– Olvassa el alaposan, aztán ott írja alá! – tolnak elénk udvariasan egy szerződést valamilyen szolgáltatónál, bankban, bárhol. Rápillantunk a többoldalas szövegre, és már írjuk is alá. – Nem akarja a pénzét inkább állampapírba fektetni? – kérdi kedvesen a banki tisztviselő. Az mi? – kérdeznénk vissza. De inkább tagadóan megrázzuk a fejünket. Nem, most nem.
Harminc éve élünk jogállamban, piacgazdaságban, de tudatlanságunk jogról, gazdaságról döbbenetes. Egy Berzsenyi-idézet eszünkbe juthat, vetélkedőket nézve beugrik a helyes válasz királygyilkosságok évszámáról, vegyületekről. De hogy mi a kötvény – nem tudjuk. Mi a különbség járulék és járadék között – nem tudjuk. Beszél egy szakértő a 2008-as válságról, a GDP alakulásáról, az infláció hatásáról – nem értjük. Hallunk Soros György pénzügyi spekulációinak mocskáról – a többség inkább elhiszi. Vannak jogaink? Meglepődünk. Meg is kérdezzük az ügyvédet.
De miért lenne ez másképp, ha az általános és a középfokú (gimnáziumi) oktatás kihagyja ezeket a témákat. Éppen a jogi és gazdasági ismereteket. Olyan kérdéseket, amelyekbe lépten-nyomon beleütközünk a mindennapokban. Pénzügyi döntéseket kellene hoznunk, védenünk az érdekeinket, de tehetetlenek vagyunk, levonulunk a pályáról, csinálják mások. És talán épp ez a cél. Hogy ki legyünk szolgáltatva, ne értsük, milyen összefüggések alakítják világunkat a munkától a politikáig. Éljünk a mítoszok, morális értékrendek, ideológiák átlátható korlátai között, manipulálhatóan. Pedig lehetne ez másképp is.
– Integrált tantárgyakra lenne szükség és lehetővé kellene tenni az iskoláknak, hogy differenciáltan kezeljék a tanulókat, figyelembe véve, mi érdekli őket. Fejlesztési feladatokban, gyerekekre szabott programcsomagokban kellene gondolkozni. Egy ilyen szerkezetben nagyon jól tudna működni a gazdasági ismeretek oktatása is – véli Nahalka István oktatáskutató, hozzátéve, hogy hiába önálló egy tárgy, heti egy-másfél órában nem lehet hatékonyan tanítani, így csak fölösleges megterhelést jelentene.
Turi László, a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium földrajztanára lapunknak arról beszélt, hogy a 15-16 évesek már nagyon fogékonyak a témára. Főleg, ha sikerül napi aktualitások felől közelíteni.
„Nálam interaktív a földrajzóra. A frontális oktatás felett eljárt az idő. Ha történt valami érdekes a gazdaságban, vagy megjelent egy figyelemre méltó cikk, beviszem az órára. Megbeszéljük ezeket, próbálunk következtetéseket levonni. Olykor projektoron kivetítem a budapesti értéktőzsde részvényárfolyamainak napi alakulását. Megnézzük, mi változik az óra ideje alatt, közben érintjük, mi a BUX-index, beszélünk a piacvezető részvényekről. A napokban jelentette be a Richter, hogy elkezdett gyártani egy koronavírus elleni gyógyszert. És láthattuk, hogyan ívelnek hirtelen meredeken fölfelé a részvényei. Szerintem így lesz hiteles az oktatás. Össze kell tudnunk kapcsolni a tananyagot a napi hírekkel, folyamatokkal. Nem véletlen, hogy tizedik után sok diákom jelentkezik földrajzból érettségi előkészítőre.”
A gimnáziumban érettségizettek jogi ismeretei kevéssé mozdultak még el a nulla pont közeléből. A 12. osztályos történelemtankönyv utolsó fejezetében tudhatnak meg valamit a munkaszerződésekről – ha a tanárok is úgy akarják, és nem tekintik kerülhető függeléknek a blokkot. A gazdasági ismeretek ugyanakkor egyre nagyobb teret kapnak, egyelőre két tárgy, a földrajz és a történelem anyagába építve. A földrajzban viszonylag régóta vannak hagyományai a tematikának: gazdasági földrajzzal az idősebbek is foglalkoztak, ha máshogy nem, a nyersanyag-lelőhelyekkel, az egyes országok ipari-mezőgazdasági potenciáljával kapcsolatban.
