Irodalmi ösztöndíjpályázatot indított Erzsébetváros önkormányzata, amelynek nyerteseit egy független szakmai zsűri választja majd ki, ők fél éven keresztül részesülnek támogatásban. A kezdeményezés keretében „beköltöztetik” a kerület alkotói és előadói tereibe a kortárs irodalom kiemelkedő szereplőit: az ösztöndíjasok által készített szövegeket ötvözik más művészeti ágak képviselőinek munkáival. Így – a vírushelyzet alakulásának megfelelően – improvizációstánc-műhely, videóinstalláció-pályázat és színházi felolvasások, valamint a jövő évi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon tartott bemutatkozó esemény keretében ismerhetik meg az érdeklődők az ösztöndíjasokat és az elkészült alkotásokat.
A projekt Szücs Balázs kulturális alpolgármester és Simon Márton költő, slammer, a program későbbi koordinátorának közös beszélgetéseiből született. – Az ösztöndíjprogram ötlete onnan jött, hogy abban azonnal egyetértettünk, most a legkisebb támogatás is óriási segítséget jelenthet a művészeti szférában. Sok ötletet megbeszéltünk, s végül ennél maradtunk – a megvalósulás tehát, ezt nem győzöm hangsúlyozni, az ő érdeme – nyilatkozta lapunknak Simon Márton. Meglepő lehet, ám ez az első országos irodalmi ösztöndíj, amit egy budapesti kerület valaha is indított. Noha a program koordinátora szerint biztató tendencia, hogy az elmúlt egy évben láthatóan megindult a kultúra programszintű támogatása a belvárosban, van még hová fejlődni – Ott van a különböző alkotói támogatások országos rendszere, ami a szokásos szervezeteken keresztül létezik és működik is, természetesen. Ez pillanatnyilag vélhetően a legsúlyosabban átpolitizált területe a magyar kultúrának – a színházi szakma ehhez zárkózott fel idén –, mi viszont szerettünk volna egy programot, ahol a szerzők politikai hovatartozásáról az ép ész határain belül egyszerűen nincs szó. Szerzőket, könyveket, munkaterveket, és pont. Lehetséges, hogy naiv gondolat volt, én még mindig tartanám magam hozzá.
A havi 160 000 forint támogatással járó ösztöndíjra 35-60 év közötti, középgenerációt képviselő, legalább már két kiadott kötettel rendelkező alkotók jelentkezhetnek november 6-ig. A szakmai zsűri – elnöke Gács Anna irodalomkritikus, egyetemi tanár; tagjai Nagy Boglárka, a Jelenkor főszerkesztője; Visy Beatrix irodalomtörténész, kritikus; Babiczky Tibor költő, irodalmi szerkesztő és Kemény István költő, író – az elbírálásnál kiemelt figyelmet fordít a támogatottak nemi arányára, ezzel is segítve a női alkotók megjelenését és térhódítását a kortárs irodalomban. A szakmai zsűrin felül a programnak tiszteletbeli fővédnöke is van Lator László személyében.
Az életkori korlátozásról is kérdeztük Simon Mártont, aki úgy véli, ez logikus döntés volt. – Ez a legnépesebb korosztály az irodalomban, akik ennek ellenére a legkevesebb támogatásra jogosultak, például már nem kaphatnak a pályakezdőknek szánt ösztöndíjakból, de nem lehetnek még DIA tagok. A tehetséggondozás (mint olyan) üres, öncélú és értelmetlen egy olyan szakmai közegben, ami a minimális megélhetést, megbecsültséget, vagy a legalapvetőbb kilátásokat sem tudja biztosítani már a negyvenes éveikben járó tagjai számára sem. Holott épp arról van szó, hogy a tehetséggondozás életbe vágóan fontos, ahogy a középkorosztályba tartozó írók helyzete is. Egyszerűen változtatni kell, például az ilyen lehetőségekkel. Megjegyezte, a legtöbb szakmai támogatási program, köztük a Móricz-, vagy a Babits ösztöndíj is felső korhatárral működik. – Sejthetően azért, hogy a befutott írók ne lehetetlenítsék el a pályakezdőket, mivel a források végesek. Ugyanez igaz itt is: egy 74 éves, élő klasszikusnak számító szerző, ha bead egy ilyen pályázatot, botrány, ha nem ő kapja a támogatást a 38 éves, két kötetes költővel szemben. Lehet persze azt mondani, ez kivédhető, én úgy látom, nem védhető ki. Ennek a kikerüléséhez kellett ez a felső korhatár.
