekint vissza, azt állítva, hogy az ifjúság ellenálló hangulata nem most kezdődött, és része az egész országra 2-3 éve jellemző kiábrándultságnak és növekvő ellenzékiségnek. Ez idő alatt a hatalmi intézmények átlagosan 20 százalékpontos veszteséget könyvelhettek el, megháromszorozódott a tiltakozó akciókban való részvétel szándéka. Mindennek a hátterében a gazdasági problémák növekedése, a Krím félsziget bekebelezésekor kialakult konszenzus kifulladása, és a nyugdíjkorhatár emelkedése áll. Ez az egész társadalomra jellemző, csakhogy a fiataloknál a hatalomban való kiábrándultság gyorsabban megy végbe. Ez egybeesik a YouTube és az Instagram orosz követőinek elképesztően gyors növekedésével.
Ellentétben az idősebb korosztállyal, a fiatalok rokonszenveztek tavaly a habarovszki és a belarusz tüntetőkkel, sőt hitelt adtak annak, hogy Navalnij megmérgezése mögött az orosz hatóságok állnak. Mindez előkészítette a talajt a mostani felbuzduláshoz. A Kreml, a kormányzat és az egyház elmarasztaló ítéleteiből nem nehéz következtetni arra, hogy elhúzódó és fájdalmas lesz az átalakulás.
