A koronavírus-járvány alaposan felborította a labdarúgás éves menetrendjét is. A tavalyi több hónapos kényszerpihenő (március és május vége, június eleje között egyetlen mérkőzést sem rendeztek) után a kluboknak rengeteg meccset kellett erőltetett tempóban lejátszaniuk, sokszor három naponta már várt egy új találkozó az együttesekre.
A csapatok többször kényszerültek arra, hogy felforgatott összeállításban szerepeljenek, ha egy vagy több alapemberük elkapta a koronavírus-fertőzést és emiatt legalább egy hónapig nem lehetett számítani a játékára.
Különösen nagy terhelés várt azokra a csapatokra, amelyek a Bajnokok Ligájában és az Európa-ligában eljutottak a végjátékig, hiszen mindkét sorozat augusztusban ért véget, szeptemberben pedig már kezdődött az új idény. Ennek a levét itta meg a Bayern München is: a bajor sztárcsapat az előző szezonban mindent megnyert, amit lehetett, hiszen a Bajnokok Ligájában, hazája bajnokságában, a Német Kupában is a legjobbnak bizonyult, ezen kívül megnyerte az európai Szuperkupát is. Játékosainak viszont alig maradt idejük a pihenésre, a BL-döntő után másfél héttel már elkezdődött a felkészülés az idei szezonra, ami az idén nyárra halasztott Európa-bajnokság miatt szintén feszített tempóra kényszeríti a csapatokat.
A müncheniek a szeptemberi szezonkezdettől december közepéig 29 (!) tétmérkőzést játszottak, ehhez jöttek még a válogatott találkozók, melyeken a Bayern futballistáinak többsége szintén szerephez jutott.
Amint az várható volt, nem lehetett a végtelenségig terhelni a müncheni játékosokat, bár a csapat jelenleg is vezeti a bajnokságot és a BL csoportköréből első helyen jutott tovább, tizenegyes párbajban alulmaradt a másodosztályú Holstein Kiellel szemben a Német Kupában. Hiába vezetett kétszer is a címvédő bajor alakulat. Hogy mennyire nem szokványos a Bayern kiesése a második kupafordulóban, azt jól mutatja, hogy legutóbb húsz évvel ezelőtt történt ilyen a csapattal.
„Óriási csalódás… Előre kell tekintenünk, és sokat dolgoznunk, mentségünk pedig nincs arra, ami történt”- nyilatkozta Hansi Flick, a müncheni együttes vezetőedzője.
Spanyolországban a két madridi óriás, az Atlético és a Real Madrid sem tagja már a hazai kupa mezőnyének. Előbbi a Cornella, utóbbi az Alcoyano ellen esett ki. Mindkét továbbjutó együttes a harmadosztályban szerepel. Az Atlético bánja talán kevésbé a kiesést, a BL-ben még talpon van, a bajnokságban pedig egyenesen szárnyal, hét pont előnnyel vezeti a tabellát. Diego Simeone csapata 2014-ben szerzett utoljára bajnoki címet, eddigi teljesítménye alapján könnyen elképzelhető, hogy a szezon végén az Atlético zár az élen. A Real Madrid teljesítménye sokkal hullámzóbb, az utolsó fordulóig kieső helyen állt a BL-ben, végül sikerült továbbküzdenie magát a csoportkörből. A bajnokságban viszont hiába sikerült legyőznie két legnagyobb riválisát, a Barcelonát és az Atléticót is, ha közben a papíron gyengébb ellenfelekkel szemben becsúsztak váratlan vereségek, döntetlenek. A hazai kupabúcsú után nagyon sok bírálat érte Zinédine Zidane vezetőedzőt, még az is előfordulhat, hogy a csapattal első edzői időszaka után háromszor egymásután BL-t nyerő szakembernek szezon közben kell távoznia.
Olaszországban a bajnoki tabellán harmadik, az Európa-liga egyenes kieséses szakaszában érdekelt AS Roma hazai pályán hosszabbításban alulmaradt a kupa nyolcaddöntőjében a szintén élvonalbeli, ám a kiesés ellen küzdő Speziával szemben. A fővárosi csapat kétgólos hátrányból állt fel, a kétszer tizenöt perces hosszabbításban viszont egy perc leforgása alatt kettő (!) játékosát is kiállította a játékvezető. A mérkőzést 4-2-re nyerte az esélytelenebb csapat, ám a végeredményt utólag 3-0-ra módosították, mert kiderült, hogy a rómaiak összesen hatszor cseréltek a megengedett öt helyett.
A vírusjárvány következményeitől az élcsapatok sem tudják függetleníteni magukat, a honi kupasorozatokban pedig emiatt idén a korábbinál is nagyobb az esélyük a kisebb csapatoknak, hogy egy mérkőzésen felülmúlják erősebb és sokkal esélyesebb ellenfelüket.
