A Publicus Intézet közvélemény-kutatói a Népszava megbízásából készített felméréseikben az elmúlt hónapokban figyeltek fel arra, hogy megszaporodtak az egyéb pártot választók, és egyre több közöttük az olyan ellenzéki, aki csak az összefogásra szavazna. Máskülönben otthon marad. Hiszen ki jönne lázba attól, ha tíz év után is egy kisebb arányú vereség reményével kecsegtetik?
„Ők az összefogás-, vagy ha úgy tetszik, a köztársaságpárti szavazók – mondja Pulai András, a Publicus Intézet stratégiai igazgatója. – Szeptemberben ez az opció már rajta volt a kérdőíven, és visszamenőleg két hónapot számoltunk újra. Egyelőre nem látszik egyértelmű trend, hogy a bizonytalanokból szivárogtak át vagy az ellenzéki pártokról morzsolódtak le, esetleg a Fidesztől jönnek. A kormánypárt támogatói közül ugyanis 8-10 százalék kifelé kacsingat, és ha az ellenzék erőt, egységet és kormányzóképességet tud felmutatni, akkor egy részüket megnyerheti.”
László Róbert, a Political Capital választási szakértője szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy mennyire lehet pontosan mérni az összefogás-szavazók jelenlétét és működését. Azt pedig különösen kilátástalannak tartja, hogy a választóktól akarják megtudni a pártok, egy vagy több listával volna nagyobb esélyük több embert mozgósítani. „Mindenesetre, ha most időben meglenne az együttműködési modell, az már csak azért is megkönnyítené a pártok helyzetét, mert nem erről kellene beszélniük a kampányban. Hanem arról, hogy mitől lesz jobb egy általuk vezetett, Orbán utáni Magyarországon élni. Ez sokkal nehezebb, mint döntést hozni a listák számáról.”
Az elmúlt hónapok kutatásai rendre összeadják a Fidesszel szembeni erők támogatottságát. A Závecz mérése szerint 34:32 az állás a kormánypártok javára. Kérdés, mennyire adhatók össze a szavazatok, vagyis az elmúlt évekhez képest mennyire olvasztotta tovább az ellenzéki szavazók körében a többi párt iránti ellenérzéseket a kormánnyal szembeni elégedetlenség? Pulai András szerint a támogatottságok illusztrációképpen összeadhatók, de így más eredmény születik, mintha azt kérdeznék: a Fidesz és az ellenzéki összefogás közül kire szavaznának?
Ösztökélő összefogás
„Ha összeadjuk a számokat, akkor kevesebbet kaptunk, mintha a két tömb fej-fej melletti versenyét mérnénk. Vagyis az ellenzéki érzelmű, változáspárti szavazók – így a fideszesek egy része is – megmozdulnak, ha széles körű együttműködést látnak. A kettő között ma 5-6 százalékpontnyi a különbség. Az még nem látszik, hogyan befolyásolja a képet az összefogás-szavazó megjelenése. Ők a biztos pártválasztók között 4, az összes megkérdezett között 2 százaléknyian vannak. Mivel ki tudják fejezni ezt a szándékukat, el tudom képzelni, hogy a sokpártos és a kétpártos kérdezés során a kormány és az ellenzék közötti különbség csökkenni fog. Vagyis az összefogás mérhetően képes mobilizálni a választókat.”
Az egy- vagy többlistás megoldás támogatottságáról a stratégiai igazgató azt mondta: nincs olyan kutatásuk, ami azt mutatná, hogy bármilyen több lista nagyobb szavazatmennyiséget hozna, mint az egy lista. A Publicus Intézet szeptemberi mérése szerint az ellenzéki szavazók közel kétharmada úgy gondolja, hogy akkor van nagyobb esély a Fidesz leváltására, ha a pártjaik egy listán indulnak. Közel minden ötödik megkérdezett szerint a két lista lehet a nyerő, és csak a tizedük támogatja a pártok külön indulását.
