Kihalásuk után háromezer évvel újra élnek vadon erszényes, más néven tasmán ördögök az ausztrál kontinensen, ahol egy természetvédő civil szervezet telepített be 26 fiatal és egészséges példányt egy védett területre az elszaporodás reményében.
A kontinentális Ausztráliából valószínűleg a dingók (vadkutyák) irtották ki a legnagyobb testű húsevő erszényes ragadozót, a Sarcophilus harrisii-t, amely ma már csak Tasmánia szigetén fordul elő, és ott is kihalóban van egy gyógyíthatatlan rákbetegség, az állatok pofáját megtámadó fertőző arcdaganat (DFTD) miatt.
Az Aussie Ark nevű természetvédő szervezet más hasonló szervezetekkel együtt júliusban 15, szeptemberben pedig további 11 húsevő erszényes ördögöt helyezett ki egy 400 hektáros védett területre Barrington Topsban, Sydneytől 300 kilométerre északra. A szervezet elnöke, Tim Faulkner történelminek mondta az újrahonosításra tett első lépést, és hihetetlennek nevezte, hogy 16 évi munka eredményeként sikerült idáig eljutni. Az Aussie Ark az eddigi legnagyobb tasmánördög-tenyésztési programot hajtotta végre.
Az ausztrál szárazföldön jelenleg a legnagyobb őshonos ragadozó az óriás erszényesnyest, amely azonban alig több mint egykilósra nő meg. A nyolckilós súlyt is elérő erszényes ördög más őshonos állatokkal vagy elhullott állatok tetemével táplálkozik. A tasmán ördög nem veszélyes sem emberre, sem haszonállatra, de ha megtámadják, védekezik, és ilyenkor súlyos sérüléseket okozhat.
A gondosan kiválogatott, fiatal és makkegészséges tasmán ördögök betelepítésével a szervezet hozzá akar járulni a kontinentális fauna stabilitásához is. Tim Faulkner szerint például a tasmán ördög jelenti a kevés természetes megoldás egyikét a rókákra és az elvadult macskákra, amelyek a kontinensen kihalt 40 emlősfaj többségének a kipusztulásáért felelősek. "Itt többről van szó, mint pusztán az erszényes ördögről" – mondta.
A vadonba elsőként kihelyezett erszényes ördögöket kerítés védi olyan veszedelmektől, mint az autóforgalom vagy a betegségek, később azonban meg akarják honosítani az állatokat szabad területeken is, ahol olyan komoly veszélyekkel néznek szembe, mint az Ausztráliában évről évre pusztító erdőtüzek. A Barrington Tops-i rezervátumban az erszényeseknek maguknak kell elboldogulniuk, de azért szorosan figyelemmel kísérik a sorsukat, hogy szükség esetében közbe tudjanak lépni. Egy olyan vidéket választottak ki számukra, amely hasonlít a tasmániai tájra.
A cél a faj újbóli puszta elterjesztésének kívül az is, hogy egyfajta vésztartalékot képezzenek egészséges állatokból arra az esetre, ha a faj tényleg végveszélybe kerülne a fertőző pofadaganat miatt Tasmánián.
A csak egyes fajok esetében fertőző rákbetegség az 1990-es évek közepén történt megjelenése óta az állomány 85 százalékát irtotta ki Tasmánián, ahol már csak 25 ezer egyed él a járvány elterjedése előtti 150 ezerrel szemben. A kórt harapással adják át egymásnak az erős állkapcsú és heves vérmérsékletű erszényesek párzás vagy viaskodás közben; az állatok többnyire éhen halnak, mert nem tudnak táplálkozni a pofájukat eltorzító daganatok miatt.
Az erszényes vagy tasmán ördög csak egyike annak a hét fajnak, amelyet az Aussie Ark újra meghonosítani tervez az ausztrál kontinensen az elkövetkező években.
