És szólott a Puzsér: „Felelős továbbá a teljes magyar értelmiség, amely elefántcsonttornyaiban még mindig nem érti, hogy abban, ami ma a képernyőn (...) hömpölyög, húsz év múlva egész Magyarország elmerül. (…) Felelős továbbá a teljhatalmú keresztény-nemzeti kormányzat, amely kultúrharcos ingerültsége dacára a ValóVilágot lazán képernyőre engedi, a nemi szerepeket és a következő egy év kommunikációját pedig épp most tanulja el VV Renátótól és VV Danitól. A következő egy év alatt pont ugyanúgy bánnak majd el a gondolkodni merészelő magyarokkal, ahogy a balliberális értelmiség elbánt a kultúrával.”
Én nem fogom be a fülem, ha meghallom Puzsér hangját, és tudok figyelni útmutatásaira. Ki akarja vállalni a felelősséget Magyarország romlásáért, a kultúra pusztulásáért, főleg a ValóVilág miatt? Hátha még lehet tenni valamit, legalább felemelni a szót. Ahogy Mérő Vera médiakutató-publicista tette a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook-oldalon. „A szemünk láttára bontakozott ki egy durva, módszeresen felépített kapcsolati erőszak, a hallgatással büntetéstől a személyiség, az önértékelés leépítésén át a verbális bántalmazásig, fenyegetésig (…), szexuális tárgyként használás, nyomásgyakorlásra bekövetkező aktus, hihetetlen stílusú, fenyegető alázás, a fizikai erőszak belengetése. (…) De ami ennél is jobban sokkolt, az a reflektálatlanság.”
Elefántcsonttornyos értelmiségi legyen a talpán, aki ezután se néz bele a ValóVilág 10-be az RTL II-n. Mi folyik itt? Nos, egészében ugyanaz, ami a kezdetek óta. Megalázó helyzeteket provokáló, lélektani emberkísérlet a szórakoztatóipar szolgálatában. Milyen emberi kapcsolatokba keveredik néhány összezárt, nem feltétlenül kifinomult fiatal, kisgyerekeknek való feladatok megoldása közben. Ez már Alekoszék idején is a közönségesség szférájában mozgott, csak azóta talán közönségesebb lett. Több a durvaság, a nyílt bántalmazás, a böfögő testiség. A BeleValóVilág „bónuszai” Gáspár Győzike kommentálásával olykor a domestosos ürülékszag illetlenségével kuncogtatnak. Ugyanakkor a dizájn játékosabb, igyekszik apró idézőjelbe tenni mindezt, Puskás Péter műsorvezető sem hergel arra, hogy túl komolyan vegyük a villaélet eseményeit. De a szereplők számára ettől még kegyetlen a játék.
Ez a műsor ilyen. Valóságshow. Bele vannak kódolva a durva kilengések. Ha átalakítják, az már a Családi kör, a Családi titkok, egy Éjjel-nappal Budapest-sorozat vagy egy szociografikus dokumentarista játékfilm. Nem tudni, mit tehetünk. Vagy csinálják, vagy nem. Vagy betiltják, vagy nem. De ki tilthatná be egy szólásszabadságos demokráciában, milliós nézettséggel? Egyedül elutasítani lehet – egy értelmiségi elefántcsonttoronyból. Amelyben ott tartózkodik Mérő Vera és Puzsér Róbert is. Mindenki, aki nem akarja tudomásul venni, amit tud: a polgári demokrácia fejlődése során a társadalmi egyenlőtlenség találkozik a kultúra piacosodásával. A kommerciális sikerhez pedig lefelé, a kevésbé művelt százmilliók irányába kell mozogni. Tömegkultúrát kell csinálni. Lecsapni az újabb és újabb igényekre, bármilyen alantasnak tűnjenek is. A kialakuló kínálat tartalmi-minőségi arányai lehetnek ijesztőek, de nagyjából lefedik, tükrözik a társadalom kulturális-szociális rétegzettségét, amellyel szembe kell nézni. Ugyanakkor a „lefelé” mozgás egy másik, inkább lélektani dimenzióban is zajlik. A modern civilizáció emberének egyre fontosabb az ösztönvilág megélése, amelyre a társadalmi élet felvilágosult szabályozottsága már alig ad lehetőséget. Mindmáig nem sikerült harmóniát kialakítani a szellem, az erkölcsiség és az ösztönök között. Utóbbiakat igyekszünk lefojtani, így komoly igény van minden formára, ahol szabadon előtörhetnek belőlünk. Nem bántalmazok nőt, elfogadhatatlan, pedig letépném a ruhát némelyikről. Nem gyilkolok, bűn, pedig lenne kit. Nem vagyok kirekesztő, az egyenjogúság szent, de jól esne egy kis „buzizás”, „zsidózás”. És a kommersz kultúra ebben is örömmel szolgálatunkra áll. Ha akarunk, nézzünk akciófilmet, agresszív fantasyt, pornót! Vagy ValóVilágot.
Fiktív, virtuális keretek között, bármilyen visszataszítóak is, mindez még kezelhetőnek tűnik. Igazán az veszélyes, amikor a közbeszéd és a politika is hasonló irányban próbál felvevőpiacot találni magának. Márpedig az „üzleties” szellemű pártvetélkedés, a harc a pénzre váltható lájkszámokért ezt indukálja. A vlog- és blogbejegyzések, a közéleti műsorok, a publicisztikák is egyre-másra lépik át a durvaság, közönségesség határvonalait minél több ember megszólításának reményében. Dancsó Péter gátlástalanul lekezelő tud lenni, Puzsér Róbertben forr a méreg fájdalma. Tanulságos az Öt című műsor hullámzása is.
Végre egy közeg, ahol úgy lehet okoskodni, hogy közben hülyeséget is lehet mondani. Ez felszabadító. De mikor a résztvevők virológusokat aláznak, celebeknek, szűk látókörű tudománypapoknak tartva őket, mert járványidőszakban sokat beszélnek járványügyi szempontból a járványról, akkor a ValóVilággal kacsintanak össze a felvilágosultság kultúrájával szemben.
