Nem finomkodik a szexuális ábrázolással a Cukorfalatok (Mignonnes) című Netflix-film, mely megjelenésekor hatalmas botrányt kavart a nézők körében. A film hatására ugyanis tömegesen mondták le a Netflix-előfizetésüket, mivel a történet egy Párizsban élő, de Szenegálból érkezett tizenegy éves lány nőiségének kibontakozását mutatja be, miközben nem mellőzi a testi ábrázolást. Merthogy ez lenne Maïmouna Doucouré francia rendező egyik eszköze arra, hogy bemutassa, hogyan is torzítja el a közösségi média és a popkultúra a Z generációs lányok önmagukról alkotott képét.
A film „képlete” persze korántsem ilyen egyszerű. A rendező szerint a Mignonnes főhősének három kultúrában is kell lavíroznia, ezáltal egyszerre kell megfelelnie a családja Szenegálból hozott hagyományainak, az általános iskolában a nyugati, francia (pop)kultúrának, valamint a közösségi média virtuális valóságának. Amy élete éppen ezért súlyos megfelelési kényszerekkel terhelt, hiszen nehéz feladat a nap huszonnégy órájában mind a három térben jelen lenni és bizonyítani. Doucouré filmje pedig nem árul zsákbamacskát: rögtön az elején sejteti a nézővel, hogy az eltérő világokban egyszerre mozogni és bizonyítani nemcsak veszélyes feladat, de lehetetlen vállalkozás.
Már csak azért is, mivel Amy mindhárom világban akadályokba ütközik. Otthon, egyedül él édesanyjával és öccsével, miközben a család várja haza Amy apját, aki Párizsban feleségül fogja venni második, Szenegálból hozott feleségét. A főhősnek ezt a tényt nehéz feldolgozni, ezért is indul az iskolában kutatni a saját boldogságát, amit végül egy négytagú, szintén kora tizenéves lányokból álló tánccsapatban talál meg. Noha a lányok eleinte kiközösítik Amy-t – például egy kővel dobják meg, mert leskelődik utánuk, vagy csúfolják a ruhái miatt –, idővel megbékélnek vele, és beveszik a csapatba. A főhős így a lánybandában biztonságra lel, azonban idővel fel kell ismernie, hogy ez a biztonság csak látszat és kifejezetten törékeny. Ha ugyanis nem felel meg társai elvárásainak, azok kivetik kicsiny körükből. A megfelelés azonban nemcsak a tánckoreográfia elsajátításával és az aktuális divat követésével jár, de a közösségi médiában való minél kihívóbb szerepvállalással is.
A film pedig az utóbbi szempontból veri ki a biztosítékot számos nézőnél: Amy ugyanis a fiatal kora ellenére úgy kezd társai előtt táncolni és mozogni, ahogyan azt a legforróbb hangulatú videóklipekből megtanulhatta. A film ráadásul hosszan elidőz ezeken a jeleneteken, melyek minden egyes alkalommal egyre nyersebbé és explicitebbé válnak, jelezve, hogy Amy és táncostársai alól fokozatosan csúszik ki a talaj. A Cukorfalatokban azonban nemcsak a táncjelenetek nyersek, a rendező az erőszak képeitől sem riad vissza: Amy például az egyik jelenetben az iskola udvarán egy fiú miatt kap össze egy lánnyal, amit közben az egyik fiatal a telefonjával rögzít. A tragédia Doucouré filmjében tehát elkerülhetetlen, Amy neten élt „második” életéről idővel az anyja is tudomást szerez, aki felindulásában egy papot hívat a lányhoz, hogy kiűzze belőle az ördögöt.
A Cukorfalatokhoz hasonló történettel amúgy idén már találkozhattak a Netflix-nézők: a szintén botrányt kavart Unortodox című minisorozat a tizenéves Esther Shapiro történetét mesélte el, aki a Brooklynban található williamsburgi haszid zsidó közösségből menekült el egészen Berlinig, hogy ott kezdjen új életet, és építsen fel magának egy teljesen új identitást. Az Unortodox témája így szintén a szigorú vallási szabályrendszerből való menekülés és a nyugati kultúrával való ismerkedés volt, a Cukorfalatok azonban úgy tűnik, még explicitebben ábrázolja ezt a problémát. Olyannyira, hogy a másfél órás játékidő alatt a néző Amy-vel együtt veszik el a három világ között, és csak remélheti, hogy a főhős végül megtalálja azt az énjét, amellyel végre önazonos lehet.
Infó:
Cukorfalatok (Mignonnes)
(2020) francia, színes, 96 perc
Rendezte: Maïmouna Doucouré
Szereplők: Fathia Youssouf, Médina El Aidi-Azouni, Maïmouna Gueye
