Tíz éve még újdonságnak számított a Z generáció megjelenése. Ők azok a fiatalok, akik 1996 és 2007 között születtek, és akik számára a digitális technológia, illetve az internet olyan magától értetődő, mint amilyen a korábbi nemzedékek számára a tévé volt. A Z, vagy más néven a netgeneráció a szó szoros értelmében „digitális bennszülött”, így egy újszülött Z-snek már tanulni sem kell a technológiát, míg az Y generáció tagjainak (akik 1982 és 1995 között érkeztek meg) mindez újdonságnak számított, többségük csak iskoláskorában látott először számítógépet.
A Z generáció fiataljainak és az őket követő Alfák virtualitáselőnye behozhatatlan, nem csoda, hogy a közösségi médiában is ők diktálják a tempót, és szabják meg, hogy épp melyik platform menő, és milyen tartalmat kell posztolni. Csakhogy van egy fontos kérdés: vajon más téren is beelőzhetik-e a korosabb generációkat, ahogy az sem mellékes, hogy egyáltalán érdemes-e összevetni egymással a különböző nemzedékeket.
„Egy forintért megmondom”
Amióta emberi társadalmak léteznek, azóta feszül ellentét a generációk között – a szembenállás mértéke persze hol kisebb, hol nagyobb volt. Amíg el nem jött a XX. század. Az utóbbi valamivel több mint száz esztendő pörgő technológiai fejlődése és gyorsan változó fogyasztói trendjei ugyanis óriásira hizlalták ezt a feszültséget. A generációk közötti növekvő távolságra utal az 1960-as években készült, a Mézga család című sorozat visszatérő gegje, miszerint Aladár egy forint fejében válaszolt apjának az aktuális technológiai kérdésre.
A technológiai árkot aztán az 1990-es években elterjedő számítógép (majd a 2000-es évek elején berobbanó szélessávú internet) szélesítette szakadékká. Ekkor ismerte meg az Y generáció a komputert, a Windows operációs rendszert, és a szerencsésebbek ekkor szembesülhettek a „tárcsázós internettel”. De az Y, és az egy korosztállyal idősebb X nemzedék tagjai Marc Prensky író kifejezésével élve még digitális bevándorlók voltak, vagyis olyan egyének, akik fokozatosan ismerték meg és sajátították el az éppen kialakuló digitális kultúrát. Az Y-ok kivált tanulékonyak voltak, ők regisztráltak elsőként a közösségi oldalakra (Magyarországon az iWiW-re, az Egyesült Államokban a Myspace nevű oldalra), és ők fedezték fel először a 2004-ben indult Facebookot.
Az Y-ok nemcsak a net „belakásában” voltak sikeresek, de a munkaerőpiacon is. Nemes Orsolya generációkutató szerint e nemzedék fiataljainak egy rendkívül bizonytalan, gyorsan változó világban kellett és kell ma is meghozniuk olyan nagy horderejű döntéseket, mint hogy milyen szakmát válasszanak, kivel éljenek együtt, hova költözzenek vagy fiatal felnőttként vállaljanak-e gyereket.
Velük szemben a Z generációnak – melynek legidősebb tagjai most a húszas éveik elején járnak – már egyszerre valós és virtuális a világ. – A Z-sek szabadságfoka éppen ezért magasabb, mint az elődöké, mivel számukra a tudás forrásai már nem csak a felnőttek – mondja Nemes.
Z-k és Alfák
A Z generáció és a korábbi nemzedékek között azonban nemcsak a technológiai tudás a vízválasztó – hanem egy humanista-globális szemlélet is. Hiszen, magyarázza Nemes, a két nemzedék egy olyan világban nőtt fel, ahol a mindennapok része a klímakatasztrófa, a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése és a technológia térhódítása (robotika, automatizáció és a biotechnológia fejlődése) – ez pedig akaratlanul egy globális nézőpontot eredményez.
A Z generáció tagjainak egy része érdekelt a fenntartható életmódban – ügyesen szerveződnek, hallatják a hangjukat és alternatív utakat találnak, hogy rákényszerítsék a döntéshozókat arra, hogy intézkedéseikkel ne roncsolják a fiatalok jövőjét.
Hasonlóan látja a helyzetet Steigervald Krisztián generációkutató is, aki szerint a legújabb nemzedékek tagjainak a Föld már a születésük pillanatától fogva egy behálózott bolygó. – Mindig mindenki mindenhol mobil és digitális – vallja a kutató. A jelenkor szép, új világában már nem kell várakozni az új termékekre, történésekre és kapcsolatokra, hiszen a glóbusz a lehetőségek tárházává vált, ezt a gondolatot tanulja meg a gyerek a számítógépes játékoktól, a világháló tartalmaiból, a szülőktől.
Steigervald szerint azonban pont ebből a szabadságból fakad a Z-k számára a legnagyobb nehézség, hiszen iszonyatos kommunikációs nyomás alatt élnek, elvégre nehéz nemet mondaniuk a mindig csengő telefonnak vagy a rendre felvillanó üzeneteknek a cseten. A folyamatos virtuális jelenlét ráadásul szembesíti őket az ismerősök vidám és boldog életével – ami persze nem tükrözi a teljes valóságot –, miközben a fiatalokban egyre nő valamiféle depresszió.
