Az utóbbi időben több jel is arra utal, hogy Oroszország vezetője távozni készül posztjáról. Miközben előzőleg alkotmánymódosítással elérte, hogy mandátumának 2024-es lejárta után további tizenkét évig ő legyen az elnök. A hivatalosnak tűnő utalás az az új törvény, amely az Orosz Föderáció hatalomból távozó elnökeit automatikusan élethossziglani szenátorokká teszi. Ráadásul ezek a felsőházi tagok eleve mentességet kapnak minden vád alól, amelyet esetleg a hivatalban eltöltött évek alatt elkövetett tetteik miatt emelnének ellenük. Ez a törvény aligha csak azért született, hogy senki ne bolygassa Dmitrij Medvegyev fantasztikus vagyonosodását, amelyet Alekszej Navalnij ellenzéki aktivista tárt fel egy videójában.
A másik jel a különböző helyeken megjelent kiszivárogtatások Vlagyimir Putyin romló egészségi állapotáról. Az orosz vezető 67 éves, s e cikkek azt állítják, hogy évek óta romlik a státusza, feltehetően a Parkinson-kór nevű gyógyíthatatlan (de kezelhető) iderendszeri betegségben szenved. Ha ez igaz, akkor feltehetően viszonylag gyorsan meg kell oldani az utódlás kérdését Oroszországban, ahol ez - mint minden tekintélyelvű rezsimben – tabutéma. A Vlagyimir Putyin által összefogott erők szándéka, hogy a jövőben ne változzon a mai struktúra, Putyin nélkül is kitartson a putyinizmus. Az utód feltehetően a jelenlegi elnök közvetlen környezetéből kerül majd ki, de bírnia kell az összes fontos hatalmi csoport támogatását. Ezek: az erőszakszervezetek képviselői az un „szilovikok, a rendszerbe beépült liberális közgazdászok, az oligarchák emberei, az állami bürokrácia képviselői. Néha felbukkan a háttérben a szervezett bűnözésre való utalás is. A jelenlegi elnöknek két fő szempontja lehet: 1. Meg akarja őrizni a nevéhez fűződő rendszert. Tehát maradjon a putyinizmus, ne legyenek radikális változások. Az utód személyéről ezért szűk tanácsadói-baráti körében maga akar dönteni. 2. Az utóddal szemben alapkövetelmény, hogy ugyanazt a biztonságot és érinthetetlenséget garantálja Putyinnak és családjának, mint amelyet ő adott elődje, Borisz Jelcin és közvetlen környezete számára. Ennek a feltétele az első pont érvényessége.
Az átmenet egyszer már bevált módja: Putyin lemond, helyét ideiglenesen átveszi a miniszterelnök. Ez a személy január óta az 54 éves Mihail Misusztyin. Misusztyin képzettségét tekintve mérnök-informatikus és közgazdász. Némi üzleti és jelentős államigazgatási tapasztalattal rendelkezik, hatékony vezetőnek tartják. Mivel előzőleg az adóhivatalt vezette valamilyen módon kötődik a titkosszolgálati brancshoz is. Ez is javára szólhat. A Kreml-források azt állítják, hogy Putyin a legfontosabb döntéseket szűk baráti/tanácsadói körben hozza meg. Ebbe a körbe a források az orosz nemzetbiztonsági tanács öt tagját sorolják. Kik ezek? A legfiatalabb Anton Vajno, az elnöki hivatalt vezető 48 éves egykori diplomata. A többi négy viszont mind a hetvenhez közeledő egykori KGB-tiszt, titkosszolgálati vezető. Alekszandr Bortnyikov, az FSZB jelenlegi igazgatója, elődje Nyikolaj Patrusev, Szergej Ivanov, aki volt már védelmi miniszter és vezette az elnöki hivatalt, s Szergej Nariskin a polgári hírszerzés (FSZR) jelenlegi igazgatója. Figyelemre méltó, hogy mind a négy egykori KGB-s a hajdani Leningrádban kezdte karrierjét, ahonnan Vlagyimir Putyin is indult. Különböző egyetemeken diplomáztak, majd a „szerv” kiemelte őket, hosszasan képezte és beosztásokba helyezte. Putyin, Ivanov és Nariskin külföldi megbízásokat kapott Bortnyikov és Patrusev állítólag gazdasági ügyekben és szervezett bűnözés ellen ténykedett a szovjet időkben. Pályájuk a későbbiekben is össze kapcsolódott. A Wikipédiában leírt karrierutakból is kiderül, hogy amióta Putyin az elnök, ezek a férfiak mindig igen felelős és fontos állami tisztségeket töltöttek be az ő közelében. Bírják a bizalmát, s ő is számíthat a feltétlen lojalitásukra.
Lehet-e egyikük az utód? A legesélyesebbnek sokan Szergej Nariskint vélik. A polgári hírszerzés igazgatója az elmúlt évtizedekben egy sor gazdasági és államigazgatási poszton bizonyított, miközben megmaradt „igazi csekistának”. Ismeri a nyugati világot, dolgozott is ott diplomáciai fedésben, de kapcsolatokat épített a nyugati nagytőkével - beruházási szakértőként is szerepel. Eközben amatőr történész, az Orosz Történelmi Társaság elnöke. Ebben a minőségében is sok a médiaszereplése. Egyike az orosz birodalmi és a sztálini múlt mai értelmezőinek. Például, amikor Putyin a második világháború kitöréséért a lengyeleket tette felelőssé, Nariskin készítette elő a talajt a médiában. Az FSZR igazgatójának szokatlanul nagy a médianyilvánossága. Egyik fő forrása az orosz közvélemény befolyásolásának. Ő áll elő szüntelen a mindenütt fellelhető oroszellenesség leleplezésével, ő tromfolt Lukasenkónak, amikor a belarusz zsarnok a Nyugatot hibáztatta, mert a népe az ő távozásáért tüntet.
A döntés állítólag már akár januárban nyilvánossá lehet.
