1987-ben Magyarországon 15-20 rétisaspár fészkelt, az állomány költőterülete a Dél-Dunántúlra korlátozódott. Ma több mint 400 pár fészkel országszerte, s Baranyában különösen „sűrű” az állomány. Ez derül ki abból az összegzésből, amit a Magyar Madártani Egyesület baranyai szervezete készített a napokban. 33 éve négy rétisaspárról tudtak a megyében, idén 48 pár fészkét leltározták az egyesület tagjai. Bank László, a civil szervezet megyei irodavezetője – lapunk kérdésére válaszolva – elmondta, hogy ezen felül még legalább félszáz ivaréretlen rétisas él Baranyában. Tudni kell, hogy a főképp halakkal, kisebb madarakkak és emlősökkel táplálkozó, 4-6 kilogrammosra fejlődő rétisas 4-5 éves korára válik alkalmassá a családalapításra, addig egyedül kénytelen boldogulni. A szakemberek szerint az általában 1-2 fiókról gondoskodó saspárok 100 négyzetkilométeres vadászterületet igényelnek, így a 4457 négyzetkilométeres Baranya immár kitehetné a „sasokkal megtelt” táblát. Bank László szerint azonban emiatt felesleges aggódni, mivel a Dunával és Drávával határolt, halastavakban bővelkedő megye a rétisasok számára rendkívül gazdag élőhely, ezért Baranya képes még befogadni újabb családokat.
A sasszaporulat annak köszönhető, hogy a nyolcvanas években elindult egy védelmi program. Ennek első elemeként a madártani egyesületek aktivistái feltérképezték a sasfészkeket, majd egyeztetés kezdődött a költőhelyek körüli erdők gazdáival és a vadászokkal. A rétisas 40 napig kotlik és három hónapig neveli fiókáit - ebben az időszakban a madarak fészke körüli 400 méteres sugarú körben nem folyhat erdészeti munka, emellett tilos a vadászat, a gomba- és a csigagyűjtés, de akár még a csendes erdei séta is. Ezt az érintettek sokéves párbeszéd után elfogadták és általában be is tartják. A sasok gyakran a táj természetes és mesterséges magaspontjairól kémlelik a környezet mozgásait, s ha két és félméteres feszttávú szárnyukkal vitorlázva letelepednek egy villanyoszlop tetején, könnyen végzetes áramütés érheti őket. Az áramszolgáltatók is együttműködnek a sasvédelmi programban, és az oszlopfejeket sokhelyütt „madárbarát” módon szigetelik.
Tegyük hozzá, hogy ez a védelmi program nemcsak az egymillió forint természetvédelmi értéket képviselő rétisas- hanem más madarak állományát is népesítette. A program mindenképpen túlmutat önmagán, hisz ahol a madárkolóniák erősödtek, ott – a szakemberek szerint – mindannyiunk számára élhetőbbé vált a természetes környezet.