„Több mint fél éve kutatjuk ezt, és az eredmények túlnyomó többsége alapján az egy lista bőven hasít, sikeresebb lehet, és nagyobb arányban is szavaznának rá. A több lista a legjobb esetben is csak megközelíteni tudja ezt. Persze ez egy sok összetevős egyenlet, amiből a választói szándék csak egy.”
László Róbert, a Political Capital választási szakértője szerint az elmúlt évtized ellenzéki szerencsétlenkedései miatt az „összefogás” szó hallatán sokaknak már a hideg futkos a hátán. Ennél is nagyobb probléma, hogy mindenki mást ért alatta.
„Sokan úgy vélik, hogy csak akkor valósul meg az »összefogás«, ha a közös jelöltek mellett egyetlen közös listát állít az ellenzék. Pedig ha két vagy akár három listájuk lesz, akkor is teljes lehet az együttműködés, legfeljebb kicsivel nehezebb elmagyarázni. Nem csoda, hogy a legtöbb választó fejében ez nem áll össze, hiszen a pártok, a véleményformálók is zavarosan nyilatkoznak erről. Valószínű, hogy az egyetlen közös listás modellt fogják a pártok választani, de az nem igaz, hogy nincs másik útja a teljes körű együttműködésnek.”
Elő az előválasztással!
A közöslista-állítás előtt a karakterüket mérlegelik a pártok a többiekhez képest (a Momentum, a Jobbik és az LMP a korábban kormányzó baloldali pártoktól, politikusoktól akarja megkülönböztetni magát), de az országos listaállításhoz szükséges feltételt is szem előtt tartják: ehhez 27 választókerületben kell egyéni jelöltet állítaniuk. László Róbert szerint az előválasztás még okozhat meglepetéseket a jelölőszervezeteknek, mert a választási matek olyan lista-összeállítást is megkövetelhet, amit ma nem is nagyon tudunk elképzelni.
„Miután káderhiánnyal az összes párt küzd, egyik sem fogja bánni, ha nem kell mind a 106 kerületben jelöltet állítani és kampányolni. De sok kerület lesz, amelyet több párt is a magáénak szeretne tudni. Ezeken a helyeken komoly csaták várhatók, de ez akár hasznukra is válhat. Gondban akkor lesznek, ha több listát akarnak állítani, és az előválasztási eredmények olyan pártokat kényszerítenek egy listára, amelyek nem biztos, hogy közösködni szeretnének. Bármelyikük nyer ugyanis előválasztást 27-nél kevesebb helyen, partner után kell néznie. Elképzelhető tehát, hogy az előválasztási eredmények fogják kijelölni, ki kivel indul közös listán.”
László Róbert az Azonnalin publikált elemzésében hívta fel a figyelmet, hogy éles helyzetben egész másképp viselkedhetnek a szavazók. Sokan mondhatják például, hogy márpedig ők nem fognak X pártot vagy Y politikust tartalmazó listára szavazni, de lehet, hogy a választáson mégis megtennék, ha ezt éreznék a kormányváltás egyetlen esélyének. Az „összefogáspártiak” közül pedig sokan minden bizonnyal azt mondanák ma egy kérdezőbiztosnak, hogy csak az egyetlen közös listára hajlandók szavazni, mégsem valószínű, hogy 2022-ben ne húznák be az X-et akár kettő, akár három közös listára, hangsúlyozta a választási szakértő.
A Népszavával egy másik aggályát is megosztotta. „Ha végigzongoráznánk a pártlisták szinte végtelen kombinációját, mi is belecsavarodnánk. Próbáljuk ki, hogyan szavaznánk egy DK–MSZP–Párbeszéd-, illetve egy Jobbik–Momentum–LMP-lista esetén. És ha a Momentumot áttesszük az első listára vagy a Párbeszédet a másodikra? Ahogy most az olvasó, úgy a közvélemény-kutató kérdésére a válaszadó is itt adná fel, és túl akarna lenni a végeláthatatlan kérdéssoron. Tehát nincs mese, a listaállítás politikai döntés, amit a politikusoknak kell meghozniuk. De amikor megszületik a döntés, szóljon az akárhány listáról is, abba bele kell állniuk. Azt kell kommunikálniuk, hogy ez minden együttműködési modellek lehető legjobbika. Ha ezt sikerül megugraniuk, a legtöbb választópolgár is meg lesz róla győződve, hogy a hőn áhított összefogás megszületett, függetlenül attól, hogy két héttel korábban még egészen másképp képzelte. De ha bármely párt kibeszél, akkor az egészet el tudja rontani.”