Nemes szerint az a sztereotípia, miszerint a mai Z-k és Alfák egészen korán „kütyüzombivá” válnak, részben a szülők hibája is. – Ezért kell a gyerekek figyelmét felhívni arra, hogy a digitális világ csak egy eszköz és egy szelete az életünknek, amit nem árt okosan használni – mondja a szakember.
Szerinte fontos azt is látni, hogy a tinédzserek leginkább a kortársaikhoz fordulnak visszajelzésért, akikkel javarészt szintén a közösségi médián keresztül tartják a kapcsolatot. Téves lenne azonban azt állítani, hogy egy chatablak nem helyettesíti a valódi párbeszédet, hiszen a fiatalok chatbeszélgetései mögött szintén valódi emberi kapcsolatok húzódnak, így az online kommunikáció csak az élő találkozások folytatása. Másrészt Nemes szerint, hogy milyen eszközön kommunikálunk, az kultúra kérdése: a chaten mindenki akkor válaszol, amikor kedve tartja, amikor ráér, míg egy telefonhívás megszakíthat egy tevékenységet.
Már az Y-ok is öregek
Noha az Y generáció egy része most válik fiatal felnőtté és szülővé, már ők is idősnek számítanak – legalábbis a gyerekeik, a Z és Alfa generáció számára. Mindez az életmódban is megjelenik, hiszen noha az Y-szülők is az interneten lógnak, Netflixen néznek sorozatot vagy az Instagramra posztolják a nyaralási képeiket, a gyerekeik még intenzívebben művelik azt.
Utóbbit jelzi például, hogy ők határozzák meg, mi a trendi, hiszen a közösségi médiában a divatot is ők diktálják mint „influencerek”, azaz olyan személyek, akik hatással vannak a kortársaik életmódjára, fogyasztására, és ezért többezres vagy akár tízezres követőtáborral rendelkeznek. Sőt, a fiatal irányadók nemcsak azt mutatják meg, hogy melyik mozifilm, ruhadarab vagy zenei műfaj a menő, hanem hogy melyik közösségi platformot kell és illik használni: hisz míg tizenhat éve a Facebook számított a legújabb trendnek, addig ma már az Instagram, a Z generáció pedig már a TikTok nevű videomegosztón nyomul, amelyre pár másodperces felvételeket töltenek fel.
Nemes szerint az Y-ok felnövekedése óta megszokták a fiatalok, hogy a neten mindig szembejön valami új platform, új eszköz, amit meg kell tanulni használni. Az Y-szülők így azt az üzenetet adják át a gyerekeiknek, hogy semmi sem örök, semmi sem állandó, vagyis minden folyamatos változásban van, és ezt a gyereknek is követnie kell. – Félreértés ne essék, ez az üzenet korábban is megvolt, csak a változás nem volt ennyire látványos és gyors – mondja Nemes.
Már mindenki képernyőfüggő
Noha egy évtizede a közösségi média, az okostelefonok és a tabletek terjedésével még gyakran kapták meg a fiatalok, hogy ők bizony internet- és képernyőfüggők, mára úgy tűnik, minden generáció – beleértve a legidősebbeket is – azzá vált. Nemes szerint éppen ezért nem szabad azzal vádolni a Z-ket, ami lényegében mindenkire igaz. A kutató szerint a probléma az, hogy a változást „generációban mérjük”, mivel az sokkal megfoghatóbb, mint ha saját magunkat vizsgálnánk, elvégre a technológiai fejlődés közepette mi magunk is folyamatosan változunk. – Egy idősebb embernek könnyű azt mondani, hogy bezzeg az én időmben nem képernyőztem ennyit. Persze, hogy nem, mert nem volt ennyi képernyő – mondja Nemes, aki szerint az „élménytartományunk” nem áll meg a fiatalkorral, hanem folyamatosan bővül. Másrészt a mai világban sokan rá vannak kényszerítve az online munkavégzésre és a multitaskingra, miközben tudományos kutatások bizonyítják, hogy ha fókuszálnunk kell, akkor bizony nem működik az utóbbi. A fiatalokat Nemes szerint pedig nem kell félteni. – A koronavírus miatti intézménybezárás mutatta meg a legjobban, hogy milyen óriási igényük van az emberekre, a kortárs közösségre, az iskolára, az edzésre és a különórára mint szocializációs térre – mondja a kutató. – Az elmúlt fél évben rengeteg fiatal panaszkodott arra, hogy nem lehet valós kapcsolatot kizárólag online fenntartani.
Van-e értelme az összevetésnek?
De mindezek ellenére vajon van-e értelme összevetni a különböző generációkat? Steigervald szerint abból a szempontból igen, hogy jobban megismerjük és megértsük egymást, hiszen a mai világban ez az alapja a sikeres együttélésnek a munka világában éppúgy, mint az oktatásban, a kommunikációban és a mentális egészség terén egyaránt. Nemes szerint pedig egy-egy generáció életútját érdemes hosszú távon, folyamatosan is nyomon követni, hiszen a korral változik az ember, amire remek példa a baby boomer korosztály, melyből fiatalon kerültek ki a hippik, most meg aktatáskával a kezükben sietnek munkába vagy görnyednek online meetingeken napi nyolc órában.
