– Tavasszal sokkal nagyobb volt az ijedtség, most mintha kevésbé lennének óvatosak az emberek – mondja. Szavai szerint akad, aki most is maszkban jön ki hozzá átvenni a küldeményt, de a legtöbben már anélkül lépnek ki a lakásból. Hiába vannak ilyenkor a szabad ég alatt, a kézbesítő betartja az alapvető szabályokat: ha kézbe kell adnia valamit, maszkot vesz fel, az utalványokat pedig a járgány hátsó részében lévő kis csomagtartó doboznál kell aláírni, s olyankor két-három lépést arrébb lép, hogy tartsa a távolságot.
A pénzt, az ajánlott leveleket, kisebb csomagokat vajon kesztyűben adja át? – kérdezzük, mire sejtelmesen azt mondja, ő bizony láthatatlan kesztyűt visel. Mielőtt mesebeli figurának képzelnénk, aki tán még varázsolni is tud bűvös – egyébként szépen lakkozott körmű – ujjaival, mindjárt megmagyarázza: olyan krémet kaptak a munkáltatótól, amelyik felkenve vékony filmréteget képez a bőrön, s véd egészen a következő alapos kézmosásig.
– Nem lehet mindig félni. Meg aztán az én koromban már úgyis mindegy – ezt mondják az idősek a boltban vagy az utcán, ha valaki a maszk fontosságáról beszél nekik. A kocsmában – hiába az egyre csípősebb őszi idő – most leginkább a kerthelyiségben üldögélnek az emberek, éjszakáig nem is tudnának maradni, mert a falu egyetlen ilyen intézménye jóval az esti 11 órai határidő előtt bezár. A nagy rendezvények elmaradtak: nem volt augusztus 20-i tűzijáték, szüreti felvonulás. A helyiek egy része szőlőművelésből egészíti ki a jövedelmét, vagy épp él meg belőle. A határban legtöbben gumikesztyűben szedik az olaszrizlinget, a chardonnayt, szürkebarátot, de ez nem a koronavírus elleni védekezés része: azért teszik, hogy a szőlőben lévő színanyagok ne hagyjanak nyomot a kezükön.
Demkó Gábor, a falu Fidesz–KDNP színekben megválasztott polgármestere szerint nem könnyű megértetni az emberekkel, hogy a vírus második szakasza legalább annyira veszélyes, mint az első volt. Az utóbbi időben járt olyan helyi hagyományőrző szabadtéri rendezvényen – mondja –, ahol fiatalemberként ő maga maszkot viselt, míg az idősebb asszonyok között elvétve találkozott hasonlóval. – Próbálok mindenkinek egyenként a lelkére beszélni: amikor Mezőkövesden egy időben megnőtt a fertőzöttek aránya, arról győzködtem a mieinket, hogy akármilyen szép is a hentesáru vagy a friss zöldség, nem kéne busszal átutazni az ottani piacra – nem tudom, ennek mennyire lett foganatja. A gondozónőink százszámra varrták a maszkokat, s ingyen osztottuk szét aztán a faluban, hogy ezzel is segítsünk. Testületi üléseket még tartunk, de minden olyan rendezvény és találkozó elmarad, ahol nagyobb létszámú ember egyszerre tartózkodna fedett helyiségben – teszi hozzá. Szavai szerint amíg valakit nem érint közvetlenül a járvány saját maga, közeli barátja vagy épp hozzátartozója révén, addig nem fogja fel igazából a védekezés jelentőségét. – A múltkor odajött hozzám egy hölgy, hogy karácsony előtt egy nagyobb összejövetelre bérbe venné a kultúrház egy részét. Szerencse, hogy épp felújítjuk az épületet, így nem kellett különösebben megmagyaráznom, miért nem tudjuk teljesíteni a kérést. Máskülönben azt válaszoltam volna: most még azt sem tudjuk, a jövő héten mi vár ránk, nemhogy december végén!