A tantárgy oktatói közgazdasági képzettséggel rendelkeznek, így nem jelentett számukra problémát a 2001 óta bővülő anyag átadása. A jelenlegi 10. osztályos tankönyv rengeteg gazdasági alapismeretet érint, a gazdasági fejlettség mutatóitól a piacgazdaság működésén át napi pénzügyi kérdésekig. Foglalkozik a globalizációs folyamatokkal, a nemzetközi tőkeáramlással. Fény derül benne az inflációra, a valuta és deviza különbségére, az értékpapírok fajtáira.
Megközelítés a kimenet felől
Nánay Mihály, a Történelemoktatók Szakmai Egyesületének elnöke képzettségének megfelelően történelmet és földrajzot is tanít az óbudai Árpád Gimnáziumban. Szerinte a történelemkönyvbe került gazdasági fejezet jelent igazán komoly előrelépést.
„Én a kimenet felől közelítek. Ez az anyag ugyan szűkebb annál, amivel a tizedikes földrajzban ismerkedhetnek meg a tanulók, de érinti a mindennapjainkban is fontos kérdéseket a piaci mechanizmusoktól, pénzügyektől a vállalkozásokig, és ami a lényeg, több eleme 2017 óta beépül a történelem érettségibe is. Amely, a földrajzzal ellentétben, kötelező.”
Kérdések persze így is bőven vannak. Az óraszámok nem növelhetők tovább, a különböző tantárgyi lobbik sem támogatnák egy új megjelenését. Képzett tanár sem lenne elég. Mint Nánay Mihály kifejtette, „a történelemtanárok jó része már a téma jelenlegi beépítésétől is idegenkedett. Nem értenek hozzá, mondják, és nem szívesen képeznék benne magukat. Én nehezem tudom ezt elfogadni, mert egy mai diplomás értelmiségi műveltségéhez hozzá kell, hogy tartozzon a gazdaság alapszintű ismerete.”
Turi László szerint a tematika jól épül be a földrajz tantárgyba, a probléma az lehet, hogy kevesebb óra jut rá. „Jövő évtől heti 1 órára csökken a tizedikes földrajz. Sajnálatos, mert a gyerekeket érdeklik a gazdasági vonatkozások, és így kevesebb kérdést tudunk majd körbejárni velük.”
Himer Csilla pénzpedagógus nem tartja fontosnak az önállósítást. „A pénzügyek megértéséhez például elsősorban gyakorlat kell. Ezek a döntések egyénre szabottak, ahány ember, annyi kockázatvállaló és -tűrőképesség. Jó gyakorlatokkal már alsósokat, sőt óvodásokat is be lehet vezetni a pénzügyi szemléletbe. Bedugjuk például a fal mögé a gyöngyeit, látja, hogy többet nem tud kivenni, és máris világos, hogyan működik az ATM-automata. Egy biztos: a mai világban nem tartható, hogy 18 évesen ne rendelkezzünk pénzügyi ismeretekkel. Különben még egy állásinterjú bértárgyalásos szakaszában sem tudjuk képviselni az érdekeinket.”
A gazdasági témák jövőbeni oktatásával kapcsolatban Nánay Mihály nem túl derűlátó. „Az új NAT alapján a gimnázium utolsó évében lesz majd egy önálló állampolgári ismeretek tantárgy. Valószínűleg ide kerül át a jelenlegi tizenkettedikes történelem gazdasági anyaga. Ám ez azt jelenti, hogy a kötelező érettségikbe már nem fog tudni beépülni. Én inkább tovább erősíteném jelenlétét a történelemoktatásban. Hiszen már az ókortól lehet magyarázni, mi a pénz, fontos megértetni, hogyan fejlődik a velencei kereskedelemben, majd a XVI. században a pénzgazdálkodás. Hogyan tanítsuk az 1929-es világválságot a részvény fogalmának ismerete nélkül? A gazdaságtörténeti szempont mélyítése a gazdasági földrajz témáival együtt elégséges, jól használható képzést nyújtana.”
Azt ugyanakkor nem tudni, hogy az érettségivel mért tételes tudás meddig marad a gimnázium után a fejekben, hoz-e komoly fordulatot mindennapi gazdasági készségeinkben, a témába vágó hírek, információk értelmezésében. És reménykedhetünk, hogy a fiatalok már nem néznek bambán a banki tisztviselőkre, jobban tudják majd, mit írnak alá, és derengeni kezd előttük, milyen valós folyamatok, érdekek határozzák meg helyüket a világban.
