A mindennapokban legtöbbször eszünkbe sem jut azon gondolkodni, hogyan is érzékeljük a környezetünket, önmagunkat, a másikat; mindaz, amit látunk magunk előtt, vagy felsejlik a periférián, magától értetődőnek tűnik. Addig szokványosnak hat a világ minden rejtelmével, szépségével és szennyével, amíg változást nem észlelünk benne: akkor tűnik csak fel igazán mindez, amint elmosódik, elveszik előttünk a korábban megszokott. A megváltozott állapotok, képek körébe vezet be Neogrády-Kiss Barnabás fotósorozata, amelynek keretében személyes élményét, kamaszkori agydaganatműtétje miatt aszimmetrikussá vált látását dolgozza fel. S egyúttal hívja a nézőt arra, hogy egy pillanatra megálljon, és másként szemlélje a világot. A Kettős kötés című projekt nyerte el 2020-ban a Robert Capa Magyar Fotográfiai Nagydíjat, amelyet november végéig a másik két ösztöndíjas pályamunkái mellett a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban, és annak blogfelületén is megismerhetünk.
„Megpróbáltam tanulmányként felfogni a fotózást, de rá kellett döbbenjek, ezt a sorozatot nem a látásom illusztrációjaként szeretném bemutatni. Egy kicsit mélyebbre akartam menni, hogy ez mivel is jár, milyen gondolatok, kapcsolódások jönnek létre a fejemben. Megpróbáltam leegyszerűsíteni ezt az egészen komplex dolgot: a képek közötti kommunikációt, mint mikor egy jelenetből kiszűrjük azokat a dolgokat, amik számunkra érdekesek, és abból viszünk tovább gondolatokat. Élmények, észlelések, értelmezések, félgondolatok, fél képek, a fejben összeálló egészek” – beszél pályázatáról Neogrády-Kiss Barnabás. A képeken hétköznapi történéseket és tárgyakat, egy fél diót, egy fa- és sziklarészletet, egy kisfiút látunk, mégis többről, a háttérről, a fényekről, a halványodó, közeledő mozzanatokról is szólnak ezek a felvételek. A sorozat rendhagyó élményt kínál: miközben közelebb léphetünk az alkotó világához, mélyre merülhetünk a képek és a látás természetében.
Noha a nyertes munka meghökkentő, nem kevésbé izgalmas a további két ösztöndíjas sorozata sem. Szalay Krisztina Made in China című anyagában a híres-hírhedt budapesti kínai piac Kőbányai úti zárt világába kalauzolja el a nézőt. A sorozat az egykori Ganz-gyártelepen működő piac kulturális sokszínűségét, sajátos működésmódját mutatja be a dokumentarista fotográfia eszközeivel. A falakon csupán néhány kép látható, ám az ebből készült katalógus mellett sem érdemes elsétálni, amely még intenzívebb bepillantást kínál a helyszín kapui mögé, ahol a Chanel parfümök és telefontokok mellett a Mária-szobrok és a nyers húsok is könnyedén megférnek.
Szintén hatásos pályamunka Halász Dánielé: Sosem voltál itt című sorozatát a legkisebb magyar településeken rögzítette, azzal a szándékkal, hogy bemutassa a kettősséget a nagyváros és a célt vesztett, eltűnő települések között. Az elmúlt időben „népszerűvé” vált témához azonban nem a nyomor felől közelít, sokkal inkább kínál tablót a vidéki hétköznapokból, azok minden képtelenségével és bájával. A város felől nézve a képek talán reménytelenséget közvetíthetnek, ám ha sokáig nézzük őket, valamiféle furcsa otthonosságot is hordozhat egy elhagyott udvar, vagy a kilencvenes évekből ott maradt televízió. Hasonlóan Neogrády-Kiss Barnabás és Szalay Krisztina munkáihoz, Halász Dániel projektje is kimozdít a komfortzónánkból. Képtelenség csak ott állni és nézni a felvételeket, muszáj tovább gondolni a látottakat.
Infó:
Capa-nagydíj 2020
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, Project Room
Ingyenesen megtekinthető: november 29-ig.
