A civilek először az irodájukban szóban tájékoztatták 13 – főként európai – ország képviselőit, másodszor pedig személyes sorsukon keresztül szemléltették az önkényt: a hatóságok múlt vasárnap óta hármójukat, köztük a szervezet vezetőjét is őrizetbe vették, feltételezhetően azért, mert találkoztak a diplomatákkal.
A hét éve puccsal hatalomra jutott Ábdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi elnök 2016-ban sajtóhírek szerint még arról beszélt, „nem tartja magát fáraónak”, ezért elfogadja és tiszteletben tartja a bírálatokat. Ám a tények éppen ennek ellenkezőjét mutatják. A Human Rights Watch (HRW) szerint mintegy 60 ezer politikai foglyot tartanak a rács mögött Egyiptomban, a rezsimnek pedig jól bevált módszerei vannak a kritikus civilek elhallgattatására. Az egyik gyakran alkalmazott recept szerint rendőrök vagy a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) tagjai elfogják, majd nem ritkán megkínozzák és kínvallatják, aztán államellenes bűncselekménnyel, például terrorszervezethez való csatlakozással gyanúsítják meg őket, hogy aztán a rettegett Legfelsőbb Állambiztonsági Ügyészséghez (SSSP) kerüljenek. Hivatalosan az EIPR tagjait is ilyen koholt vádak alapján állították elő, vagyis az ő ügyükben is ez az ügyészség jár el.
Az SSSP általában gondoskodik arról, hogy az őrizetbe vettek hosszú ideig eltűnjenek a közéletből. Az Amnesty International (AI) nemzetközi emberi jogi szervezet jelentése szerint az ügyészek gyakran a hatályos törvények szerinti maximális időtartamra, 150 napra rendelik el az előzetes letartóztatást, amelyet aztán biztonsági okokra vagy a folyamatban lévő nyomozásra hivatkozva 45 naponként meghosszabbíttatnak a bírósággal. Az AI szerint a gyanúsítottak átlagosan majdnem egy évet töltenek őrizetben, de volt olyan személy is, akit 1236 napig – azaz majdnem három és fél évig – tartottak fogva. A jogvédő szervezet által dokumentált 138 esetből 43-ban az előzetes letartóztatás végén egyszerűen elengedték a gyanúsítottakat, anélkül, hogy vádat emeltek volna ellenük a bíróságon. Náluk az SSSP még csak nem is próbálta bebizonyítani, hogy bűncselekményt követtek volna el. Az Amnesty International azonban arra is talált jónéhány példát, hogy a szabadon bocsátott aktivistákat szinte rögtön meggyanúsították valami mással és újra előzetes letartóztatásba helyezték vagy egyszerűen eltüntették őket.
Habár láthatjuk, hogy a Szíszi-rezsim előszeretettel lép fel emberi jogi aktivistákkal szemben, az EIPR aktivistáinak őrizetbe vétele példa nélküli esetnek számít, hiszen most fordult elő először olyan, hogy pusztán külföldi diplomatákkal való találkozásért vettek célba jogvédőket. Kairó eddig nyilvánvalóan tartott egy ilyen lépés nemzetközi következményeitől, de úgy tűnik, feleslegesen. Noha például egy francia diplomata is részt vett a találkozón, Párizs részéről eddig csak annyira futotta, hogy aggodalmuknak adjanak hangot az őrizetbe vételek miatt. Az egyiptomi külügyminisztérium gond nélkül visszautasította és az ország belügyeibe való beavatkozásnak minősítette a nyilatkozatot.
Amr Magdi, a Human Rights Watch Egyiptomért felelős kutatója a Twitteren arra figyelmeztetett, hogy diplomáciai üzengetéssel semmit nem lehet elérni. Ha az európai országok és az Egyesült Államok valóban változást akar látni, akkor fel kell függeszteni az Egyiptommal folytatott katonai és biztonsági együttműködést, valamint fegyverek eladását Kairónak. Addig viszont a Nyugat tétlensége csak még jobban felháborítja a civil szféra felszámolására törekvő Szíszi-rezsimet.
