Az 1995-ben irodalmi Nobel-díjat nyert Seamus Heaney ír költő művészetéről tartott előadást az életrajzírója, Fintan O’Toole, az The Irish Times rovatvezetője a Magyar Tudományos Akadémián virtuális keretek között. Az előadó beszédében Heaney költészetének egyik lényegi motívumát emelte ki, a versekben felbukkanó sötétséget, annak megjelenési formáit, és a sötétség adta lehetőségeket. Hogy utóbbi mennyire nagy hatású Heaney költészetében, remekül bizonyítja, hogy Joe Biden, Barack Obama egykori alelnöke, a 2020-as elnökválasztáson a Demokrata Párt jelöltjeként indulva is egy Heaney-műből idézett idei, augusztus 23-ai beszédében. Biden az ír költő Trójai gyógykezelés (The Cure at Troy) című darabjából olvasott fel, mely Szophoklész Philoktétész drámájának átdolgozásából született. Az idézett részlet szerint noha a történelem azt mondja, hogy ne reménykedjünk, „…egyszer az életben / a vágyott árapályhulláma / az igazságnak felemelkedhet / és a remény és a történelem rímelhet”. Az idézett sorok amúgy még a konzervatív írástudókat is megnyerték, nem beszélve arról, hogy ezúttal Donald Trump nem vágott vissza a Twitterén – írta a The Guardian.
Az ír költő baljós hangulatú műveiben ugyanis a sötétség szinte a világot uraló szimbólumként jelenik meg, mely akár a történelmet irányító erőként is értelmezhető. Utóbbira O’Toole példának hozta fel, hogy Heaney művészetében a történelem olyan, mint egy lassan mozgó fekete gleccser, mely könyörtelenül és embertelen módon halad előre. Heaney költészetében ezért a történelem egy olyan erő, melytől képtelenség elszakadni, azonban az egyénnek mégis van kilépési lehetősége, melyet a képzeleti szabadságon keresztül ragadhat meg.
– Heaney egy orfikus figura, ő föld alá hatol – emelte ki O’Toole előadásában, amiből azonban kiderült, hogy a versekben megjelenő filozófia csak az első látásra tűnik pesszimistának. Heaney a költészetével ugyanis arra hívja fel a figyelmet, hogy az egyénnek találkoznia kell a sötétséggel, és be kell lépnie abba, hiszen abból képes lesz valami újnak a megteremtésére. Heaney világában éppen ezért a múlt is újraértelmezhető, O’Toole szerint a költő művészetében megjelenik a remény.
Az ír költő 1939-ben született az észak-írországi Castledawsonban egy kilencgyermekes katolikus család legidősebb gyermekeként, majd Londonerry katolikus internátusában végezte tanulmányait, 1957-től pedig a belfasti Queen’s Egyetem hallgatója volt, majd tanárként helyezkedett el. Hírnevét második, Egy természettudós halála című kötetével szerezte, melyért átvehette a harminc év alatti brit költőknek járó Eric Gregory-díjat. Költészetében lényegi szerepet játszik az Írországban a protestánsok és katolikusok között feszülő ellentét, mely a huszadik század során számos alkalommal torkollott súlyos összeütközésekbe, melyek közül kivált az 1972-es véres vasárnap hagyott mély nyomot Észak-Írország történetében. Utóbbi esemény Heaney életében is meghatározó volt, ekkor határozta el, hogy feleségével és gyerekeivel északról a délebbre fekvő Wicklow megyében telepszik le.
Heaney sokoldalú munkásságából kiemelkedik a középkori ír nyelvből angolra fordított Sweeney Astray (Tévelygő Sweeney) című elbeszélő költemény és az óangol hőseposz, Beowulf fordítása, melyért az Ír Költészeti Díjjal jutalmazták. 1991-ben született meg a korábban említett Trójai gyógykezelés című műve, melynek főhőse a lábán megsebzett Philoktétész, és amelynek idézett sorait Joe Biden mellett Bill Clinton is idézte 1995-ben Derry-ben az Észak-Írországi Békefolyamat során.
Heaney 1995-ben nyert irodalmi Nobel-díjával a Svéd Akadémia a költő művészetének „a mindennapok csodáit és a velük élő múltat felmagasztaló lírai szépséget és erkölcsi mélységet” jutalmazta. William Butler Yeats és Samuel Beckett mellett Heaney volt a harmadik ír, aki megkapta az elismerést.