Aki Á-t szavaz…
A közös listára szavazás esélyeit az is mutathatja, hogy mennyire változtak a másodlagos preferenciák, és miként alakul a pártok elutasítottsága az ellenzéki szavazók körében. Pulai András szerint már 2018-ban is látszott, hogy ahogy közelednek a választások, úgy olvad el a keresztelutasítás. A választás hetében már 95 százalék fölött volt az átszavazási hajlandóság, bárhová az ellenzéki pártok között, sőt már akkor is látszott, hogy az összefogás bizonytalanokat is mobilizál.
„A 2019-es önkormányzati választáson ugyanezeket a tendenciákat láttuk, azzal a különbséggel, hogy megjött a katarzis. Megszületett az összefogás és élesben lehetett tesztelni mintegy száz településen. Mindenhol az látszott, hogy az ellenzéki összefogásra és a közös polgármesterjelöltre zizegnek a választók. Kiderült, hogy ez egy működőképes modell, és tényleg pluszszavazókat mobilizál, s bemozgatja a bizonytalanokat is. Ekkor elkönyvelték a választók, hogy ez a siker receptje vagy annak egyik kihagyhatatlan összetevője, és most már elvárják az ellenzéki pártokról, hogy megoldásra jussanak. Nem érdekli más őket. A gátak leomlottak, nem látok érdemi elutasítottságot az egy közös lista ellen” – mondja a Publicus stratégiai igazgatója.
László Róbert szerint a választók másodlagos pártpreferenciája viszonylag jól mérhető, ahogy az elutasítottság is (azt mindenki pontosan tudja, kit utál nagyon), de mindebből nem feltétlenül következik, hogy éles helyzetben hogyan szavaznának.
„A kormányellenes szavazók körében ugyanis a legfőbb kérdés az, hogy Orbán Viktor hogyan váltható le, és hogy hisz-e a kormányzóképes alternatíva létezésében. Ha hisz, sok ellenérzés háttérbe szorul.”
A Political Capital választási szakértője kiemeli: egy dolgot nem szabad megismételni, a 2018-ban az utolsó pillanatig folytatott ötletszerű visszalépkedések gyakorlatát. Ekkor koordinált együttműködés csak az MSZP–Párbeszéd és a DK között volt, az Együtt egyoldalúan léptette vissza viszonylag sok jelöltjét, jó néhányat a Momentum is. Az LMP-nek csak néhány jelöltje tett így, vállalva a párt etikai bizottságának szankcióit, a Jobbik pedig mind a 106 jelöltjét állva hagyta.
Orbánia sarokpontja
Az összefogás talán az egyetlen, ami az Orbán-rendszer Achilles-sarka lehet. Ezért ehhez még a kormányzati propagandagépezetnek is lesz egy-két szava. A lakosság 50 százaléka még arról sem értesült – részben a kormánymédia hírelhallgatása miatt –, hogy a hat ellenzéki párt hónapokkal ezelőtt letette a garast a megállapodás mellett. Miközben nemigen hagynak ki egy lehetőséget sem, hogy az összefogás pártjainak helyi vitáiról tudósítsanak.
„A kormány érdeke az, hogy hermetikusan záró búra alatt tartsa a szavazóit, de ez egyre kevésbé fog menni azokon a településeken, ahol létrejött az ellenzéki többségű önkormányzat által támogatott alternatív nyilvánosság. Miközben persze a köztársaságpárti vezetőknek jól kell kormányozni, nem kell alapot adni a támadásokra, és el kell juttatni a híreket és az üzeneteket a választókhoz, hogy értsék, mi miért történik” – mondja Pulai András.
