Sokan csak legyintenek az év végi menetrendszerű vitára a minimálbérről. Ki keres ma ilyen keveset? - teszik fel a kérdést, bagatellizálva a téma súlyát. Pedig a bérminimum 1989-es bevezetése óta alig veszített jelentőségéből, hogy van egy olyan fizetés, amit minden alkalmazásban állónak meg kell kapnia, ha esik, ha fúj. A szaktárca legutóbbi összegzése szerint ugyanis a minimálbér és a szakmunkásbérnek is nevezett garantált bérminimum minimális, 3 százalékos emelése is 650 ezer dolgozót érintene. A hatalmasnak tűnő, 10 százalékos emelés már majd' egymillió ember fizetésén lendítene.
A jelenleg bruttó 161 ezer, vagy egyes szakmákban 210 ezer forintban meghatározott legkisebb bérnél persze a pótlékokkal, kiegészítésekkel együtt minden bizonnyal sokan többet visznek haza. Az évenkénti emelésre mégis szükség van. Egyrészt számos egyéb juttatás ennek mértékéhez kötött, másrészt a legalább 650 ezer dolgozó sem szeretné, ha veszítene értékéből a fizetése. Ráadásul ha a legkisebb bér emelkedik, az tolja maga előtt a képzettebbek fizetését is. Így válik a minimálbéremelés mértéke meghatározó kérdéssé a szakszervezetek, a munkaadók és a kormány számára is.
Az idei vita érdekesen alakul a koronavírus árnyékában. A szakszervezet 10 százalékos emelési igénye és a munkáltatói nulla ajánlat elég távolinak tűnt egymástól, ám két hét alatt az álláspontok a reálisabb 7,5 és 3 százalékra módosultak. A kormány érdemben még nem szállt be a vitába, hiába az állam a legnagyobb munkáltató. Akárhol áll is majd meg az inga az alku során, a jövő évi emelés kevés lesz ahhoz, hogy a legkisebb bért akárcsak a szomszédos államok szintjéhez közelebb vigye. A munkáltatók szerint a gazdasági teljesítmény alapján éppen helyén van a hazai legkisebb bér.
Ez a hely a sor végén van, ha az euróban számolt minimálbérünket összevetjük a visegrádiakkal. Sőt, már Románia is beelőzött bennünket, köszönhetően a kevésbé leértékelődő pénzének. Már csak Bulgária áll mögöttünk. Adódik a kérdés: hogy lesz ebből felzárkózás?