Felolvasó színházzal megszólítani a közönséget az interneten nem kockázat nélküli vállalkozás. Ráadásul a darab még most készül, kortárs és az inspirációt hozzá a szerzőnek Nagy Imre és társainak exhumálása és újratemetése adta.
Kelemen Kristóf A nemzet özvegye című drámáját, majd ha a járvány helyzet engedi, műsorra tűzi az Örkény Színház. A produkciót már elkezdték próbálni, az alkotók el is jutottak valameddig, ezt a pillanatnyi állapotot osztotta meg streamen a nézőivel a Madách téri teátrum.
Az előadást a fiatal szerző jegyzi rendezőként is. (Dramaturg: Gábor Sára). Kelemen Kristófot izgatják az elmúlt század hazai sokáig tabuként kezelt közéleti és magán mozzanatai. A Megfigyelők című korábbi darabja a szexuális orientáció és az ügynökkérdés összefüggéseit vizsgálta a hatvanas évek Magyarországán.
Az Örkény Színház felkérésére született A nemzet özvegye 1989-ben játszódik, a rendszerváltozás idején. Milyen furcsa több mint harminc év után leírni ezt a szót, úgy hogy közben az ember ne gondolkodna el azon, vajon ma minek nevezné az akkori eseményeket. Akkor mindenesetre azt hittük, hogy rendszerváltásról van szó, és ennek egy szimbolikus mozzanata volt azt a felszínre hozni, szó szerint is, hogy mi történt valójában 1956 után Nagy Imrével és társaival. A mostani archív filmes bejátszásokkal megtűzdelt összeállításban (Adásrendező: Dávid Attila) a Fekete Doboz hiánypótló képsoraiból például elénk tárulnak a 301-es parcellában a holttestek azonosításának abszurd, mégis nagyon emberi és igaz pillanatai. A szerzőt meg is ihlették a felvételek, ezért az egyik jelenet kísértetiesen hasonlít a valóságban megtörténtekre. (Az előadásban már valószínű magát a felvételt nem fogjuk látni.) A filmen és a darabban is arról van szó, hogy az egyik mártírt az előkerült koponyája alapján azonosítja kissé egymásra licitálva két nő, akik korábban közel álltak hozzá. A történet szerint az özvegy (Für Anikó) és a szerető (Kerekes Éva). Az egész egyszerre megkapó és szürreális. Láttam már néhány Hamletet, benne a sokat emlegetett sírásó jelenettel, de szinte mindet felülírja az, ami a filmen látható. Ahogy az özvegy a kezébe veszi a férje koponyáját, nézi a megmaradt fogsort, a foghiányokat, vagy ahogy a szerető megemlíti az elhunyt évtizedekkel ezelőtti fotóján jól érzékelhető jellegzetes mosolyát és ezzel ő is megerősíti a személyre vonatkozó feltételezést, ahogy aztán az özvegy az orvos szakértő nyakába borul sírva. Nehezen feledhető gesztusok. Annak momentumai, miként tör felszínre a korábban eltitkolt, elhallgatott hazugság. Mi történik akkor, ha mindezzel egyszer csak szembesülnünk kell. Ezek a képsorok az egész rendszert és annak működését is leleplezik. Egy másik bejátszást is látunk egy 1958-as propaganda filmből, amelyben a szónok azt sérelmezi, hogy Amerika miként akar beleszólni Magyarország belügyeibe. Hát mondja valaki, hogy a történelem nem ismételi önmagát?
Kelemen Kristóf dialógusai pontosan megfogalmazott magánéleti és közéleti látleletek, arról és főként az özvegyek szemszögéből miként szeretünk, miként hazudunk és miként mentjük fel magunkat érte. Mi történik akkor, ha a politika belép az érzelmi életünkbe, sőt átgázol rajta, felülírja azt? Közben nem akarunk mást, mint egyszerűen túlélni. De ennek ára van. Nem is kevés!
Infó:
Kelemen Kristóf: A nemzet özvegye
Felolvasószínház, részletek egy későbbi bemutató szövegéből
Örkény Színház, stream
Rendezte: Kelemen Kristóf
Magyar Kultúra Napja. 2021. január 22.
Szereplők: Für Anikó, Borsi-Balogh Máté, Kerekes Éva, Csákányi
Eszter, Nagy Zsolt, Bíró Kriszta, Józsa Bettina
